Ugrás a tartalomhoz

Négerek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Négerek
Nyugat-afrikai nő
Nyugat-afrikai
Lélekszám régiónként
Régió
Afrikakb. 1,1 milliárd[1]
Amerika85,1 millió[2] [3] [4]
Európakb. 9,6 millió[5] [6]
Ázsiakb. 12 millió (melanézek és ausztrál őslakosok)[7] [8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Négerek témájú médiaállományokat.

A négerek vagy feketék sötét barnás-fekete bőrszínnel[9] rendelkező emberek. Ennek megfelelően történelmi, kulturális, valamint politikai értelemben többnyire Fekete-Afrika, Ausztrália és Melanézia őslakosait, valamint az innen származókat, illetve a későbbi emigrációk tagjait tekintik feketéknek (megkülönböztetve őket a kaukázusi-europid fehérektől és az egyéb színesbőrűektől). 2016-ban a Föld lakosságának körülbelül 18%-át tették ki.[10]

Ókori egyiptomi népcsoportokat ábrázoló falfestmény I. Széthi sírjában. Balról jobbra: berber (líbiai), núbiai, ázsiai (levantei) és egyiptomi

Az ókori emberek számára a korabeli források és szövegemlékek alapján elsősorban még a földrajzi lakhely és az etnikum volt fontos; ha egy távoli nép tagjairól beszéltek, a bőrszín csak mint másodlagos ismertetőjegy került elő. A núbiai származású ókori egyiptomi XXV. dinasztia tagjai is fekete bőrűek voltak.[11] A Biblia kusiták néven említi egy fekete bőrű afrikai népcsoport tagjait, ők valószínűleg Núbia, esetleg a mai Etiópia területén éltek.[12]

A bőrszín mint megkülönböztető jegy a gyarmatosítás korában került előtérbe, amikor a 15–16. századtól kezdődően nagy számban hurcolták el Fekete-Afrika lakosait rabszolgának. A spanyol és portugál gyarmatosítókat nem érdekelték a kulturális és etnikai különbségek a rabszolgák között, egységesen a feketét jelentő negro kifejezést használták rájuk, amely a latin nigrum (fekete) melléknévre vezethető vissza. Innen terjedt el a többi európai nyelvben is kifejezés, amely annak ellenére, hogy a fekete szó számos szókapcsolatban negatív jelentéstartammal bír (feketemágia, feketepiac), eleinte nem volt pejoratív. A negro szó idővel nemcsak a bőrszínre utalt, hanem magába foglalta a rabszolgaságot és a nyugati társadalmakban betöltött alacsony státuszt is. Különösen a nigger kifejezés vált pejoratívvá, használói ezzel a szóval fejezték ki gyűlöletüket vagy lenézésüket az alsóbbrendűnek titulált fekete faj iránt. A 20. század közepétől az Egyesült Államokban ezek használatát felváltották a fekete (black), színes bőrű (person of color) és afroamerikai (African American) kifejezések.[13][14]

A magyar nyelvben korábban a szerecsen szó jelölte a fekete bőrű embert.[15] Magyarországon jelenleg két elterjedt elnevezést használnak, a feketét és a négert. A néger a spanyol „negro”-ból (magyarul am. “fekete”) származik, valószínűleg provanszál és német közvetítéssel került hazánkba. A lakosság nagy része használja a hétköznapokban is, negatív felhang nélkül. A politikai korrektség hívei azonban az amerikai-angol nigger szóhoz való hasonlósága miatt sértőnek címkézik a néger elnevezést. Bár a 2003-as kiadású Magyar értelmező kéziszótár pejoratív stílusminősítéssel is közli a kifejezést,[16][17]igazából a népesség körében nem így használatos.

A fekete bőr genetikai háttere

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Emberi bőrszínek eloszlása a világon (őslakosok)

Az emberi bőr színét a bőr alsó rétegeiben található melanocita sejtek határozzák meg az általuk termelt festékanyag, a melanin révén. A környező bőrsejtekbe is átkerülő melanin típusa és mennyisége szerte a világon nagyon széles skálán változik. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a történelem során az egymástól elzártan, különböző földrajzi körülmények között élő népcsoportoknál az evolúció részeként apró mutációk léptek föl, amelyek ezt az anyagcsere-folyamatot befolyásolták, ezzel elősegítve az alkalmazkodást. A sötét bőrszínárnyalatok jobban védenek az UV- és más káros sugárzások ellen, míg a világosabb bőr lehetővé teszi a D-vitamin nagyobb hatásfokú szintézisét, így nagy általánosságban az Egyenlítőhöz közeledve sötétebb az emberek bőre, mint az északi és déli területeken.[18] Ennek a konvergens (párhuzamos) evolúciónak az eredménye az is, hogy a negrideknél és a világ túlsó felén, de szintén az egyenlítőhöz közel élő melanéz és ausztrál őslakosoknál a sötét bőr, valamint néhány másik külső jegy, például a haj textúrája és a testmagasság is hasonlóan alakult ki.[19]

Habár korábbi kutatások arra jutottak, hogy az első, még az afrikai kontinensen élő emberek bőre sötét volt,[20] az újabb tudományos munkák már arra mutatnak, hogy a legkorábbi feltárt emberi leletek gyengén pigmentáltak, tehát világos bőrűek lehettek.[19][18]

A világ lakosait fehér és fekete bőrűekre osztani meglehetősen öntörvényű, egyedül Fekete-Afrikában a bőrszínárnyalatok sokkal nagyobb változatosságban vannak jelen, mint ami a világ összes többi részén tapasztalható. A legfeketébb bőrrel a Kelet-Afrikában élő nílusi-szaharai népek rendelkeznek, míg a délkelet-afrikai busmanok bőre alig sötétebb az európaiakénál.[21]

A kutatások szerint a fekete bőrszínt leginkább meghatározó gén a MFSD12, míg a SLC24A5 jelzésű, fehér színárnyalatot okozó gén csak elvétve található az afrikaiakban és óceániaiakban.[19][22]

Vattapáncélos lovas Bagirmiból

A régészeti leletek tanúsága szerint a mai ember a szubszaharai Afrikában alakult ki mintegy 200 000 éve, innen rajzott ki és körülbelül 100 000 éve kezdte el benépesíteni a többi kontinenst.[23]

Az ókor folyamán számos kultúra alakult ki és virágzott Fekete-Afrikában. Amíg a kontinens keleti területein a közel-keleti civilizációkkal kapcsolatot tartó államok alakultak ki, például az ókori világ nagyhatalmai közé tartozó Akszúm[24] és a Nílus mentén fekvő Núbia keresztény királyságai, valamint az india-óceáni kereskedelemből meggazdagodott szomáliai városállamok,[25] addig Nyugat-Afrikában ezektől függetlenül alakultak ki civilizációk. A Niger völgyében létrejött Nok kultúra már Kr. e. 2000-ben, az egyiptomiakat megelőzve feltalálta a vas megmunkálásának módszereit.[26] Körülbelül Kr. e. 3000-ben kezdődött el a bantu népcsoportok vándorlása észak-Kamerunból, amelynek során a szubszaharai Afrika legnagyobb részén átvették az addig ott élő kisszámú busman és pigmeus csoportok helyét.[27]

A középkor fontos folyamata volt az iszlám térnyerése a Szaharától délre is, ebben az időszakban jöttek létre a nagy muszlim néger birodalmak Nyugat-Afrikában, a legfontosabbak a Ghánai Birodalom, valamint utódállama, a Mali Birodalom voltak. A 14. században virágzó állam az arany- és sókereskedelemből hatalmas vagyonra tett szert, egyik uralkodóját, az 1312 és 1337 között regnáló Musza manszát a világtörténelem leggazdagabb embereként tartják számon.[28][29] Ebben az időszakban virágzott a kultúra is a térségben, hatalmas mecsetek épültek és Timbuktu városának iszlám egyeteme 25 000 tanulójával az akkori világ egyik legnagyobb és legtekintélyesebb oktatási intézményének számított.[30]

A késői középkor folyamán sorra alakultak a Száhel övezetben, a Kongó-medencében és Kelet-Afrikában is a bennszülött államok (például a Szokotói kalifátus, Kongó, Dahomey, Kanem-Bornu, Wadai, Bagirmi és a szuahéli államok), azonban ezek fejlettségükben már messze elmaradtak az európai országok technológiai színvonalától, akik így könnyen ki tudták terjeszteni kereskedelmi befolyásukat a partvidéken. A 16. századtól megerősödött a rabszolgakereskedelem, amelynek során legalább 20 millió négert szállították át embertelen körülmények között az amerikai kontinensre. A muszlim rabszolgakereskedők is több millió foglyot hurcoltak el az Oszmán Birodalomba és a Perzsa-öböl környékére.[31]

Afrika politikai térképének változása a kontinens gyarmatosításával

Egészen a 19. század végéig az európaiak csak kisebb tengerparti területeket birtokoltak Afrikában, ez alól egyedül Dél-Afrika képezett kivételt. A felgyorsuló iparosodás hatására azonban megnőtt a nyersanyagigény, így céllá vált Afrika teljes elfoglalása. A kontinensért megindult harcban számos európai hatalom részt vett, köztük az angolok, franciák, belgák, németek, portugálok és olaszok is. A kontinens felosztását végül a berlini konferencia zárta le.[32] A bennszülött államok közül az európai hóditásnak egyedül a Salamon-dinasztia vezette keresztény Etiópia tudott ellenállni, amely 1896-ban legyőzte a támadó olaszok hadseregét.[33]

Namíbiai őslakosok egy gyarmati német haláltáborban (1904)

A gyarmatosítás során a legtöbb országban kiépítették az alapvető infrastruktúrát és létrehoztak egy alapszintű oktatási rendszert, azonban a gazdasági kapcsolat az afrikai területek és Európa között rendkívül egyenlőtlenek voltak. A gazdasági kizsákmányolást számos helyen antrocitások is kísérték, a II.Lipót belga király által igazgatott Kongói Szabadállamban becslések szerint több mint 10 millió őslakost öltek meg,[34] de rengeteg áldozatot követelt a Német Délnyugat Afrikában elkövetett hereró és nama népirtás,[35] valamint a Mau Mau felkelés brutális leverése is Kenyában a britek részéről.[36]

A második világháborúban több mint egymillió fekete katona harcolt a szövetségesek oldalán, azonban miután lezárult a konfliktus, a szubszaharai országok továbbra sem kapták meg a kívánt függetlenséget, így megerősödtek az antikolonialista mozgalmak kontinensszerte.[37] Az ENSZ is támogatta ezeket a törekvéseket, így az 1960-as évektől megkezdődött az afrikai államok függetlenné válása, mely folyamat 1975-re fejeződött be.

A függetlenné vált országokban erőssé vált a pánafrikanizmus, ennek eredményeként született meg az Afrikai Unió. A hidegháború korszakában mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió igyekezett érdekszférájába vonni a szubszaharai államokat, ami számos konfliktust eredményezett, ezek közül a legfontosabbak a kongói krízis, az angolai polgárháború, valamint az ogadeni háború voltak. A hidegháborús versengés lezárulta után sem sikerült stabilizálni a helyzetet a régióban, állandósultak a polgárháborúk, a gyarmati határok generálta etnikai és vallási konfliktusok, valamint az erőszakos államcsínyek. Különösen sokkoló esemény volt a 800 000 – 1 000 000 halálos áldozatot követelő ruandai népirtás 1994-ben.[38]

Az amerikai kontinensen élő feketék száma 150 millióra tehető; ők annak a 12 millió afrikainak a leszármazottjai, akiket 1492 és 1888 között hurcoltak el rabszolgának, mezőgazdasági munkaerő céljára.[39] Az Amerikai Egyesült Államok fekete lakosságát afroamerikaiaknak nevezik, számuk 2015-ben 46 millió volt, mely az összlakosság 14,4%-a.[40] 2009-ben Barack Obama személyében apai ágon fekete származású elnököt választottak. Brazíliában a lakosság 7%-a fekete, 43%-a kevert rasszú.[41]

A fekete európaiak számát 2014-ben 7–12 millió közöttire becsülték.[42]

A közel-keleti feketék száma több tízmillióra tehető. Az arab és afrikai emberek már a történelem előtti időkből együttműködtek, hatva egymás nyelvére és kultúrájára. Az arabok 650 és 1900 között közel 14 millió afrikait hurcoltak el rabszolgának.[43]

Körülbelül 150 ezer néger él Izraelben, ami az ország lakosságának valamivel több, mint 2%-a. Túlnyomó többségük, mintegy 120 ezren etióp zsidó bevándorlók,[44] akik az 1980-as és 1990-es években érkeztek Etiópiából.[45]

  1. "Sub-Saharan Africa: Total population from 2010 to 2020". 2021. augusztus 26.
  2. "United States census: ACS DEMOGRAPHIC AND HOUSING ESTIMATES". 2021. augusztus 26.
  3. "Canada Census profile 2016". 2021. augusztus 26. 2017. november 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 26.
  4. ""Censo Demográfico 2010: Características da população e dos domicílios" [Census 2010: Population characteristics and households]". 2021. augusztus 26.
  5. ""French Institute of Demographic Studies"". 2021. augusztus 26.
  6. ""Bevölkerung in Privathaushalten nach Migrationshintergrund im weiteren Sinn nach Geburtsstaat in Staatengruppen"". 2021. augusztus 26.
  7. "Worldometer:Melanesia Population". 2021. augusztus 26.
  8. "Estimates of Aboriginal and Torres Strait Islander Australians". 2021. augusztus 26.
  9. A hagyományos antropológiai besorolás szerint két nagyrassz, a negrid és a veddo-ausztralid rasszok tagjai rendelkeznek ilyen sötét bőrszínnel.
  10. Afrika kb. 1,1 milliárd, Amerika kb. 150 millió, Európa és Ázsia kb. 15 millió; forrás World Population Review és African Diaspora
  11. https://tortenelmierdekessegek.blog.hu/2014/08/03/fekete_faraok_egyiptom_tronjan
  12. "Fekete és szép". Nyelv és Tudomány. 2011. augusztus 2. Hozzáférés: 2021. augusztus 28.
  13. "A néger nem fekete!". Nyelv és Tudomány. 2011. szeptember 15. Hozzáférés: 2021. augusztus 28.
  14. Gergely, Póla (2017. január 26.). "A niggert jogosan száműzték, a feketét nem". A niggert jogosan száműzték, a feketét nem. Hozzáférés: 2021. augusztus 28.
  15. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/sz-4A3C0/szerecsen-4BCE5/
  16. Tóth Károly Antal: Elpolitizált szavaink. Kapu, XVIII. évf. 5. sz. (2005) arch ISSN 0238-888X Hozzáférés: 2019. április 1.
  17. Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, 2003, ISBN 963 05 7874 3, 967.oldal)
  18. 1 2 Máté, Varga (2017. október 14.). "A fehérbőrűség genetikai gyökerei Európán kívül vannak". Science Meetup. 2021. augusztus 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 26.
  19. 1 2 3 "Megfejthették, milyen bőrszínű lehetett eredetileg az ember". https://www.origo.hu/. Hozzáférés: 2021. augusztus 26. {{cite web}}: External link in |work= (súgó)
  20. "[[The Washington Post]]: Scientists Find A DNA Change That Accounts For White Skin". Hozzáférés: 2021. augusztus 26. {{cite web}}: URL–wikilink conflict (súgó)
  21. Crawford, Nicholas G. (2017. november 17.). "Loci associated with skin pigmentation identified in African populations". Science (angol nyelven). 358 (6365). doi:10.1126/science.aan8433. ISSN 0036-8075. PMID 29025994. {{cite journal}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  22. "Egy lépéssel közelebb a bőrszín genetikájának megértéséhez". National Geographic. 2021. szeptember 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 26.
  23. "Az őskor és az emberré válás története". tortenelemcikkek.hu. 2015. január 31. Hozzáférés: 2021. november 6.
  24. Society, National Geographic (2021. szeptember 17.). "The Kingdom of Aksum". National Geographic Society (angol nyelven). 2022. február 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. november 6.
  25. Dua, Jatin (2017). "Somalia and the Indian Ocean World": 8–11. {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  26. Tylecote, Ronald-Frank (1975). "The Origin of Iron Smelting in Africa". West African Journal of Archaeology (angol nyelven). 5: 1–9.
  27. "Genetic and Demographic Implications of the Bantu Expansion: Insights from Human Paternal Lineages". Hozzáférés: 2021. november 6.
  28. "A középkori Fekete Párduc: Musza mansza, a Mali Birodalom ura volt a valaha élt leggazdagabb ember". Múlt-kor történelmi magazin. 2018. március 21. Hozzáférés: 2021. november 6.
  29. "Ő volt a történelem leggazdagabb embere". Növekedés.hu (angol nyelven). 2019. március 16. Hozzáférés: 2021. november 6.
  30. Centre, UNESCO World Heritage. "Timbuktu". UNESCO World Heritage Centre (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. november 6.
  31. FairPlanet. "Forgotten slavery: The Arab-Muslim slave trade". FairPlanet (angol nyelven). 2022. július 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. november 6.
  32. "Grade 8 - Term 3: The Scramble for Africa: late 19th century | South African History Online". www.sahistory.org.za. Hozzáférés: 2021. november 6.
  33. Yared, Ephrem (2016. február 29.). "The Italo-Abyssinian War (1889-1896) •" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. november 6.
  34. "Milliók élete árán harácsolt vagyon – A belga király kongói rémuralma". tortenelemportal.hu. Hozzáférés: 2021. november 19.
  35. Illés, Szurovecz (2021. május 28.). "Németország hivatalosan is népirtásként ismeri el a namíbai vérengzést". 444. Hozzáférés: 2021. november 19.
  36. Ádám, Kolozsi (2016. október 21.). "60 év után derül fény a brit koncentrációs táborokra rémségére". index.hu. Hozzáférés: 2021. november 19.
  37. Welle (www.dw.com), Deutsche. "Africa's forgotten World War II veterans | DW | 07.05.2020". DW.COM (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2021. november 19.
  38. "Sub-Saharan Africa | Modern History". World101 from the Council on Foreign Relations (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. november 19.
  39. "African-American Migrations". Public Broadcasting Service. Hozzáférés: 2017. január 4.
  40. "2015 Census Black Population Estimates". Black Demographics. 2017. január 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 4.
  41. "População residente, por cor ou raça" (PDF). Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística. Hozzáférés: 2017. január 4.
  42. Momodou, Jallow; Björk, Malin (2004. december 16.). "Afrophobia is a reality confronting millions of Europeans". The Parliament Magazine. 2017. január 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 4.{{cite news}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  43. Hochschild, Adam (2001. március 4.). "Human Cargo". The New York Times. Hozzáférés: 2017. január 4.
  44. The Ethiopian Population In Israel Archiválva 2010. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben., Reuters, 2009. július 16.
  45. Mitnick, Joshua. Why Jews see racism in Israel, The Christian Science Monitor, 2009. szeptember 1.