Négerek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Négerek
Nyugat-afrikai nő
Nyugat-afrikai
Lélekszám régiónként
Régió
LocationAfrica.png Afrikakb. 1,1 milliárd[1]
LocationAmericas.png Amerika85,1 millió[2] [3] [4]
LocationEurope.png Európakb. 9,6 millió[5] [6]
LocationAsia.svg Ázsiakb. 4 millió[7][8][9]
LocationOceania.png Ausztrália és Óceániakb. 12 millió (melanézek és ausztrál őslakosok)[10] [11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Négerek témájú médiaállományokat.

A négerek vagy feketék sötétbarna bőrszínnel rendelkező emberek. A hagyományos antropológiai besorolás szerint két nagyrassz, a negrid és a veddo-ausztralid rasszok tagjai rendelkeznek ilyen sötét bőrszínnel. Ennek megfelelően történelmi, kulturális, valamint politikai értelemben többnyire Fekete-Afrika, Ausztrália és Melanézia őslakosait, valamint az innen származó emigrációk tagjait tekintik feketének. 2016-ban a Föld lakosságának körülbelül 18%-át tették ki.[12]

Elnevezésük[szerkesztés]

Ókori egyiptomi népcsoportokat ábrázoló falfestmény I. Széthi sírjában. Balról jobbra: berber (líbiai), núbiai, ázsiai (levantei) és egyiptomi

Az ókori emberek számára a korabeli források és szövegemlékek alapján elsősorban még a földrajzi lakhely és az etnikum volt fontos; ha egy távoli nép tagjairól beszéltek, a bőrszín csak mint másodlagos ismertetőjegy került elő. A Biblia kusiták néven említi egy fekete bőrű afrikai népcsoport tagjait, ők valószínűleg Núbia, esetleg a mai Etiópia területén éltek.[13]

A bőrszín, mint megkülönböztető jegy a gyarmatosítás korában került előtérbe, amikor a 15-16.századtól kezdődően nagy számban hurcolták el Fekete-Afrika lakosait rabszolgának. A spanyol és portugál gyarmatosítókat nem érdekelték a kulturális és etnikai különbségek a rabszolgák között, egységesen a feketét jelentő negro kifejezést használták rájuk, amely a latin nigrum (fekete) melléknévre vezethető vissza. Innen terjedt el a többi európai nyelvben is kifejezés, amely annak ellenére, hogy a fekete szó számos szókapcsolatban negatív jelentéstartammal bír (feketemágia, feketepiac), eleinte nem volt pejoratív. A negro szó idővel nem csak a bőrszínre utalt, hanem magába foglalta a rabszolgaságot és a nyugati társadalmakban betöltött alacsony státuszt is. Különösen a nigger kifejezés vált pejoratívvá, használói ezzel a szóval fejezték ki gyűlöletüket vagy lenézésüket az alsóbbrendűnek titulált fekete faj iránt. A 20. század közepétől az Egyesült Államokban ezek használatát felváltották a fekete (black), színes bőrű (person of color) és afroamerikai (African American) kifejezések.[14][15]

Magyarországon jelenleg két elterjedt elnevezést használnak, a feketét és a négert. A néger szó a spanyol „negro”-ból származik, valószínűleg provanszál és német közvetítéssel került hazánkba. A lakosság nagy része használja a hétköznapokban is, negatív felhang nélkül. Nyugati hatásra azonban vannak olyan vélemények, hogy használata a nigger szóhoz való hasonlósága miatt manapság már sértő lehet. A 2003-as kiadású Magyar értelmező kéziszótár is pejoratív jelentésűként jegyzi a kifejezést.[16]

A fekete bőr genetikai háttere[szerkesztés]

Emberi bőrszínek eloszlása a világon (őslakosok)

Az emberi bőr színét a bőr alsó rétegeiben található melanocita sejtek határozzák meg az általuk termelt festékanyag, a melanin révén. A környező bőrsejtekbe is átkerülő melanin típusa és mennyisége szerte a világon nagyon széles skálán változik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a történelem során az egymástól elzártan, különböző földrajzi körülmények között élő népcsoportoknál az evolúció részeként apró mutációk léptek föl, amelyek ezt az anyagcsere-folyamatot befolyásolták, ezzel elősegítve az alkalmazkodást. A sötét bőrszínárnyalatok jobban védenek UV- és más káros sugárzások ellen, míg a világosabb bőr lehetővé teszi a D-vitamin nagyobb hatásfokú szintézisét, így nagy általánosságban az egyenlítőhöz közeledve sötétebb az emberek bőre, mint az északi és déli területeken.[17] Ennek a konvergens (párhuzamos) evolúciónak az eredménye az is, hogy a negrideknél és a világ túlsó felén, de szintén az egyenlítőhöz közel élő melanéz és ausztrál őslakosoknál a sötét bőr, valamint néhány másik külső jegy, például a haj textúrája és a testmagasság is hasonlóan alakult ki.[18]

Habár korábbi kutatások arra jutottak, hogy az első, még az afrikai kontinensen élő emberek bőre sötét volt,[19] az újabb tudományos munkák már arra mutatnak, hogy a legkorábbi feltárt emberi leletek gyengén pigmentáltak, tehát világos bőrűek lehettek.[18][17]

A világ lakosait fehér és fekete bőrűekre osztani meglehetősen öntörvényű, egyedül Fekete-Afrikában a bőrszínárnyalatok sokkal nagyobb változatosságban vannak jelen, mint ami a világ összes többi részén tapasztalható. A legfeketébb bőrrel a Kelet-Afrikában élő nílusi-szaharai népek rendelkeznek, míg a délkelet-afrikai busmanok bőre alig sötétebb az európaiakénál.[20]

A kutatások szerint a fekete bőrszínt leginkább meghatározó gén a MFSD12, míg a SLC24A5 jelzésű, fehér színárnyalatot okozó gén csak elvétve található az afrikaiakban és óceániaiakban.[18][21]

Történelem[szerkesztés]

Afrika[szerkesztés]

Vattapáncélos lovas Bagirmiból

A régészeti leletek tanúsága szerint a mai ember a szubszaharai Afrikában alakult ki mintegy 200 000 éve, innen rajzott ki és körülbelül 100 000 éve kezdte el benépesíteni a többi kontinenst.[22]

Az ókor folyamán számos kultúra alakult ki és virágzott Fekete-Afrikában. Amíg a kontinens keleti területein a közel-keleti civilizációkkal kapcsolatot tartó államok alakultak ki, például az ókori világ nagyhatalmai közé tartozó Akszúm[23] és Nílus mentén fekvő Núbia keresztény királyságai, valamint az india-óceáni kereskedelemből meggazdagodott szomáliai városállamok,[24] addig Nyugat-Afrikában ezektől függetlenül alakultak ki civilizációk. A Niger völgyében létrejött Nok kultúra már kr.e 2000-ben, az egyiptomiakat megelőzve feltalálta a vas megmunkálásának módszereit.[25] Körülbelül kr.e 3000-ben kezdődött el a bantu népcsoportok vándorlása észak-Kamerunból, amelynek során a szubszaharai Afrika legnagyobb részén átvették az addig ott élő kisszámú busman és pigmeus csoportok helyét.[26]

A középkor fontos folyamata volt az iszlám térnyerése a Szaharától délre is, ebben az időszakban jöttek létre a nagy muszlim néger birodalmak nyugat-Afrikában, a legfontosabbak a Ghánai Birodalom, valamint utódállama, a Mali Birodalom voltak. A 14.században virágzó állam az arany és sókereskedelemből hatalmas vagyonra tett szert, egyik uralkodóját, az 1312 és 1337 között regnáló Musza manszát a világtörténelem leggazdagabb embereként tartják számon.[27][28] Ebben az időszakban virágzott a kultúra is a térségben, hatalmas mecsetek épültek és Timbuktu városának iszlám egyeteme 25 000 tanulójával az akkori világ egyik legnagyobb és legtekintélyesebb oktatási intézményének számított.[29]

A késői középkor folyamán sorra alakultak a Száhel övezetben, a Kongó-medencében és Kelet-Afrikában is a bennszülött államok, (például a Szokotói kalifátus, Kongó, Dahomey, Kanem-Bornu, Wadai, Bagirmi és a szuahéli államok), azonban ezek fejlettségükben már messze elmaradtak az európai országok technológiai színvonalától, akik így könnyen ki tudták terjeszteni kereskedelmi befolyásukat a partvidéken. A 16.századtól megerősödött a rabszolgakereskedelem, amelynek során legalább 20 millió négert szállították át embertelen körülmények között az amerikai kontinensre. A muszlim rabszolgakereskedők is több millió foglyot hurcoltak el az Oszmán Birodalomba és a Perzsa-öböl környékére.[30]

Afrika politikai térképének változása a kontinens gyarmatosításával

Egészen a 19.század végéig az európaiak csak kisebb tengerparti területeket birtokoltak Afrikában, ez alól egyedül Dél-Afrika képezett kivételt. A felgyorsuló iparosodás hatására azonban megnőtt a nyersanyagigény, így céllá vált Afrika teljes elfoglalása. A kontinensért megindult harcban számos európai hatalom részt vett, köztük az angolok, franciák, belgák, németek, portugálok és olaszok is. A kontinens felosztását végül a berlini konferencia zárta le.[31] A bennszülött államok közül az európai hóditásnak egyedül a Salamon-dinasztia vezette keresztény Etiópia tudott ellenállni, amely 1896-ban legyőzte a támadó olaszok hadseregét.[32]

Namíbiai őslakosok egy gyarmati német haláltáborban (1904)

A gyarmatosítás során a legtöbb országban kiépítették az alapvető infrastruktúrát és létrehoztak egy alapszintű oktatási rendszert, azonban a gazdasági kapcsolat az afrikai területek és Európa között rendkívül egyenlőtlenek voltak. A gazdasági kizsákmányolást számos helyen antrocitások is kísérték, a II.Lipót belga király által igazgatott Kongói Szabadállamban becslések szerint több mint 10 millió őslakost öltek meg,[33] de rengeteg áldozatot követelt a Német Délnyugat Afrikában elkövetett hereró és nama népírtás,[34] valamint a Mau Mau felkelés brutális leverése is Kenyában a britek részéről.[35]

A második világháborúban több mint 1 millió fekete katona harcolt a szövetségesek oldalán, azonban miután lezárult a konfliktus, a szubszaharai országok továbbra sem kapták meg a kívánt függetlenséget, így megerősödtek az antikolonialista mozgalmak kontinensszerte.[36] Az ENSZ is támogatta ezeket a törekvéseket, így az 1960-as évektől megkezdődött az afrikai államok függetlenné válása, mely folyamat 1975-re fejeződött be.

A függetlenné vált országokban erőssé vált a pánafrikanizmus, ennek eredményeként született meg az Afrikai Unió. A hidegháború korszakában mind az Egyesül Államok, mind a Szovjetunió igyekezett érdekszférájába vonni a szubszaharai államokat, ami számos konfliktust eredményezett, ezek közül a legfontosabbak a kongói krízis, az angolai polgárháború, valamint az ogadeni háború voltak. A hidegháborús versengés lezárulta után sem sikerült stabilizálni a helyzetet a régióban, állandósultak a polgárháborúk, a gyarmati határok generálta etnikai és vallási konfliktusok, valamint az erőszakos államcsínyek. Különösen sokkoló esemény volt a 800 000 – 1 000 000 halálos áldozatot követelő ruandai népírtás 1994-ben.[37]

Amerika[szerkesztés]

Az amerikai kontinensen élő feketék száma 150 millióra tehető; ők annak a 12 millió afrikainak a leszármazottjai, akiket 1492 és 1888 között hurcoltak el rabszolgának, mezőgazdasági munkaerő céljára.[38] Az Amerikai Egyesült Államok fekete lakosságát afroamerikaiaknak nevezik, számuk 2015-ben 46 millió volt, mely az összlakosság 14,4%-a.[39] 2009-ben Barack Obama személyében fekete elnököt választottak. Brazíliában a lakosság 7%-a fekete, 43%-a kevert rasszú.[40]

Európa[szerkesztés]

A fekete európaiak számát 2014-ben 7 – 12 millió közöttire becsülték.[41]

Közel-Kelet[szerkesztés]

A közel-keleti feketék száma több tízmillióra tehető. Az arab és afrikai emberek már a történelem előtti időkből együttműködtek, hatva egymás nyelvére és kultúrájára. Az arabok 650 és 1900 között közel 14 millió afrikait hurcoltak el rabszolgának.[42]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sub-Saharan Africa: Total population from 2010 to 2020”, 2021. augusztus 26. 
  2. United States census: ACS DEMOGRAPHIC AND HOUSING ESTIMATES”, 2021. augusztus 26. 
  3. Canada Census profile 2016”, 2021. augusztus 26.. [2017. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 26.) 
  4. "Censo Demográfico 2010: Características da população e dos domicílios" [Census 2010: Population characteristics and households]”, 2021. augusztus 26. 
  5. "French Institute of Demographic Studies"”, 2021. augusztus 26. 
  6. "Bevölkerung in Privathaushalten nach Migrationshintergrund im weiteren Sinn nach Geburtsstaat in Staatengruppen"”, 2021. augusztus 26. 
  7. Israel Central Bureau of Statistics: The Ethiopian Community in Israel
  8. "Saudi Arabia - The World Factbook"”, 2021. augusztus 26. 
  9. Smokers’ corner: Sindh's African roots”, 2021. augusztus 26. 
  10. Worldometer:Melanesia Population”, 2021. augusztus 26. 
  11. Estimates of Aboriginal and Torres Strait Islander Australians”, 2021. augusztus 26. 
  12. Afrika kb. 1,1 milliárd, Amerika kb. 150 millió, Európa és Ázsia kb. 15 millió; forrás World Population Review és African Diaspora
  13. Fekete és szép (magyar nyelven). Nyelv és Tudomány, 2011. augusztus 2. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
  14. A néger nem fekete! (magyar nyelven). Nyelv és Tudomány, 2011. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
  15. Gergely, Póla: A niggert jogosan száműzték, a feketét nem (magyar nyelven). A niggert jogosan száműzték, a feketét nem, 2017. január 26. (Hozzáférés: 2021. augusztus 28.)
  16. Tóth Károly Antal: Elpolitizált szavaink. Kapu, XVIII. évf. 5. sz. (2005) arch ISSN 0238-888X Hozzáférés: 2019. ápr. 1.
  17. a b Máté, Varga: A fehérbőrűség genetikai gyökerei Európán kívül vannak. Science Meetup, 2017. október 14. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  18. a b c Megfejthették, milyen bőrszínű lehetett eredetileg az ember (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  19. The Washington Post: Scientists Find A DNA Change That Accounts For White Skin. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  20. Crawford, Nicholas G., Matthew E. B. (2017. november 17.). „Loci associated with skin pigmentation identified in African populations” (angol nyelven). Science 358 (6365). DOI:10.1126/science.aan8433. ISSN 0036-8075. PMID 29025994.  
  21. Egy lépéssel közelebb a bőrszín genetikájának megértéséhez (magyar nyelven). National Geographic. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  22. Az őskor és az emberré válás története. tortenelemcikkek.hu, 2015. január 31. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  23. Society, National Geographic: The Kingdom of Aksum (angol nyelven). National Geographic Society, 2021. szeptember 17. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  24. Dua, Jatin (2017. november 19.). „SOMALIA AND THE INDIAN OCEAN WORLD”, 8–11. o.  
  25. Tylecote, Ronald-Frank (1975. november 19.). „The Origin of Iron Smelting in Africa” (angol nyelven). West African Journal of Archaeology 5, 1–9. o.  
  26. Genetic and Demographic Implications of the Bantu Expansion: Insights from Human Paternal Lineages. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  27. A középkori Fekete Párduc: Musza mansza, a Mali Birodalom ura volt a valaha élt leggazdagabb ember (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2018. március 21. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  28. Ő volt a történelem leggazdagabb embere (angol nyelven). Növekedés.hu, 2019. március 16. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  29. Centre, UNESCO World Heritage: Timbuktu (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  30. FairPlanet: Forgotten slavery: The Arab-Muslim slave trade (angol nyelven). FairPlanet. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  31. Grade 8 - Term 3: The Scramble for Africa: late 19th century | South African History Online. www.sahistory.org.za. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  32. Yared, Ephrem: The Italo-Abyssinian War (1889-1896) • (amerikai angol nyelven), 2016. február 29. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  33. Milliók élete árán harácsolt vagyon – A belga király kongói rémuralma. tortenelemportal.hu. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  34. Illés, Szurovecz: Németország hivatalosan is népirtásként ismeri el a namíbai vérengzést (magyar nyelven). 444, 2021. május 28. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  35. Ádám, Kolozsi: 60 év után derül fény a brit koncentrációs táborokra rémségére (magyar nyelven). index.hu, 2016. október 21. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  36. Welle (www.dw.com), Deutsche: Africa's forgotten World War II veterans | DW | 07.05.2020 (brit angol nyelven). DW.COM. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  37. Sub-Saharan Africa | Modern History (angol nyelven). World101 from the Council on Foreign Relations. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  38. African-American Migrations. Public Broadcasting Service. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
  39. 2015 Census Black Population Estimates. Black Demographics. [2017. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
  40. População residente, por cor ou raça. Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
  41. Momodou, Jallow; Björk, Malin. „Afrophobia is a reality confronting millions of Europeans”, The Parliament Magazine, 2004. december 16.. [2017. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. január 4.) 
  42. Hochschild, Adam. „Human Cargo”, The New York Times, 2001. március 4. (Hozzáférés ideje: 2017. január 4.)