Arkaim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arkaim
Arkaim légifelvételről
Arkaim légifelvételről

Ország Oroszország
Elhelyezkedése
Arkaim (Oroszország)
Arkaim
Arkaim
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 38′ 16″, k. h. 59° 32′ 13″Koordináták: é. sz. 52° 38′ 16″, k. h. 59° 32′ 13″
A Wikimédia Commons tartalmaz Arkaim témájú médiaállományokat.
Dzhankent location map.jpg
Az andronovói kultúra területe
Arkaim

Arkaim, (orosz nyelven: Аркаим) egy régészeti lelőhely az Urali sztyeppén, Oroszország és Kazahsztán határán, a Cseljabinszki területen. A településről feltételezik, hogy az andronovói kultúra idején, vagy Kr. e. 2000. körül keletkezhetett.

Fekvése[szerkesztés]

Amurskitól 8,2 km-rel észak-északnyugatra, Alexandrovskitól 2,3 km-rel délre-délkeletre.

Története[szerkesztés]

1987-ben egy Cseljabinszk környéki víztározó építési munkálataiba kezdtek a területen, melynek építési előkészületi munkálatai során figyeltek fel a területen található különleges köröket alkotó rommaradványokra. A környéket vizsgáló expedíció régész professzora, Gennagyij Zdanovics(wd) szerint a területen több város is van eltemetve a föld alatt. A kutatók húsz, spirál alakú város maradványára találtak. A tudósok megdöbbenve tapasztalták, hogy az ősi Arkaim nemcsak egy város, hanem templom és csillagászati obszervatórium volt.

Bár a település leégett, majd elhagyták, sok részlete máig fennmaradt. Arkaim maradványai sokkal jobb állapotban maradtak fenn, mint a hasonló méretű, szomszédos Szintashta ahol a legidősebb szekér került elő.

A helyszínen két védett, kör alakú fal állt. Egy központi tér körül két spirális gyűrű, elválasztva a közúttal. A külső gyűrűben 39 vagy 40 azonos méretű ház, a belső gyűrűben 27 ház állt. A kör központjában pedig egy 25x27 m széles tér található.

A település mintegy 20.000 négyzetméter. A körülfogó falak átmérője 160 m. A földből készült megerősített falakhoz épített fagerendás házak levegőn szárított iszap téglából épültek. A települést 2 m mély árok vette körül.

A külső és a belső falak közt négy bejárata volt, a főbejárat nyugatra feküdt.

Források[szerkesztés]

  • Jones-Bley, K.; Zdanovich, D. G. (szerk.): A komplex társadalmak a Közel-Keleten a 3. az 1. évezredben 2 Bd, Jie monográfiája Series No. 45/46, Washington D. C .. 2002. ISBN 0-941694-83-6, ISBN 0-941694-86-0.
  • Panel-Philippe, G.; Kő-Peter, G.: Az épített Past: Kísérleti régészet, oktatás és a nyilvánosság számára. Routledge 1999, ISBN 0-415-11768-2.

Hivatkozások[szerkesztés]