Jean-Baptiste Colbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jean-Baptiste Colbert
Philippe de Champaigne festménye (1655)
Philippe de Champaigne festménye (1655)
Franciaország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1665 1683
Uralkodó XIV. Lajos
Előd Nicolas Fouquet
Utód Claude Le Pelletier

Született 1619. augusztus 29.[1][2][3][4][5]
Reims[6]
Elhunyt1683. szeptember 6. (64 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[7][6]
Sírhely Church of Saint Eustache

Szülei Marie Pussort
Nicolas Colbert de Vandières
Gyermekei
  • Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay
  • Jeanne-Marie Colbert
  • Jacques Nicolas Colbert
  • Marie-Anne Colbert
  • Jean-Jules-Armand Colbert
  • Louis Colbert
Foglalkozás
Iskolái Párizsi Egyetem
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • Szent Lélek-rend tisztje
  • Szent Mihály-rend lovagja

Jean-Baptiste Colbert aláírása
Jean-Baptiste Colbert aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Colbert témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste Colbert 1658-tól Seignelay márkija (Reims, 1619. augusztus 29.Párizs, 1683. szeptember 6.) francia államférfi, gazdaságpolitikus.

Életpályája[szerkesztés]

Kereskedő család sarja. Már húszévesen Michel Le Tellier miniszter titkára. XIV. Lajos, a napkirály udvarába Jules Mazarin bíboros ajánlására került, miután sikereket ért el a bíboros vagyonának kezelésében. 1661-től az állami pénzügyek intendánsa, majd 1665-től főfelügyelője, tulajdonképpen pénzügyminiszter 1683-ig.

A merkantilizmus legjelentősebb képviselője volt. Gazdaságfejlesztési programja révén Franciaország Európa vezető hatalma lett. Megreformálta az adórendszert, kiterjesztve az adózók körét, egyben csökkentve a közvetlen adókat és növelve a közvetettek mértékét, de szigorítva az adóbeszedést, mivel a királyság pénzügyeinek megszilárdítását tekintette céljának. Rendeleteivel (víz- és erdőügyi, 1669; büntetőjogi, 1670; kereskedelmi, 1673; tengerészeti, 1681;) a monarchikus centralizációt, az egységes szellemi irányítást kívánta elérni. A francia manufaktúrák termékeinek minőségét részletes minőségi előírásokkal akarta biztosítani. A tudományos életet is fejlesztette. Megalapította az Académie des inscriptions et belles-lettres-t (1663) és a Francia Természettudományi Akadémiát (1666), valamint a Római Francia Akadémiát, továbbá kezdeményezte a párizsi Királyi Csillagvizsgáló létrehozását, amelynek vezetője Giovanni Domenico Cassini lett. Kanadában és Indiában a gyarmatosítás kiterjesztésére törekedett. Ennek az elősegítésére jött létre a Francia Nyugat-indiai Társaság Lorient és a Francia Kelet-indiai Társaság (1664) Le Havre kikötői központtal. Új-Franciaország gyarmat létrehozása érdekében ösztönözte a kivándorlást Kanadába.

Bábáskodott a Levantei Társaság, az Északi Társaság újjáélesztésénél és a Szenegál Társaság létrehozásánál. 1668-tól tengerészeti miniszter volt. Ebbéli minőségében jelentősen fejlesztette a hadi- és kereskedelmi flottát, kikötőket épített és tengerészeti iskolákat hozott létre. A flotta fejlesztése érdekében nem riadt vissza embertelen megoldásoktól sem; tízezreket ítéltetett gályarabságra, együttműködve az inkvizícióval. Gazdaságpolitikáját a merkantilizmus sajátos válfajának, colbertizmusnak is nevezik, ami elhanyagolta a mezőgazdaság fejlesztését és a belső piac bővítését.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]