Zaravsán (folyó)
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Zaravsán | |
| Зарафшон, Zarafshon | |
 | |
| A Zaravsán folyó völgye Tadzsikisztánban | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Üzbegisztán, Tádzsikisztán |
| Települések | Szamarkand, Pandzsakent |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 877 km |
| Forrásszint | 2750 m m |
| Vízhozam | 174 m³/s m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 17 700 km² |
| é. sz. 39° 30′ 00″, k. h. 70° 35′ 00″ | |
| Torkolat | Amu-darja |
| é. sz. 39° 28′ 07″, k. h. 70° 29′ 30″Koordináták: é. sz. 39° 28′ 07″, k. h. 70° 29′ 30″ | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zaravsán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Zaravsán (tádzsik nyelven Зарафшон, Sarafschon, üzbég nyelven Zarafshon, oroszul: Зеравшан) folyó az ázsiai Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban. A folyó neve perzsa eredetű, "aranyszóró, aranyadományozó" jelentéssel.
Bal oldali mellékfolyói: Fandarja, Kshtut, Magijandarja.
Víztárolói, tavai: Pervomai, Akdarin, Damkhodzhin, Narpai, Karmarin, Shafrikan, Kharkhur, Babkent, Tudakul, Kuyumazar.
A Zaravsán völgyében található többek között Szamarkand, Kattakurgan, Návoj, Buhara és Kogon városa is.
A Zaravsán gazdasági szempontból fontos folyó, mivel vizeit öntözésre használják. A folyón Tádzsikisztán területén több vízerőmű építését is tervezik, melyről 2013 novemberében szándéknyilatkozatot írtak alá a Zarvon Corporation társasággal az erőművek finanszírozására és építésére.
Fekvése[szerkesztés]
A Zaravsán folyó Közép-Ázsia területén Tádzsikisztánban, a Pamír szélén 39° 30′-nél, 70° 35′-nél ered, nyugatra halad (körülbelül 300 kilométert), és áthalad Pandzsakenten, mielőtt Üzbegisztánba érkezik, ahol nyugatról északnyugatra fordul, áthaladva Szamarkand városán, ahol a Dargom-csatornát táplálja, amely teljes mértékben az így létrehozott oázistól függ, egészen addig, amíg vissza nem hajlik Navojtól északra nyugatra és tovább délnyugatra, elhaladva a Bukharán, mielőtt elveszne a Qorako'l (Karakul) városán kívüli sivatagban, az Amu-darja közelében, amely korábban mellékfolyója volt.
Leírása[szerkesztés]
.jpg)
A folyót elsősorban a hó és a gleccserek táplálják. Tádzsikisztánban, a Zaravsán-gleccsernél, Zaravsán település és Turkesztán közötti határfelületen, 2750 m-rel a tengerszint feletti magasságban ered. A folyó 781 km hosszú, a vízgyűjtő területe 4000 km², más források szerint 877 km² vagy 17 700 km². Forrásvidékén neve Mostchokh-Darja, melynek neve, miután több mellékfolyót is felvett, Zaravsánra változik.
A folyó első 300 kilométere Tádzsikisztánban található. Az északi meredek lejtőn Turkesztán és a déli Zaravsán között Pandzsakent irányában nyugatra folyik, egy keskeny völgyben. Belépve a Zaravsán-völgyébe, amely Üzbegisztán Szamarkand régiójában található. Ott északnyugatra kanyarodik, és Szamarkandtól keletre, a Miankal-völgyben, a Tschoponaiy hegynél az Akdarja ("Fehér folyó") és a Karadarja ("Fekete folyó") által mesterségesen öntözött gát osztja két ágra. Chatyrtschiben (Yangirabad) újraegyesül.
Összességében a Zaravsánnak 70 mellékfolyója van. Némelyikük vízhiány miatt átmenetileg nem éri el. A folyó a Zaravsán-öntözőcsatornával kapcsolódik az Amu-darjához. A folyó Buharától 20 km-rel délnyugatra fekvő Amu-darjával való kapcsolata előtt beszivárog a sivatagba, a Karaköli sóparton, anélkül, hogy elérné az Amu-darját.
A Tádzsikisztán és Üzbegisztán közötti belépési pontnál az éves lefolyás 5,3 km³ (milliárd m³), a lefolyás csak 5,5 km³-re nő. Tádzsikisztán jelenleg csak 0,3 km³-t fogyaszt, vagyis a lefolyásának kb. 6-8%-át. A fennmaradó vizet Üzbegisztánban fogyasztják el.
A Zaravsán folyón számos gát és tározó: Pervomai, Akdarin, Damkhodzhin, Narpai, Karmarin, Shafrikan, Kharkhur, Babkent, valamint számos nagy és közepes méretű öntöző- és vízellátó csatorna található. A középső szakaszban található a Tudakul (17 500 vagy 22 000 ha), Kuyumazar (1600 ha) és Shurkul (1600 ha) tározók. Számos olyan tározó is található itt, amelyek nagyon sós vizet tartalmaznak. Négy tavát csatornákon vezetik el: Dengizkul (25 000 ha), Karakyr (12 000 ha), Tuzgan (5700 ha) és Shurgak (1600 ha). A Szamarkand és a Navoi régióban 530 000 ha föld öntözéséhez van szükség vízre, amely földeket elsősorban mezőgazdasági termékek termesztésére használnak a gyorsan növekvő vidéki lakosság igényeinek kielégítésére. A fellelhető adatok szerint 1900-ban már 126 csatorna 7143 km²-t öntözött.
A folyó vízminősége azonban főként a Szamarkand, Kattakurgan és Navoi városokból származó szennyvíz hatása miatt állandóan romlik, különösen Kattakurgan és Navoi városok alatti folyószakasz szennyezett.
A folyó sótartalma a forrásnál 0,27 g/l-ről a szájánál 2,4 g/l-re növekszik.
Források[szerkesztés]
- Rines, George Edwin, ed. (1920). "Zerafshan". Encyclopedia Americana.
- В.В. Бартольд "К Истории Орошения в Туркестане" (Collected Works, Vol. 3) (Москва) 1965
- V.V. Barthold "Turkestan Down to the Mongol Invasion" (London) 1968
- Robert Lewis "Early Irrigation in West Turkestan" Annals of the Association of American Geographers Vol.56 №.3 (Sept. 1966) pp. 467–491
|
