Ugrás a tartalomhoz

Jean-Baptiste Colbert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Baptiste Colbert
Philippe de Champaigne festménye (1655)
Philippe de Champaigne festménye (1655)
Franciaország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1665 – 1683
UralkodóXIV. Lajos
ElődNicolas Fouquet
UtódClaude Le Pelletier

Született1619. augusztus 29.[1][2][3][4][5]
Reims[6]
Elhunyt1683. szeptember 6. (64 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[7][6]
SírhelyChurch of Saint Eustache

SzüleiMarie Pussort
Nicolas Colbert de Vandières
Gyermekei
  • Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay
  • Jeanne-Marie Colbert
  • Jacques Nicolas Colbert
  • Marie-Anne Colbert
  • Jean-Jules-Armand Colbert
  • Louis Colbert
Foglalkozás
IskoláiPárizsi Egyetem
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Szent Lélek-rend tisztje
  • Szent Mihály-rend lovagja

Jean-Baptiste Colbert aláírása
Jean-Baptiste Colbert aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Colbert témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste Colbert 1658-tól Seignelay márkija (Reims, 1619. augusztus 29.Párizs, 1683. szeptember 6.) francia államférfi, gazdaságpolitikus.

Életpályája

[szerkesztés]

Kereskedő család sarja. Már húszévesen Michel Le Tellier miniszter titkára. XIV. Lajos, a napkirály udvarába Jules Mazarin bíboros ajánlására került, miután sikereket ért el a bíboros vagyonának kezelésében. 1661-től az állami pénzügyek intendánsa, majd 1665-től főfelügyelője, tulajdonképpen pénzügyminiszter 1683-ig.

A merkantilizmus legjelentősebb képviselője volt. Gazdaságfejlesztési programja révén Franciaország Európa vezető hatalma lett. Megreformálta az adórendszert, kiterjesztve az adózók körét, egyben csökkentve a közvetlen adókat és növelve a közvetettek mértékét, de szigorítva az adóbeszedést, mivel a királyság pénzügyeinek megszilárdítását tekintette céljának. Rendeleteivel (víz- és erdőügyi, 1669; büntetőjogi, 1670; kereskedelmi, 1673; tengerészeti, 1681;) a monarchikus centralizációt, az egységes szellemi irányítást kívánta elérni. A francia manufaktúrák termékeinek minőségét részletes minőségi előírásokkal akarta biztosítani. A tudományos életet is fejlesztette. Megalapította az Académie des inscriptions et belles-lettres-t (1663) és a Francia Természettudományi Akadémiát (1666), valamint a Római Francia Akadémiát, továbbá kezdeményezte a párizsi Királyi Csillagvizsgáló létrehozását, amelynek vezetője Giovanni Domenico Cassini lett. Kanadában és Indiában a gyarmatosítás kiterjesztésére törekedett. Ennek az elősegítésére jött létre a Francia Nyugat-indiai Társaság Lorient és a Francia Kelet-indiai Társaság (1664) Le Havre kikötői központtal. Új-Franciaország gyarmat létrehozása érdekében ösztönözte a kivándorlást Kanadába.

Bábáskodott a Levantei Társaság, az Északi Társaság újjáélesztésénél és a Szenegál Társaság létrehozásánál. 1668-tól tengerészeti miniszter volt. Ebbéli minőségében jelentősen fejlesztette a hadi- és kereskedelmi flottát, kikötőket épített és tengerészeti iskolákat hozott létre. A flotta fejlesztése érdekében nem riadt vissza embertelen megoldásoktól sem; tízezreket ítéltetett gályarabságra, együttműködve az inkvizícióval. Gazdaságpolitikáját a merkantilizmus sajátos válfajának, colbertizmusnak is nevezik, ami elhanyagolta a mezőgazdaság fejlesztését és a belső piac bővítését.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]