Oroszország történelme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Oroszország történelme a keleti szlávok történelmével kezdődik. Az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz 988-ban felvette a bizánci kereszténységet,[1] ezzel megkezdődött a bizánci és a szláv kultúra keveredése, ami meghatározó lett az oroszok történelme során.[2] Az 1230-as években az államot bekebelezte a mongol invázió.

A 13. századot követően Moszkva vált a domináns kulturális központtá,[2] s a Moszkvai Nagyfejedelemség Orosz Birodalommá fejlődött, mely Lengyelországtól a Csendes-óceánig terjeszkedett. A nyugati terjeszkedés rávilágított a birodalom elzártságára és fejletlenségére, és a 19. század folyamán reformok bevezetését hozta magával. 1861-ben eltörölték a jobbágyságot, de a felszabadítás feltételei kedvezőtlenek voltak a parasztokra nézve, ezzel lázongásokat szítva a birodalom területén. 1861 és 1914 között számos politikai és gazdasági reformot hajtottak végre,[3] a cárok azonban nem voltak hajlandóak lemondani az arisztokrácia uralmáról vagy megosztani a hatalmat.[4]

Az 1917-es oroszországi forradalmat a gazdasági válság, a háborúkba való belefásultság, a kormány arisztokratikus uralmával szembeni elégedetlenség együttesen váltotta ki. A hatalmat végül a bolsevikok szerezték meg és a Szovjetunió Kommunista Pártja 1922 és 1991 között irányította az immáron Szovjetunióba tömörülő államokat. Az 1980-as évekre az államszocializmus gyengeségei nyilvánvalóvá váltak, és a kommunista vezetők kénytelenek voltak reformokhoz folyamodni, melyek végül a Szovjetunió teljes összeomlásához vezettek.[5]

A mai Oroszország története 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásával kezdődik. Oroszország egyben a Szovjetunió jogutódja a nemzetközi jogban.[6]

A szlávok előtti népcsoportok[szerkesztés]

A kurgán-elmélet szerint az indoeurópai népek őshazája Dél-Oroszország területe volt.[7]

A történelem előtti időkben Dél-Oroszország sztyeppéin nomád törzsek éltek. A klasszikus ókorban a ponto-kaszpi sztyeppét Szkítia néven ismerték.[8] A 20. század folyamán olyan helyeken fedezték fel a sztyeppei népek maradványait, mint Ipatovo,[8] Szintasta,[9] Arkaim[10] vagy Pazirik.[11] Kr. e. a 8. század végén görög kereskedők jóvoltából a klasszikus civilizáció elérte Tanaisz és Phanagoria kereskedelmi központjait.[12] A görög kolóniákat i. sz. a 3. században a Boszporoszi Királyság követte,[13] melyet nomád betörések oszlattak fel a 6. századra.[14] A nyolcadik század folyamán a Volga-medencét a Kaszpi- és a Fekete-tenger között a kazárok uralták.[15] A kazárok voltak a balti népek és a bagdadi központú muszlim abbászidák közötti kereskedelem biztosítói.[16] A kazárok a Bizánci Birodalom fontos szövetségesei voltak,[17] és számos sikeres háborút vívtak az arab kalifátusok ellen.[15][18]

Az orosz történelem kezdetei[szerkesztés]

Az orosz földön élő népek a varégok érkezésekor

A keleti szláv népek közé tartozó oroszok elődei Kr. e. a II. században váltak el az indoeurópai népektől, majd a 6-7. században kezdték meg bevándorlásukat a mai Oroszország területeire.[19] Az általánosan elfogadott vélemény szerint a szlávok őshazájának az ElbaDnyeper és Balti-tengerKárpátok közötti terület tekinthető.[19] Több hullámban érkeztek a sztyeppe-övezettől északra eső erdős vidékre, ahol a földművelésre alkalmas területeken egymással csak nagyon laza kapcsolatban álló települési csoportokat hoztak létre, beolvasztva a környéken élő finnugor és balti népcsoportok (merják, muromák, vótok[20]) egyes elemeit. A 10-15. században egészen a Fehér-tengerig és az Urálig eljutottak.[20]

A Kijevi Rusz történetét felölelő Elmúlt idők krónikája tanúsága szerint a 8-9. században a területen élő szlávoknál már kialakultak a területi-politikai képződmények, 15 nagy törzset (vagy törzsszövetséget) különböztetnek meg.[19] A krónika a poljanokat, a szeverjanokat, az ulicsokat, a tiverceket, a drevljanokat, a dregovicsokat, a krivicseket, a radimicseket, a szlovéneket és a fehér horvátokat említi, mint szláv törzseket.[21] A szlávok alapvetően földművelő nép volt, a törzsek egymás közt kereskedtek, a folyók mentén kereskedelmi központokként is működő városokat építettek.[22] A déli részeken letelepedett szlávok kapcsolatba kerültek a kazárokkal és a magyarokkal is, akik adóztatták a földművelő szlávokat.[21] A 12. században találkoztak először államalakulattal a térségben, a csuvasok Volgai Bulgáriájával.[20]

A 9. században megjelentek a térségben, a nagy folyók mentén a vikingek vagy normannok, akiket errefelé varégoknak neveztek. Fegyveres kereskedő csoportjaik a Dnyeper, illetve a Volga mentén eljutottak a Balti-tengertől a Fekete- és a Kaszpi-tengerig. Megjelenésük katalizálta a helyi gazdasági, társadalmi, politikai fejlődést. A varégokat a Volga-menti ezüstkereskedés vonzotta, a környező falvakban raboltakat a szlávok kereskedővárosaiban értékesítették.[22] Később szorosabbra fűzték a kapcsolatot a helyi törzsekkel, sarcért cserébe védelmet ígértek nekik más viking törzsekkel szemben.[22] 830 környékén a Volga mentén, nem messze a mai Rjazanytól az immáron ruszoknak nevezett északiak létrehozták első központjukat, melynek vezetője a Kazár Birodalom vezetőjéhez hasonlóan kagánnak hívta magát. Ezt a Volga-menti rusz kaganátust tekinthetjük a Kijevi Rusz elődjének.[23]

Az első orosz uralkodóház, a Rurik-dinasztia a varégoktól származtatta magát.[19] Etnikailag azonban a szláv többség körében néhány generáció alatt teljesen elszlávosodtak. I. Rurik, a dinasztia alapítója Novgorodban uralkodott, utódját, Oleget tartják a Kijevi Rusz alapítójának.[19][24]

Az első orosz állam[szerkesztés]

A Kijevi Rusz kiterjesztette hatalmát a mai Ukrajna, Fehéroroszország, valamint Oroszország nyugati területeinek nagy részére. A Rurikidák a legtöbb hercegségben megszerezték a vezető szerepet, azonban az egyre erősebb uradalmak, lassan belviszályokat okoztak, amelyek lassan felemésztették a Ruszt. Kijev lassú hanyatlása mellett fokozatosan vált egyre jelentősebbé a Vlagyimiri Nagyfejedelemség. De 1237-ben az orosz fejedelemségek keleti határainál megjelentek a mongolok, akiknek seregei előtt sorra estek el a legerősebb államok, így Vlagyimir is.

Ebben az ínséges időszakban emelkedett fel a Moszkvai Nagyfejedelemség, ugyanis az egyetlen fejedelemség volt, amely jó kereskedelmi lehetőségeit kihasználva meg tudott egyezni a mongol hódítókkal, és fejlődni tudott. A gyarapodó fejedelemség lassan úgy megerősödött, hogy képes volt legyőzni a mongol hordákat, és uralma alatt egyesíteni az orosz területeket. A 15. századra már a moszkvai fejedelmek felvehették az egész Rusz uralkodója címet, és később innen alakult ki a cári Oroszország.

Romanov-dinasztia[szerkesztés]

Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, amelynek legjelentősebb alakja I. (Nagy) Péter cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Az őt követő cárok idején a fejlődés megtorpant, elnyomó hatalmuk általános elégedetlenséghez vezetett, 1917-ben megdöntötték a monarchiát, és a bolsevikok vették át a hatalmat.

Szovjetunió[szerkesztés]

A bolsevikok hatalomra kerülése után az 1918-ban megtartott szovjetek (tanácsok) összorosz kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt kovető polgárháború idején alakult meg az Ukrán, a Belorusz és a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot, a Szovjetuniót. A többi tagköztársaság az 1930-as évek folyamán csatlakozott az orosz expanziós törekvések hatására. A rendkívül soknemzetiségú országot 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm körzet és 10 autonóm terület alkotta, amelyeket összesen 120 régióra és körzetre, valamint 3217 kerületre osztottak. Egyes területek autonómiája csak formális volt, valójában mindent Moszkvából irányítottak.

A Szovjetunió a majdnem 70 éves fennállása alatt szuperhatalommá vált.

1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és megkezdett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor a sikertelen puccsot követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket, és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg.

Az önálló Oroszország[szerkesztés]

A jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben. A nemzetiségi függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek. Ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994-1996 között tartott, a másik 1999-től napjainkig is tart.

Államfők[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Kievan Rus' and Mongol Periods. Sam Houston State University. (Hozzáférés: 2007. július 20.)
  2. ^ a b Kievan Rus' and Mongol Periods, excerpted from Glenn E. Curtis (ed.), Russia: A Country Study, Department of the Army, 1998. ISBN 0160612128.
  3. See Jacob Walkin, The Rise of Democracy in Pre-Revolutionary Russia: Political and Social Institutions under the Last Three Czars, Praeger, 1962.
  4. CIAO – Atlas – Russia
  5. See Donald A. Filzer, Soviet Workers and the Collapse of Perestroika: The Soviet Labour Process and Gorbachev's Reforms, 1985–1991, Cambridge University Press, 1994. ISBN 0521452929.
  6. See, for instance, Country Profile for the Russian Federation, by the British Foreign and Commonwealth Office. Hozzáférés ideje: 21 July 2007.
  7. Bojtár, Endre: A kurgán-elmélet (magyar nyelven). Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó, 1997 (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  8. ^ a b Belinskij, Andrej, H. Härke (1999). „The 'Princess' of Ipatovo”. Archeology 52 (2). (Hozzáférés ideje: 2007. december 26.)  
  9. Drews, Robert. Early Riders: The beginnings of mounted warfare in Asia and Europe. New York: Routledge, 50. o (2004) 
  10. Koryakova, Ludmila: Sintashta-Arkaim Culture (angol nyelven). The Center for the Study of the Eurasian Nomads (CSEN). (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  11. Ice Mummies: Siberian Ice Maiden (angol nyelven). BBC/Nova, 1998. november 24. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  12. Jacobson, Esther. The Art of the Scythians: The Interpenetration of Cultures at the Edge of the Hellenic World (angol nyelven). Brill, 38. o (1995). ISBN 9004098569 
  13. Steiner, F..szerk.: Gocha R. Tsetskhladze: The Greek Colonisation of the Black Sea Area: Historical Interpretation of Archaeology (angol nyelven), 48. o (1998). ISBN 3515073027 
  14. Turchin, Peter. Historical Dynamics: Why States Rise and Fall (angol nyelven). Princeton University Press, 185–186. o (2003). ISBN 0691116695 
  15. ^ a b Christian, David. A History of Russia, Central Asia and Mongolia (angol nyelven). Blackwell Publishing, 286–288. o (1998). ISBN 0631208143 
  16. Wink, André. Al-Hind, the Making of an Indo-Islamic World (anfgol nyelven). Brill, 35. o (2004). ISBN 9004092498 
  17. Róna-Tas, András. Hungarians and Europe in the Early Middle Ages: An Introduction to Early Hungarian History (angol nyelven). Central European University Press, 257. o (1999). ISBN 9639116483 
  18. Frank, Daniel H., Oliver Leaman. History of Jewish Philosophy (angol nyelven). Routledge, 196. o (1997). ISBN 0415080649 
  19. ^ a b c d e Filippov, Szergej: A keleti szlávok és az óorosz állam kialakulása (magyar nyelven). Az oroszok története. ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  20. ^ a b c Font–Krausz–Niederhauser–Szvák, 12. o.
  21. ^ a b Font–Krausz–Niederhauser–Szvák, 10–11.o
  22. ^ a b c Martin, Janet.szerk.: Gregory L. Freeze: From Kiev to Muscovy: The Beginnings to 1450, 2. (angol nyelven), Oxford University Press, 1-27. o (2002). ISBN 0-19 860 511-0. Hozzáférés ideje: 2010. április 29. 
  23. Russia: History (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2010. április 29.)
  24. Viking States : Varangian Rus (angol nyelven). World History at KMLA, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2010. április 29.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]