Gél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A gélek vagy zselék félszilárd halmazállapotú kolloid anyagok. Valójában szálerősítés adja meg a kocsonyás, tehát félig szilárd halmazállapotot.

A név az olasz gelatina (kocsonya), közvetve a latin gelatus (fagy) szóból ered.[1]

Rokon értelmű kifejezések anyagokra[szerkesztés]

A legismertebb magyaros kifejezés erre a gél halmazállapotra a kocsonyás anyag. A kocsonyát, mint ételt ismerjük, amikor a disznóvágás sűrű levét hidegre tesszük, és az reggelre megszilárdul. Rugalmasan is viselkedhet, ami abból fakad, hogy a vízbe a hosszú szénláncú vegyületek, zsírok, a csontból kifőtt kollagén rostok hozták létre a gél halmazállapotú anyagot.

Ugyancsak ilyen halmazállapotú a zselatin is. Ha a csontból kifőzött anyagok erősebb kötést hoznak létre, akkor jutunk az enyvekhez. Ezek azonban már nem kocsonyásak. Egy hosszú sorozata áll a rendelkezésünkre a különböző szénlánchosszakkal merevített oldatoknak, melyek közül a vizes alapúak is, és a növényi és állati olaj és zsír alapúak is gélek, és a bennük szétszóródott kicsiny elemi rostok hozzák létre a szálerősítéses anyagoknak ezt a széles átmeneti skálán változó tulajdonságú sorozatát, amelyek tehát az összetett anyagok modern csoportjához is besorolhatók.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 55. o. ISBN 963 8334 96 7  

Forrás[szerkesztés]

Bérczi Sz. (1985): Anyagtechnológia I. Tankönyvkiadó, Budapest

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]