Despota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A despota (görögül deszpotész, „úr”) a történelem során változó jelentésű szó; többnyire görög-bizánci udvari, majd balkáni uralkodói cím.

Az ókorban[szerkesztés]

Az ókori Görögországban a házi rabszolgák vezetője.

A középkorban[szerkesztés]

A Bizánci Birodalomban a császári család egyes tagjainak címe.[1]

A 12. század elejétől magas rangú nemesek számára használták. Udvari méltóságként első ízben I. Mánuel bizánci császár leányának jegyese, a magyar Béla herceg (később III. Béla király) viselte (1163-1170). 1204-1453 között az uralkodó szűkebb rokonságának tagjai voltak despoták a cím visszavonásáig.

A 13. századtól egyes tartományi vezetők is despotának címezték magukat. 1402-1459 között a szerb uralkodók is ezt a címet viselték; Szerbia bukása után despotának címezték Magyarországon élő utódaikat is a török hódításig.

Az újkorban[szerkesztés]

A középkor végétől a despota szó pejoratív („zsarnok”, „elnyomó”) jelentést kapott.[1]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Despota | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. november 17.)

Források[szerkesztés]