Bahrein világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bahrein területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint öt további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Bahrein küldöttei 1991-ben.

Bahrein világörökségi helyszínei
Név Kép Leírás Típus Év
Kalaat al-Bahrein régészeti lelőhelye Bahrain Fort 8.jpg A sziget északi csücskében fekvő 16 hektáros lelőhely i. e. 2300 és az i. sz. 16. század között folyamatosan lakott település volt. A ma is látható romok egy tipikus tellt, alkotnak, ami az egykori épületek egymásra rakott rétegeiből kialakult dombot jelent. A domb magassága megközelíti a 12 métert. Legkorábbi rétegei, amelyeknek eddig körülbelül az egynegyedét tárták fel egy dilmun nevű bronzkori civilizáció fővárosához köthetők, ami Bahrein szigetét és az arab szárazföld egyes területeit foglalta magába. A hely feltárása előtt a civilizáció anyagi kultúrája ismeretlen volt, csak sumer eredetű források utaltak a létezésére. Az ásatások során lakó-, köz-, kereskedelmi, vallási és hadi épületek maradványai kerültek elő. Várost i. e. 1450 körül egy meglepően tartós fallal vették körül, amelyet körülbelül i. e. 500-ig használták védelmi célokra, majd később romjaira lakóházakat építettek. A leletek bizonyítják, hogy a hely évszázadokon keresztül jelentős kereskedelmi központ volt, feltehetően a legfontosabb a Mezopotámiát az Indus-völggyel összekötő útvonalon. Az egykor virágzó várost a 16. században hagyták el lakói, amikor a településhez vezető csatorna eliszaposodott. A domb tetejére portugál hódítók egy erődöt építettek. kulturális 2005
Gyöngyhalászati kultúrtájak Muharraq Dhow.jpg A világörökségi helyszínhez tartozik tizenhét épület Muharrak városban (tehetős kereskedők házai, boltok, raktárépületek és egy mecset), három osztrigatelep, a telephez tartozó tengerpart és a Muharrak sziget déli csücskén fekvő Qal’at Bu Mahir erőd, ahonnan a gyöngyhalászok csónakokkal az osztrigatelepek felé indultak. Ez a helyszín az utolsó megmaradt emléke az itteni tevékenységnek és a belőle felhalmozott vagyonnak. Már az ókorban is foglalkoztak gyöngyhalászattal a területen és kereskedelme meghatározó tényezője volt az Perzsa-öböl gazdaságának az i. sz. 2 századtól az 1930-as évekig, amikor Japánból tenyésztett gyöngyök kerültek a világpiacra. A kereskedelem fénykorát a 19. század végén és a 20. század elején élte majd az 1930-as években rövid idő alatt teljesen összeomlott. Murarrak épületein a piac összeomlása után csak kevés átalakítás történt, ez annak köszönhető, hogy az építkezésekhez a lehető legjobb minőségű alapanyagokat használtak, viszont statikailag már felújításra szorulnak ezért rendkívül sérülékenyek. Az osztrigatelepek, a tengerpart és az erőd nincs veszélyben. kulturális 2012

Elhelyezkedésük[szerkesztés]

Források[szerkesztés]