Hamvazószerda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamvazószerda
Hamvazkodás
Hamvazkodás

Alternatív neve szárazszerda, böjtfogószerda
Ünneplik elsősorban a katolikusok
Típusa keresztény
Tartalma, jelentése a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete
Ideje húsvét előtti hetedik hét szerdája
2019. március 6.
2020. február 26.
2021. február 17.
Rituálé hamvazkodás
Kapcsolódó ünnep nagyböjt
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamvazószerda témájú médiaállományokat.
„Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel"
Hamvazkodás Strasbourgban

A hamvazószerda (latinul: feria quarta cinerum, régi népi elnevezései hamvas szerda[1], szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda) a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap.[1] Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4. (ha szökőévre esik a legkorábbi lehetséges húsvét, akkor február 5.), a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.

A húsvétot megelőző nagyböjt hossza Jézus 40 napos böjtjét követi. A nyugati egyházban (mivel vasárnap, az Úr napján nincsen böjt) a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve; így – mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek – kezdőnapja, a hamvazószerda a húsvét előtti 46. napra esik. Ezzel szemben a bizánci rítus szerint szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon (húshagyóvasárnap) kezdődik.[1]

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Történelem[szerkesztés]

Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Hamvazkodás egy amerikai hadihajón

Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (melyet az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barka elhamvasztásával állítanak elő) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”[2] Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt.

Liturgia[szerkesztés]

A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

Népszokások[szerkesztés]

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.  
  2. Hamvazás, lexikon.katolikus.hu
  3. Hamukeresztek jelzik a nagyböjt kezdetét, mult-kor.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg a hamvazószerda címszót a Wikiszótárban!