Tádzsikisztán történelme
Tádzsikisztán bizonyítható történelme a Samanid Birodalommal (875–999) kezdődik. Az oroszok az 1860-as években foglalták el Tádzsikisztánt. Miután Basmachiban lázadás tört ki, az oroszok kivonultak az országból. Három év múlva azonban ismét bevonultak. 1924-ben Autonóm Tádzsik köztársaság lett a tartomány neve. 1929-ben Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság lett a tartomány neve. Az ország 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét.
Nem sokkal később polgárháború tört ki az országban. A békemegállapodást 1997-ben írták alá.
Ókor (i.e. 600 – 651)[szerkesztés]
.JPG)
Tádzsikisztán része a Bactria-Margiana régészeti komplexumnak, a bronzkorban a Proto-Indo-Iráni, vagy Proto-Iráni kultúra része volt. Tádzsikisztán része volt Szkíták birodalmának is a Klasszikus Ókorban.
Tádzsikisztán ezek után a Kambodzsa királyságok része volt. Habár a birodalom központja a mai Bangladesben volt, hatalmát a VII. Században Közép-Ázsiára is kiterjesztette. Ebből a korszakból csak egyetlenegy írásos említés maradt, a Mahabharata. Kimutatták, hogy a modern Ghalcha nyelvjárások, amik a mai Tádzsikisztánban találhatóak meg, az egykori Kambodzsa Királyság területén is elterjedtek. Ez újabb bizonyíték a Kambodzsai Királyság Tádzsikisztáni hódítására.[1] Kis idővel később a Daradai Királyság is magáénak követeli Tádzsikisztánt, erre Kambodzsa háborúval válaszol. Ez a háború Darada vesztét okozta. Kambodzsa királysága egészen Kr. e. 530-ig állt fenn. Az Óperzsa Birodalom ekkor hódította meg Tádzsikisztánt. Az új tartomány neve Baktria lett.
Achaemenida Időszak (i.e. 550 körül – 329)[szerkesztés]
Közben a Achaemenida időszak, Szogdia, Baktria része volt a Perzsa Birodalomnak. Baktria tartomány a birodalom egyik legfontosabb része.
Hellenisztikus Időszak (i.e. 329 – 90 körül)[szerkesztés]
Miután a Perzsa Birodalmat Nagy Sándor legyőzte, Baktria, Szogdia, Merv a Makedón világbirodalom része lett. Szogdániai Roxana Nagy Sándor első felesége lett. Ez azért különlegesség, mert Szogdánia a mai Tádzsikisztánban van. Nagy Sándor halála után birodalma összeomlik,a mai Tádzsikisztán helyén pedig létrejön a Görög-Baktriai Királyság. Fővárosuk, Yuezhi a mai Dusanbe helyén volt. A birodalom Kr. e. 90 táján szűnt meg.
Kusán Birodalom (i. e. 30 – 410 körül)[szerkesztés]
A következő 400 évben a Kusán Birodalom volt a legfőbb hatalom a térségben, de a kínai Han-dinasztia is magának követelte a területet (sikertelenül). A 2. Században az újonnan kialakított selyemút vezetett át rajta. A végefelé a birodalom területe csökkent, és az Újperzsa birodalom is betört Tádzsikisztánba. Kanishka király birodalmában bevezette a buddhizmust, ezzel a mai Tádzsikisztánban is elterjedt a buddhista vallás. Kanishka Kr. u. 70 körül uralkodott.
A Szásszánidák, Fehér hunok,Törökök(224–710)[szerkesztés]
A Szásszánidák egészen 450-ig tartották maguknál Tádzsikisztánt. I. Peroz fehér hun-fejedelem ekkor alapította meg birodalmát, amely egész Közép-Ázsiára kiterjedt, így a mai Tádzsikisztánra is.
Létrehoztak egy hatalmas birodalmat, amely elérte, hogy Irán adófizető állam legyen. Az újperzsa bírodalom háromszor is vívott háborút velük, mindhárom ízben sikertelenül. A birodalom egészen a VI. század közepéig állt fenn. Ekkor a rövid életű Zsuanzsuan birodalom következett, majd az előtte ismeretlen törökök telepedtek meg itt. Az újperzsáknak azonban volt még egy utolsó erejük visszafoglalni Tádzsikisztánt, de 630 körül a törökök mégis bevonulnak Tádzsikisztánba. 710 körül az arabok foglalják el, így itt elkezdődik a tadzsik középkor.
Középkori történelem (710–1506)[szerkesztés]
Arab Kalifátus (710-867)[szerkesztés]
A Transoxániai fejedelemnek sohasem volt fénykora. Így 710-ben I. Válid kalifa elfoglalta Tádzsikisztáni, és az Omajjád kalifátus részévé szervezte. 750 körül az Omajjádokat az Abbászidák váltották fel. Az Arab Birodalom ekkor érte fénykorát, s 751-ben az arabok megverik a Tang-dinasztia vezette kínaiakat a térségben, ezzel az iszlám válik e régióban egyeduralkodóvá. 867-ben a tartomány helytartója létrehozta a magáról elnevezett Szamánida kalifátust.
Szamánida Birodalom (819–999)[szerkesztés]
.GIF)
A friss helytartó, Saman Khoda (892-907) 892-ben hozta létre önálló kalifátusát. Ez a birodalom a mai Kelet-Irán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén helyezkedett el. A fővárosuk Buhara volt (mai Üzbegisztán). Utolsó uralkodójuk, Ismail Muntasir még megpróbált békét kötni a szomszédos országokkal, de egy arab beduin sátrában leszúrta. Halálával a Számánida kalifátus feloszlott.[2]
Interregnum (999–1218)[szerkesztés]
A Szamanida dinasztia bukása után Tádzsikisztán lakatlan terület lett.
Mongol hódítás (1218-1370)[szerkesztés]
A Mongol Birodalom 1220 körül rohanta le Tádzsikisztánt.
Timurid Birodalom (1370-1506)[szerkesztés]
Timur, alapítója a Timurid Birodalomnak, született április 8-án, 1336-ban Szamarkand közelében hozta létre a magáról elnevezett Timurid birodalmat. Miután egy folyóban megfulladt, elindult birodalmának hanyatlása. Birodalma 1506-ban, a Mogul birodalom létrejöttével megszűnt létezni.
A korai modern történelem (1506–1868)[szerkesztés]
Török hódítás (1506–1598)[szerkesztés]
1506 körül a birodalmat a törökök hódították meg. Alig kilencven év múlva I. Abbász perzsa sah hódította meg őket. I. Abbász 1629-es halála után ismét a török birodalom foglalta el Tádzsikisztánt.
Perzsa, Bukharan hódítás (1740-1868)[szerkesztés]
1740-ben perzsia másodjára foglalta el Tádzsikisztánt. A helytartó Abu-Al-Faiz lett, akit Tádzsikisztán egyik zsarnokának tekintenek.
Nádir perzsa sah halála után utóda, Muhammad Rahim leváltotta Abu-Al-Faizt, és megadta az ország önállóságát. Ezt az ország nem sokáig őrizte meg, mert 1762-ben a Buharanok foglalták el.[3]
Modern Történelem (1868—1991)[szerkesztés]
Orosz megszállás (1868-1920)[szerkesztés]
1868-ban II. Sándor orosz cár foglalta el Tádzsikisztánt. A teljes Közép-Ázsiát csak 1885-ben sikerült meghódítani. A tartomány első vezetője Konstantin Petrovics Von Kaufman volt.[4][5]
Basmachi mozgalom (1916-1924)[szerkesztés]
A Basmachi-féle forradalom egy szabadságharc volt, ahol a tádzsikok próbáltak függetlenségi harcot kivívni Oroszországból. A nyolc évi harcot végül a Szovjetunió nyerte meg.
Következménye: Szovjet mezőgazdasági politikája elkerülte Tadzsikisztánt.[6]
A Szovjet Uralom (1920-1991)[szerkesztés]
Tádzsik köztársaság (1991-napjainkig)[szerkesztés]
A Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság (SSR) között volt az utolsó köztársaság a Szovjetunióban, amely kinyilvánította a függetlenségét. Szeptember 9-én (1991) a Szovjet Szocialista Köztársaságok szövetségének összeomlását követően Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.
1992 és 1997 között véres polgárháború tombolt Tádzsikisztánban, amely szinte az egész országot romba döntötte.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Linguistic Survey of India, Vol X, pp 456ff, 468, 473, 474, 476, 500, 511, 524 etc; Journal of the Royal Asiatic Society of Asia, 1911, pp 801-802, Sir Griersen; India as Known to Panini, 1968, p 49, Dr V. S. Aggarwala; Geographical Data in the Early Puranas, A Critical Study, 1972, p 164, Dr M. R. Singh; Bharata Bhumi aur uske Nivasi, Samvat 1987, pp 297-305, Dr J. C. Vidyalankar; Geographical and Economical Studies in the Mahabharata, Upayana Parva, p 37, Dr Motichandra; Ancient Kamboja, People and the Country, 1981, pp 127-28, 167, 218, Dr J. L. Kamboj; Sindhant Kaumudi Arthaprakashaka, 1966, pp 20-22, Acharya R. R. Pande.
- ↑ Sinor, Denis, ed. (1990), The Cambridge History of Early Inner Asia, Cambridge University Press, ISBN 0 521 24304 1
- ↑ Soucek, Svat. A History of Inner Asia (2000), p. 180.
- ↑ The History of Tajik SSR, Maorif Publ. House, Dushanbe, 1983, Chapter V (oroszul).
- ↑ W. Fierman, "The Soviet 'transformation' of Central Asia", in: W. Fierman, ed., Soviet Central Asia, Westview Press, Boulder, CO, 1991.
- ↑ A Country Study: Tajikistan, Impact of the Civil War. U.S. Library of Congress
Források[szerkesztés]
- Asimov, M. S. Tadzhikskaya Sovetskaya Sotsialisticheskaya Respublika(A Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság). (Dushanbe: Akademiya Nauk Tadzhikskoy SSR) 1974.
- Barthold, V. V. Работы по Исторической Географии (Moszkva) 2002.
- Barthold, V. V. Turkesztán Le, hogy a tatárjárás (London: Luzacs & Co) 1968.
- Becker, Seymour. Oroszország védnöksége alatt Közép-Ázsiában: Bukhara, Khiva, 1865-1924 (Cambridge, Mass.: Harvard University Press) 1968.
- Burton, Audrey. A Bukharans: A Dinasztikus, Diplomáciai, Kereskedelmi, Történelem, 1550-1702 (London: Curzon Nyomja le) 1997.
- Carrère D'Encausse, Hélène. Az iszlám pedig az orosz Birodalom: Reform, Forradalom, Közép-Ázsiában (London: I. B. Tauris) 1988.
- Keresztény, David. A Történelem, Oroszország, Közép-Ázsiai, illetve Mongóliában (Oxford: Blackwell) 1998.
- Hiro, Dilip. Között Marx Muhammad (London:HarperCollins) 1995.
- Kapur, Harish. Szovjet-Oroszország, Ázsia, 1917-1927, egy tanulmány a Szovjet politika felé Törökország, Irán, Afganisztán (London: Joseph, a Genfi Graduate Institute of International Studies) 1966.
- Luknitsky, Pavel. Szovjet Tádzsik (Moszkva: Idegen Nyelven Kiadó) 1954.
- Masov, Rahim. A Történelem egy Nemzeti Katasztrófa (Minneapolis) 1996. Az on-line elérhető itt
- Pipes, Richard. Megalakult a Szovjet, Kommunizmus, Nacionalizmus 1917-1923 (Cambridge, Mass.: Harvard University Press) 1964.
- Rashid, Ahmed. A dzsihád: A nő a Militáns Iszlám Közép-Ázsiában (Hyderabad: Orient Longman) 2002.
- Rawlinson, H. G. Bactria: A Történelem, az Elfeledett Birodalom (Új-Delhi: az Ázsiai Oktatási Szolgáltatások) 2002.
- Wheeler, Geoffrey. A Modern Történelemben a Szovjet Közép-Ázsiai (London: Weidenfeld and Nicolson) 1964.
- Soucek, Svat. A Történelem Belső-Ázsiában (Cambridge University Press) 2000.
- Zenkovsky, Szergej A. Pán-Turkism & Iszlám Oroszországban (Harvard University Press) 1960.