Ugrás a tartalomhoz

Katar történelme

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Katar története az emberiség megjelenésétől egészen a modern állam megalakulásáig. Katarban az emberiség első jelei nagyjából 50 000 évvel ez előttre tehetők, mert erről a korról maradtak fenn kőkorszaki leletek. Mezopotámia volt az első civilizáció, mely jelen volt a félszigeten az újkőkorszak alatt, amiről olyan bizonyítékok vannak, mint az Ubaid időszakról fennmaradt cserépdarabok.[1]

A félsziget több különböző birodalom fennhatósága alatt is állt a kezdeti időszakban. Ilyen a szeleukidák, a pártusok és a szászánidák birodalmai. 628-ban a terület megismerkedett az iszlámmal, mikor Mohamed követet küldött Munzir ibn Sawához, Kelet-Arábia szászánida kormányzójához. A VIII. századra a gyöngykereskedés központja lett. Az abbászid korszakban megnőttek a települések. Miután Bani Utbah és más arab törzsek elfoglalták Bahreint, 1783-ban az al Khalifa-ház elfoglalta Bahrein és a szárazföldi Katar trónját,. Az elkövetkező évszázadokban Kartar Nedzsd vahhábja és az al Khalifák közötti viszály színtere lett. A törökök 1817-ben bővítették birodalmukat Kelet-Arábia felé. Innét csak 1915-ben, az első világháború alatt vonultak ki.

1916-ban Katar brit protektorátus lett, és Abdullah Al Thani olyan szerződést kötött, mely szerint csak akkor engedményezhet át területeket a briteknek, ha azok garantálják, hogy megvédik a tenger felől érkező agressziótól, valamint segítenek, ha szárazföldi támadás éri a területet. Egy 1934-ess szerződés komolyabb védelmet ígért nekik.[2] 1935-ben 75 éves koncessziót biztosítottak a kőolaj kitermelésére a Qatar Petroleum Company részére, 1940-ben pedig jó minőségű kőolajat találtak Dukhan közelében.

Az 1950-es és 1960-as években a kőolajból származó bevételek jólétet hoztak a környékre, megnövekedett a betelepülés, tartósan javult a társadalom jóléte, és kezdetét vette az ország modern kori története. Miután 1968-ban Nagy-Britannia bejelentette, hogy felhagy a sejkségekkel korábban kötött szerződésekkel, Katar a másik nyolc érintett állammal szövetkezett, hogy egy közös arab emírséget hozzanak létre. 1971-re, mikor véget ért a britekkel kötött szerződés, a kilencek még nem állapodtak meg az unió feltételeiről. Ennek megfelelően szeptember 3-án Katar kikiáltotta a függetlenségét. 1995-ben édesapja, Khalifa bin Hamad után vértelen puccsal Hamad bin Khalifa emírhelyettes lett az ország új emírje. Szabadabb lett a sajtó, önkormányzati választásokat tartottak, amik a parlamenti választások eljövetelét is belengette. 2003. áprilisban új alkotmányról szavazhattak, amely 2005. júniusban lépett hatályba.

Őskor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paleolit kor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1961-ben egy dán régészcsoport nagyjából 30 000 kőfaragványra lelet a félszigeten mintegy 122 paleolit helyszínről. Ezek többsége tengerparton volt, és tipológiailag négy elkülöníthető kulturális csoportba tartoznak. Olyan makrolitikus tárgyak kerültek elő, mint a kaparó, a nyílvessző vagy a kézi balta, melyek az alsó vagy középső paleolit korszakára datálható.[3]

A Perzsa-öböl területének nagyjából 80 000 évvel ezelőtti víz alá kerülése során[4] el kellett hagyniuk a térségben élőknek a lakhelyeiket – létrejött a Katari-félsziget – és fokozatosan elfoglalták ennek tengerparti területeit.[5] Innentől kezdve a mai Szaúd-arábiai Nedzsd és al-Hasa régióiból is jöttek ide törzsek, a vízlelőhelyek körül pedig ideiglenes táborhelyeket alakítottak ki.[6]

Neolitikum (i. e. 8000–3800)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Al Da'asa, az ország északkeleti részén fekvő település az Ubaid-korszak egyik legtermékenyebb emlékforrása. Ennek a felszínre kerülése egy dán régészcsoport 1961-es munkájának köszönhető..[7] Az elméletek szerint ezen a területen egy kisebb ideiglenes település lehetett, talán egy halászó, vadászó, gyűjtögető törzs központja, akik többször is felkeresték a területet.[8] Ezt támasztja alá a majdnem 60 tűzrakó hely felfedezése, amellyel gyógyíthattak, esetleg halat szárítottak felette, ezen felül kaparó eszközöket, vágó szerszámokat, pengéket vagy nyílhegyeket készíthettek felette. A tűzrakó helyeken ezeken kívül több festett ubaid cserépdarab is megmaradt, amiből tengeren túli kapcsolatokra lehet következtetni.[9]

Egy 1977–1978-as ásatás Al Khor területén több Ubaid-kori vésetet tárt fel, ami a legrégebbi temetkezési helyszín volt az országban.[10] Az egyik sír egy elhamvasztott nő maradványait tartalmazta, ami mellett nem voltak mellé eltemetett tárgyak. Nyolc másik sírban voltak a halottak mellett emlékek, kagylókból, obszidiánból készített gyöngyök. Az obszidián valószínűleg Nadzsranból, Délnyugat-Arábiából származtak.[7][9]

Bronzkor (i. e. 2100–1155)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Al Khor-sziget, a bíborfesték hazája.

A Katari-félsziget elég közel volt a dilmun civilizációhoz Bahreinben, hogy érezni lehessen a hatását.[11] Két helyen hoztak felszínre a kutatások barbár agyagművességet a katari-félszigeten, amiből arra lehet következtetni, hogy a terület része volt a dilmun kereskedelmi területnek.[7] Mikor 2100–1700 környékén nekiálltak a tengeri kereskedelemnek, Katar akkori lakosai elkezdtek gyöngyöket keresni a Perzsa-önölben.[12] Ekkoriban a katariak gyöngyökkel és datolyapálmával kereskedtek.[13]

A dilmunok idejéből származó katari leletek nem utalnak arra, hogy itt tartósabban éltek volna emberek.[8] A nomád arab törzsek vándorlásai miatt – miközben élelmiszer- és vízutánpótlást kerestek – ez a terület néptelen maradt.[14] A dilmun időszakból fennmaradt településnyomok, leginkább Al Khor-szigeten azért jöhettek létre, hogy gyorsítsák a kereskedelmi utakat Bahrein és a Perzsa-öböl többi városa, leginkább Tell Abraq között. Mások szerint a telepeket erre járó dilmuni halászok vagy gyöngyhalászok építhették ki. A kerámiatárgyak jelenléte arra utalhat, hogy Katar lakossága kereskedelmi kapcsolatban állt a dilmun civilizációval, bár ezt eléggé valószínűtlennek tartják, mivel elég szűkös olt a félsziget lakossága.[15]

Az Al-Khor-szigeten talált, időszámításunk előtti 2. évezrede, kassú és babiloni befolyást mutató anyagok arra utaltak, hogy kereskedelmi kapcsolat volt Katar lakossága és a kassúk között.[6] A leletek között volt 3 000 000 összetört csigaház és több kassú cserép.[7] Azt állítják, hogy Katar a legelső ismert hely, ahol csigákból vontak ki színezőanyagot, ami közé tartozott a bíborfesték is, amit a kassúk állítottak elő a szigeteken.[1][16] A festéket a sávos bíborcsigából vonták ki, a színt pedig türoszi bíbornak nevezték.[7] A festékgyártást Bahreinben a kassú vezetés ellenőrizhette, hogy a készárut Mezopotámiába exportálhassák.[17]

Ókor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vaskor, babilóniai perzsa ellenőrzés ( i. e. 680–325)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Helyreállított romok Katar nyugati partjainál Ras Abrouq mellett Zekreetnél.

Assur-ah-iddína asszíriai király i. e. 680-ban sikeres támadást indított, Bazu ellen,[18] ami Dilmunt és Katart foglalta magában.[19] A félszigeten eddig semmilyen régészeti bizonyíték nincs arra, hogy a kora vaskorban lett volna itt település.[20] Ennek valószínűleg a kedvezőtlen időjárás a magyarázata, amelynek hatására Katar egy sokkal kevésbé lakható területté vált.[21]

Az i. e. 5. században Hérodotosz görög történetíró írta le először Katar népeit. Ő „tengerentúli kánaánitáknak” nevezte őket.[22]

Görög időszak (i. e. 325–250)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 325 körül[12] Nagy Sándor elküldte Androszthenész admirálist, hogy térképezze fel a teljes Perzsa-öblöt. A kért kimutatások Sándor halála után, 323-ban készültek el.[23] Nagy Sándor halála után az ókori Görög Birodalom keleti felét I. Szeleukosz szeleukida uralkodó kapta meg. 312-től kelet felé terjeszkedett a Szeleukida Birodalommal, a célja pedig az volt, hogy Kelet-Arábiát elfoglalhassa.[24] Katarban a régészeti leletek között ógörög hatásra utaló tárgyi emlékeket találtak. Dukhantól északra az ásatások agyagedény darabokat találtak, melyeken szeleukida nyomok láthatóak. Ezen kívül egy 100 halomból álló temetőt is találtak a korból Ras Abrouq környékéről.[7][25] A relatíve sok kőhalom egy elég méretes tengeren túli közösség létére utal.[26]

Miután a szeleukidák elvesztették a Perzsa-öböl mentén a területeiket, i. e. 250 körül megszűnt a befolyásuk.[27][28]

Perzsa ellenőrzés (i.e. 250 BC– i.sz.642)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Katar első ismert megjelenítése Catura néven Ptolemaiosz térképén i.sz. II. században

.

Miután a szeleukidákat a pártusok legyőzték i.e. 250-ben, ők nyertek lényeges befolyást a Perzsa-öbölben és az arab tengerpartokon.[27][28] mivel a pártusoknak fontosak voltak a Perzsa-öbölön keresztül vezető kereskedelmi útvonalak, helyőrségeket telepítettek a tengerpartra.[27] A Katarban feltárt agyagműves emlékek arra utalnak, hogy kapcsolatban voltak a Pártus Birodalommal.[29]

Ras Abrouq, Dukhantól északra egy tengerparti kikötői város, ahol i.e. 140-ben külföldi hajók is lehorgonyoztak, és halakat szárítottak.[30] A helyszínen sok kőnől készült építményt és nagy mennyiségű halcsontot találtak.[26]

Idősebb Plinius római író, i.sz. az első évszázad derekán írt a félsziget lakóiról. "Catharreinek" nevezte őket, akik a leírása szerint olyan nomádok, akik folyamatosan kóboroltak, hogy élelmet és vizet szerezzenek.[26] Nagyjából a II. századból származik az első térkép a régióról, melyet Ptolemaiosz készített, és a területet "Caturának" nevezte el.[31]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a History of Qatar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Khalifa, Haya; Rice, Michael (1986). Bahrain Through the Ages: The Archaeology. Routledge. 79, 215. o. ISBN 978-0710301123.
  2. ↑ "Background Note: Qatar". U.S. Department of State (June 2008). This article incorporates text from this source, which is in the public domain.
  3. ↑ Smith, Philip E. L. (2009. október 28.). "Book reviews". American Anthropologist. 72 (3): 700–701. doi:10.1525/aa.1970.72.3.02a00790.
  4. ↑ Jeanna Bryner (2010. december 9.). "Lost Civilization May Have Existed Beneath the Persian Gulf". Live Science. Hozzáférés: 2015. június 3..
  5. ↑ Abdul Nayeem, Muhammad (1998). Qatar Prehistory and Protohistory from the Most Ancient Times (Ca. 1,000,000 to End of B.C. Era). Hyderabad Publishers. 14. o. ISBN 9788185492049.
  6. 1 2 Magee, Peter (2014). The Archaeology of Prehistoric Arabia. Cambridge Press. 50, 178. o. ISBN 9780521862318.
  7. 1 2 3 4 5 6 "History of Qatar" (PDF). www.qatarembassy.or.th. Ministry of Foreign Affairs. Qatar. London: Stacey International, 2000. Hozzáférés: 2015. január 9..
  8. 1 2 Rice, Michael (1994). Archaeology of the Arabian Gulf. Routledge. 206, 232–233. o. ISBN 978-0415032681.
  9. 1 2 Masry, Abdullah (1997). Prehistory in Northeastern Arabia: The Problem of Interregional Interaction. Routledge. 94. o. ISBN 978-0710305367.
  10. ↑ Casey & Vine 1991, p. 12
  11. ↑ Toth, Anthony. "Qatar: Historical Background." A Country Study: Qatar (Helen Chapin Metz, editor). Library of Congress Federal Research Division (January 19693). This article incorporates text from this source, which is in the public domain.
  12. 1 2 McCoy, Lisa (2014). Qatar (Major Muslim Nations). Mason Crest. ISBN 9781633559851.
  13. ↑ Mohamed Althani, p. 15
  14. ↑ Peoples of Western Asia. Marshall Cavendish Corporation. 2007. 351. o. ISBN 978-0761476825.
  15. ↑ Carter, Robert Jr.; Killick, Robert (2014). Al-Khor Island: Investigating Coastal Exploitation in Bronze Age Qatar (PDF). Moonrise Press Ltd. 43. o. ISBN 978-1910169001.
  16. ↑ Sterman, Baruch (2012). Rarest Blue: The Remarkable Story Of An Ancient Color Lost To History And Rediscovered. Lyons Press. 21–22. o. ISBN 978-0762782222.
  17. ↑ Carter, Killick (2014). p. 45.
  18. ↑ "Late Babylonian Period and Neo-Assyrian Period (1000 BC - 606 BC)". anciv.info. Hozzáférés: 2015. január 17..
  19. ↑ Liverani, Mario (2014). The Ancient Near East: History, Society and Economy. Routledge. 518. o. ISBN 978-0415679060.
  20. ↑ Casey & Vine 1991, p. 16
  21. ↑ "Archaeological heritage of pre-Islamic Qatar" (PDF). World Heritage. 72: 50. június 2014. Hozzáférés: 2016. február 14.. {{cite journal}}: Unknown parameter |authors= ignored (súgó)
  22. ↑ Gulf States: Kuwait, Bahrain, Qatar, United Arab Emirates, Oman, Yemen. JPM Publications. 2010. 31. o. ISBN 978-2884520997.
  23. ↑ Althani, Mohamed (2013). Jassim the Leader: Founder of Qatar. Profile Books. 16. o. ISBN 978-1781250709.
  24. ↑ Reade, Julian (1996). Indian Ocean In Antiquity. Routledge. 252. o. ISBN 978-0710304353.
  25. ↑ Kapel, Holger (1967). Atlas of the stone-age cultures of Qatar. 12. o.
  26. 1 2 3 Casey & Vine 1991, p. 17
  27. 1 2 3 Qatar Country Study Guide Volume 1 Strategic Information and Developments. Int'l Business Publications, USA. 2012. 34, 58. o. ISBN 978-0739762141.
  28. 1 2 Cadène, Philippe (2013). Atlas of the Gulf States. BRILL. 10. o. ISBN 978-9004245600.
  29. ↑ "New techniques to locate lost prehistory in Qatar". world-archaeology.com. 2013. március 28.
  30. ↑ Rahman 2006, pp. 33
  31. ↑ "Maps". Qatar National Library. 2017. június 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 11..
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katar_történelme&oldid=27704659”