Hamvazószerda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hamvazószerda
Hamvazkodás
Hamvazkodás

Alternatív neve szárazszerda, böjtfogószerda
Ünneplik elsősorban a katolikusok
Típusa keresztény
Tartalma, jelentése a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete
Ideje húsvét előtti hetedik hét szerdája (húsvétvasárnap előtti 46. nap)
2018. február 14.
2019. március 6.
2020. február 26.
Rituálé hamvazkodás
Kapcsolódó ünnep nagyböjt
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamvazószerda témájú médiaállományokat.
„Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel"
Hamvazkodás Strasbourgban

A hamvazószerda (latinul: feria quarta cinerum, régi népi elnevezései hamvas szerda[1], szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda) a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja, a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap.[1] Mozgó ünnep, legkorábbi lehetséges időpontja február 4. és a legkésőbbi március 10. Ez a farsangi időszak utáni első nap.

A húsvétot megelőző nagyböjt hossza Jézus 40 napos böjtjét követi. A nyugati egyházban (mivel vasárnap, az Úr napján nincsen böjt) a húsvét előtti negyven hétköznapra terjed ki, a szombatokat is beleértve; így – mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek – kezdőnapja, a hamvazószerda a húsvét előtti 46. napra esik. Ezzel szemben a bizánci rítus szerint szombaton sem böjtölnek, ezért a nagyböjt a hamvazószerda előtti második vasárnapon (húshagyóvasárnap) kezdődik.[1]

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Történelem[szerkesztés]

Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Hamvazkodás egy amerikai hadihajón

Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (melyet az előző évi virágvasárnapi körmeneten használt barka elhamvasztásával állítanak elő) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”[2] Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt.

Liturgia[szerkesztés]

A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

Népszokások[szerkesztés]

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.  
  2. Hamvazás, lexikon.katolikus.hu
  3. Hamukeresztek jelzik a nagyböjt kezdetét, mult-kor.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg a hamvazószerda címszót a Wikiszótárban!