Kleptokrácia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kleptokrácia (eredete: görögül: κλέπτης - kleptész, "tolvaj"[1] and κράτος - kratosz, "hatalom, uralkodás",[2] szó szerinti jelentése a „tolvajok hatalma”.

Míg a kifejezés szó szerinti értelmében egy lopás alapú társadalomra utal, gyakrabban használják derogáló politikai értelemben. Eszerint az állami korrupció egy formája, ahol a kormány, vagy uralkodó fő célja, hogy a társadalom egészének szolgálata helyett a politikai vezetők és a hozzájuk közelálló gazdasági társaságok, az oligarchia folyamatos gazdagodását szolgálja. Ez a típusú kormányzás általában korruptnak tekinthető, hatásmechanizmusa gyakran a sikkasztás a közpénzekből.

Jellemzők[szerkesztés]

A kleptokráciákat gyakran összefüggésbe hozzák az autokrata kormányokkal, különösen a diktatúra, oligarchia, katonai junta korrupt formáival, vagy más autokratikus és nepotista kormánnyal, amely felett nem lehet külső felügyelet gyakorolni, mivel a kleptokrácia személyesen irányítja a közpénzek elköltését és azok megítélését. A kleptokratikus irányítók tipikusan úgy kezelik az ország kincstárát, mintha az a személyes bankszámlájuk lenne, amit ha úgy látják jónak a saját céljukra használhatnak fel. Sok kleptokratikus vezető titokban átutalja a közpénzeket egy titkos külföldi magánszámlára, hogy biztosítsa magának a folytonos luxust arra az esetre, ha eltávolítják a hatalomból, vagy kitoloncolják az országból.

A kleptokrácia a leggyakrabban a fejlődő országokban fordul elő, ahol a demokrácia politikai kultúrája még nem fejlődött ki, ahol a gazdaság a jórészt a természeti erőforrások exportján alapul. Ilyenfajta exportbevétel lehet többek között a könnyen visszavonható gazdasági bérlés ami a bevétel esését eredményezheti (pl. a tőke kivonulása: mivel a befektetők kivonják forrásaikat hogy meneküljenek a kleptokraták által kivetett magas adóktól).

A kleptokrácia szó eredete a görög κλέπτης (tolvaj) és κράτος (uralkodik) szavakból származik. A kifejezés egy olyan kormányzati módszerre alkalmazható, amelyek célja, hogy a kormányzati tisztviselők és a hozzá közelállók személyes jólétét és politikai hatalmát növelje (együtt: a kleptokraták). Ezt az állami pénzek rendszerszintű sikkasztásával érik el, olykor még a közszolgálat látszatát sem betartva. A kifejezés jelentése a „tolvajok hatalma”.

Mivel egyetlen hatalom sem nevezi magát kleptokráciának, ezért nem „hivatalos” kormányzási forma (mint pl. a demokrácia, köztársaság, monarchia, teokrácia), a fogalom egy pejoratív kifejezés a közvagyon a hatalom általi módszeresen önző és hűtlen kezelésére.

Hatások[szerkesztés]

A kleptokratikus rezsim, vagy kormány hatásai a nemzeten tipikusan kedvezőtlenek az állami gazdaság, a politikai kapcsolatok és a polgári jogok tekintetében. A kormányszintű kleptokrácia gyakran rontja a külföldi, valamint a belföldi, de a rendszerhez kevésbé közelálló befektetők kilátásait, ezáltal éppen a valódi piaci viszonyokba való beavatkozással drasztikusan rontja a hazai piacot és a határon átnyúló kereskedelmet. Mivel a kleptokrácia az adóbefizetésekből és egyéb állami bevételekből származó pénzt annak önös célú felhasználásával a saját polgáraitól sikkasztja, a kleptokrácia struktúrájú politikai rendszer közel mindenki életminőségét rontja.

A rendszer további jellemzője, hogy gyakorta fontos jóléti beruházások (pl. kórházak, iskolák, utak, parkok) létesítésére szánt pénz vándorol a rendszerhez közelállók zsebébe. Burkolt módja, amikor a fontos beruházás megvalósul ugyan, de a reálisnál lényegesen drágábban, kivitelezésében csak rendszerhez közelálló cégek vesznek részt. Gyakori módszer, amikor a demokratikus látszat megőrzése céljából kiírnak ugyan pályázatot, de azt olyan körmönfont módon fogalmazzák meg, hogy a feltételeknek csak az eleve győztesnek szánt cég felelhessen meg.[3] A kvázi-oligarchia azt eredményezi, hogy a gazdasági hatalmát féltő kleptokratikus elitet a demokráciától a tekintélyuralmi rendszerek, esetleg a nyílt diktatúra felé tereli.[4]

Példák[szerkesztés]

2004 elején a korrupció ellenes civil szervezet (NGO) Transparency International kiadott egy listát, hogy kit gondolnak a tíz leginkább önmagát gazdagító vezetőnek az elmúlt években.[5]

Az állítólagosan lopott pénz USD sorrendjében:

  1. Indonézia egykori elnöke, Suharto (15 és 35 milliárd dollár)
  2. A Fülöp-szigetek egykori elnöke, Ferdinand Marcos (legalább 10 milliárd dollár (1986),[6][7][8][9] ami 21.6 milliárd dollárt tesz ki 2014-ben[10])
  3. A Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke, Mobutu Sese Seko (5 milliárd dollár)
  4. Nigéria egykori államfője, Sani Abacha (2 és 5 milliárd dollár)
  5. Jugoszlávia egykori elnöke, Slobodan Milošević (1 milliárd dollár)
  6. Haiti egykori elnöke, Jean-Claude Duvalier ("Baby Doc") (300-800 millió dollár)
  7. Peru egykori elnöke, Alberto Fujimori (600 millió dollár)
  8. Ukrajna egykori miniszterlenöke, Pavlo Lazarenko (114-200 millió dollár)
  9. Nicaragua egykori elnöke, Arnoldo Alemán (100 millió dollár)
  10. Fülöp-szigetek egykori elnöke, Joseph Estrada (78-80 millió dollár)

Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin állítólag a "klán feje" [11] kinek vagyona 130 milliárd fontra tehető.[12]

Források azt mutatják, hogy Egyiptom korábbi elnöke, Hoszni Mubárak 70 milliárd dollárt lophatott el.[13]

A The New York Times szerkesztője Magyarország jelenlegi miniszterelnökének, Orbán Viktornak rendszerét kleptokráciának nevezte.[14]

Források[szerkesztés]

  1. κλέπτης, Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon, on Perseus
  2. κράτος, Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon, on Perseus
  3. Combating Kleptocracy. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  4. National Strategy Against High-Level Corruption: Coordinating International Efforts to Combat Kleptocracy. [2008. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  5. Plundering politicians and bribing multinationals undermine economic development, says TI (PDF). Transparency International, 2004. (Hozzáférés: 2006. október 16.)
  6. Hunt, Luke: End of 30-Year Hunt for Marcos Billions?. The Diplomat, Asian Beat section, 2013. január 8.
  7. Komisar, Lucy: Marcos’ Missing Millions. In These Times, 2002. augusztus 2.
  8. Dictators and Dictatorships: Understanding Authoritarian Regimes and Their Leaders. Continuum Publishing, 135. o (2011). ISBN 978-1-4411-7396-6 
  9. Henry, James S. & Bradley, Bill. Philippine Money Flies, The Blood Bankers: Tales from the Global Underground Economy. Basic Books, 43. o (2005). ISBN 978-1-56025-715-8 
  10. Bureau of Labor Statistics CPI Inflation Calculator. United States Department of Labor
  11. http://www.theguardian.com/world/2010/dec/01/wikileaks-cables-russia-mafia-kleptocracy
  12. The Sunday imes – Putin’s judo cronies put lock on billions in riches
  13. Hosni Mubarak's 'stolen' $70 billion fortune
  14. Biting the E.U. That Feeds Him