Nicaragua világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nicaragua területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint öt további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Nicaragua küldöttei 1979-ben.

Nicaragua világörökségi helyszínei
Név Kép Leírás Típus Év
León Viejo Ruinas leon viejo08.jpg León Viejo volt az amerikai kontinens egyik legrégebbi települése. Az 1524-ben alapított város romjai a mai Leóntól harminc kilométerre, a Xolotlán-tó partján helyezkednek el. A támaszpontként funkcionáló települést Francisco Hernández de Córdoba alapította a chorotega indiánok területén. Fejlődésének csúcspontját 1545 körül érte el, de spanyol eredetű lakosainak száma ekkor sem haladta meg a kétszáz főt. A hálós alaprajú várost sok más latin-amerikai településhez hasonlóan egy központi tér köré építették, és nagy részben fából, bambuszból és agyagból készült házakból állt. A közeli Momotombo vulkán 1578-as kitörése után sokan elhagyták, majd egy 1610-ben bekövetkezett földrengés következtében elnéptelenedett. Napjainkra épületeinek csak alapjai maradtak fenn. A területen 1968 óta folytatnak ásatásokat, a feltárások során eddig többek között a királyi öntöde, a székesegyház és a La Merced-kolostor maradványait azonosították. kulturális 2000
Leóni székesegyház Kathedrale Leon 2.JPG Az 1747-ben elkezdett és a 19. század elején befejezett leóni székesegyház a latin-amerikai gyarmati építészet egyik jelentős alkotása építészetileg átmenetet képez a késő barokk és a klasszicizmus között. A leóni egyházmegyéhez tartozó épület csaknem teljesen megőrizte eredeti formáját, és bár kisebb restaurálásra szorul, nagyobb átépítések, változtatások nem történtek rajta. A guatemalai származású Diego José de Porres Esquivel tervei alapján emelt épületen összefonódnak a spanyol művészet és a helyi hagyományok díszítőelemei. A templom négyszögletes alaprajza spanyol eredetű, többi részére az európai barokk túlzó és a klasszicizmus visszafogott stílusjegyeinek helyi értelmezése jellemző. A széles, nem túl magas homlokzat, a belső és külső díszítés és a gyakori földrengések miatti viszonylag alacsony és széles tornyok helyi eredetűek. Jól megvilágított belső tere a szentély mennyezetét leszámítva viszonylag egyszerű díszítésű. A templom kincsei közé tartozik egy flamand eredetű fából faragott oltár és a nicaraguai művész, Antonio Sarria 14 stációt ábrázoló festményei a 20. század fordulójáról. kulturális 2011

Elhelyezkedésük[szerkesztés]


Források[szerkesztés]