Halálozási ráta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A halálozási ráta (nyers halálozási ráta) az ezer lakosra jutó elhunytak száma egy adott évben (halálozások száma osztva az évközépi népességszámmal, és ez szorozva ezerrel). Az egész népességre számítják, így azokban az országokban ahol jelentős arányban vannak jelen a magas mortalitású korcsoportok (idősek) magasabb a halálozási ráta. Magyarországon a társadalmi-gazdasági fejlettséghez viszonyítva rendkívül magas a halálozási ráta, főleg a középkorú férfiak magas halálozási rátája miatt.

A nyers halálozási ráta mellett megkülönböztetjük a különböző korcsoportok halálozási rátáját. A csecsemőhalálozási ráta az egy éves koruk előtt meghalt csecsemők aránya ezer élveszületésre számítva, a gyermekhalálozási ráta az öt éves koruk előtt meghaltak aránya ezer öt év alatti gyermekre számítva. Magyarországon a csecsemő- és gyermekhalálozás jelentős mértékben csökkent a Kádár-korszak (az egészségügyi ellátás általános kiterjesztése) és az elmúlt húsz év alatt és megközelíti a legfejlettebb európai országok szintjét.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kovács Zoltán: Népesség- és településföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 2002, p. 87
  • Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó, Bp. 2006, p. 290