Veteménybab
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Phaseolus vulgaris L., 1758 | ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Veteménybab témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veteménybab témájú médiaállományokat és Veteménybab témájú kategóriát.
|
| Energia 333 kcal 1393 kJ | |
| Szénhidrátok | 60 g |
|---|---|
| - Cukrok 2 g | |
| - Étkezési rostok 25 g | |
| Zsír | 1 g |
| Fehérje | 24 g |
| Víz | 12 g |
| Pantoténsav (B5-vitamin) 0.8 mg | 16% |
| Folsav (B9-vitamin) 394 μg | 99% |
| Kalcium 143 mg | 14% |
| Vas 8 mg | 62% |
| Magnézium 140 mg | 39% |
| Cink 3 mg | 32% |
| A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis | |
A veteménybab (Phaseolus vulgaris), népies megnevezése: paszuly, paszulyka, fuszulyka.
Sok más növény van, amit röviden babnak neveznek és rengeteg fajtája is, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Amerikában őshonos, az indiánok már körülbelül 5000 éve termesztik. Európába először az 1530-as években került; Franciaországban 1548-ban említik először. Ezután az európaiak közvetítésével került át később Afrikába, Ázsiába, Ausztráliába. Levele tojásdad alakúak, termése tokban fejlődik ki. Tápértéke kiváló, levesekbe, főzelékbe, illetve pürésítve kocsonya adalékként széles körben használatos.
Értékei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Táplálkozási értéke nagy, magvai 40-50% keményítő mellett feltűnően sok, 22-35% fehérjét (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmazhatók. A szárazbab fehérjetartalma tízszerese a burgonyáénak, háromszorosa a kenyérének, de magas ásványi anyagtartalma is. Zöldbabként a fehérje értéke kisebb, de még így is jelentős. A kevésbé szálkásodó fajtákat részesítjük előnyben.
A hüvelyes vetemények a magvaik végett termelt pillangós virágú növények csoportja. Ide tartozik a borsó, a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseriborsó stb.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mind a száraz-, és zöldbab is elkészíthető főzeléknek, salátának, levesnek, de mélyhűtésre és konzerválásra is alkalmasak. Fogyasztása a magas tápértéke és fehérjetartalma miatt elsősorban télen javasolt.
Termelése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1.  Kína | 18360 |
2.  Indonézia | 933 |
3.  India | 672 |
4.  Törökország | 505 |
5.  Franciaország | 315 |
6.  Thaiföld | 283 |
7.  Egyiptom | 270 |
8.  Marokkó | 209 |
9.  Banglades | 178 |
10.  Olaszország | 152 |
| – | |
42.  Magyarország | 12 |
| .. | |
| Föld összesen | 23475 |
2023-ban a veteménybabot 114 országban termesztették 1,5 millió hektár földterületen, és az éves termésmennyisége meghaladta a 23,4 millió tonnát. 2013 és 2023 között a veteménybab földterülete 1,5 millió hektárról 1,5 millió hektárra (0%) nőtt, azaz lényegében változatlan maradt, míg a termésmennyisége 21,3 millió tonnáról 23,4 millió tonnára (9,9%) nőtt.[1]
A világ legnagyobb veteménybab termelői közé tartozik az Kína (78,2%), Indonézia (3,9%), India (2,8%), Törökország (2,1%) és Franciaország (1,3%). Ezek az országok a 2023-as termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2023-ban Kína egymaga az éves termés több mint kétharmadát (78,2%) adta a világ veteménybab termelésének.
Legnagyobb exportáló országok Franciaország (29,5%), Hollandia (26,5%) és Spanyolország (23,8%), míg a legnagyobb importországok az Egyesült Államok (19,2%), Hongkong (14%) és Spanyolország (13,9%).
2023-ban Magyarország 12 ezer tonna veteménybabot termelt, így a 114 országból a 42. legnagyobb veteménybab termelő volt. Magyarország főleg Lengyelországból (32,8%), Hollandiából (20,1%) és Szlovákiából (19,1%) importált veteménybabot. A behozott, valamint a megtermelt veteménybab egy részét tovább értékesítette az ország, főleg Románia (95%), Hollandia (2,9%) és Ausztria (1,5%) felé.[2]
Gyógyhatása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Drogja a mag nélküli hüvelytermés (Phaseolus legumen, P. pericarpum, P. fructus sine semine), amelynek enyhe vércukorszint-csökkentő és vizelethajtó hatása van.[3]
Termesztése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Növénytermelési tekintetben nem csak a bab, de más hüvelyesek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy mély gyökérzetükkel főképp az altalajból táplálkoznak, dús levélzetükkel a talajt sűrűn beárnyékolják, így azt gyommentesen hagyják vissza. A hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonafélék, jól díszlenek. Kiváló fontosságú pedig az a jelenség, hogy a hüvelyesek a nitrogén szükségletüket a légkör szabad nitrogénjéből fedezik, így feltrágyázásukkor a nitrogéntartalmú műtrágya kihagyható. A babszalma is felhasználható takarmányként.
Betegségei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
Rozsda. A növények egész földfölötti részén, de leginkább a leveleken, vörösbarna, később sötétbarna foltok láthatók, melyek miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak vagy fejletlen magot hoznak. A betegséget rozsdagombák okozzák.
Lisztharmat. A növények zöld részein piszkos-fehér bevonat keletkezik, amelyben őszfelé fekete szemecskék láthatók. Az erősen megtámadott fiatal levelek eltorzulnak, elsárgulnak s helyenként elszáradnak. Ezt a betegséget két lisztharmat-gomba okozza. Ellene a kénezéssel, kéntartalmú szerekkel védekezhetünk.
Ragya. (Peronoszpóra) A zöld részeken, de főleg a levelek felső lapján nagy, fehéres, később elszáradó foltok, míg a levelek alsó lapján gyengéd, szürkés por mutatkozik. Ezt a betegséget, a (Peronospora Viciae De By) nevű gomba okozza, ellene a "bordeauxi" bordói-lével védekezhetünk.
A szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) polifág gombafaj, amely egyes évjáratokban csökkentheti a termést. Szántóföldi növényeink (napraforgó, szója), a zöldségfélék (bab, paradicsom, uborka), és gyümölcsök szamóca (földieper), szőlő egyik legismertebb és legsúlyosabb betegsége. A kórokozó, különösen párás, nedves időben, fertőzi a fiatal csíranövényeket, a szárat, becőt és magokat is.
A (Colletotrichium Lindemuthianum Sacc.) nevű gomba a bab hüvelyein barna, mindig egy élénkebb övvel körülvett fekélyeket okoz. A betegséget antracnose-nak nevezik ez a bab legveszedelmesebb betegsége. Ellene elsősorban az ajánlható, hogy ne ültessük más növény, – szőlő, kukorica – közé, hogy a levegő jól hozzáférjen, de javasolt, a vetőmagnak ammoniákos rézkarbonátoldatban (4,5 l. víz, 42 g. rézkarbonát, 0,57 l. ammoniákkal) való 1 órai csávázása.
Legtöbbet szenved ebben betegségben az úgynevezett guggolós, vagy gyalogbab, a futó babot ritkábban támadja meg, de ez utóbbi a termesztése során, több anyagi és munkaerő-ráfordítást igényel.
A (Sclerotinia Libertiana Fckl.) nevű gomba a növény szárát támadja meg, amely elhalványodik, és levelestől elhal. A gomba a szár bélszövetét teszi tönkre s ebben kemény, fekete szemek, a gomba sclerotiumai jelennek meg.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 https://www.fao.org/faostat/en/#data/QCL/visualize|publisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ https://oec.world/en/profile/hs/beans-shelled-or-unshelled-freshchilled
- ↑ Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 466–467. o. ISBN 963-9239-96-8
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A zöldbab termesztése és felhasználása Archiválva 2009. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Egész nyáron szakaszosan vethető a zöldbab Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bab.lap.hu - linkgyűjtemény
