Szogdia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szogdia Kr. e. 300 körül

Szogdia (vagy Szogdiané; tádzsik nyelven Суғд, óperzsául: Szughuda – سغد) egy iráni nép, a szogdok lakóhelye volt az Amu-darja felső folyása és mellékfolyói mentén a mai Üzbegisztán területén az ókorban. Később az Óperzsa Birodalom provinciája let, I. Dareiosz behisztuni feliratának listáján a 18. elemként szerepel. Ezután Nagy Sándor hódította meg, a hellenizmus idején városi, kézműves-kereskedő civilizációvá vált. A selyemút kereskedői jelentős számban a szogdok voltak. A szogd városállamok, noha soha sem voltak politikailag egyesítve, mind Szamarkand köré csoportosultak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diodotusz arany pénzérméje, kb. Kr. e. 250.

I. e. 327-ben Szogdiát meghódította Nagy Sándor, majd Baktriával összevonva birodalma egyik satrapájává tette. Később, a hellenizmus korában a Greko-Baktriai Királyság része lett mintegy egy évszázadra. A hellenizmus idején fellendült a városi kultúra, a greko-baktriai uralkodók sok új várost is alapítottak nemcsak Baktriában, hanem Szogdiában is. Ez sok indiai kereskedőt és kézművest vonzott ide, akik a prákrit nyelv északnyugat-indiai nyelvjárását, a gandhári prákritot beszélték. A szogdok ezután kézműves, kereskedő, városi néppé váltak. [1] A greko-baktriai uralkodók felismerték a kereskedelem jelentőségét, ezért az i. e. 2. század első felében katonai hadműveleteket folytattak egészen Loulanig, hogy biztosítsák a Tarim-medencén keresztül vezető kereskedelmi utakat, amelyek a hamarosan megszületű Selyemút egyik szárazföldi szakaszát képezték. [2]

Szogdiát i. e. 129 körül meghódították az ászik. [3]

A kereskedelem ezt követően indult igen jelentős virágzásnak, mivel a kínai kereskedők előszeretettel utaztak át Szogdián: „A küldöttségek legnagyobbjának több száz személynyi tagja volt, míg a kisebb társaságokhoz is több, mint százan tartoztak… Egy év ideje alatt minden helyről öt-hat, vagy akár több, mint 10 társaság is ki lett küldve.” (Sima Qian: Shiji).

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamisított pénzérme Szogdiából.

A szogdok között több vallás követőit is meg lehetett találni: elterjedt volt a buddhizmus, a manicheizmus, a nesztorianizmus, és a zoroasztrianizmus. Szintén fontos szerepet játszottak a buddhizmus Selyemút menti terjedésében, egészen a VIII. században bekövetkezett iszlám hódításig.

Nyelv, népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szogdok nyelve, a szogd nyelv a kelet-iráni nyelvek közé, az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, közeli rokona a baktriai nyelvnek, a térség másik fontos ókori nyelvének. A szogd ábécével írták, ami az arámi írás egyik leszármazottja.

Az itt élt népesség nagy része a későbbiek során fokozatosan elvegyült a többi helyi csoporttal, mint a baktriaiakkal, türkökkel és perzsákkal, majd nyelvük használatát abbahagyták, s helyette perzsául vagy üzbégül kezdtek el beszélni. Ennek az asszimilációnak köszönhetően a perzsa és az üzbég számos szogd eredetű kölcsönszót tartalmaz.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozott források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (angolul) Encyclopædia Britannica 1911 Edition
  • (angolul) Calum MacLeod, Bradley Mayhew “Uzbekistan. Golden Road to Samarkand”
  • (angolul) Archaeological Researches in Uzbekistan. 2001. Tashkent The edition is based on results of German-French-Uzbek co-expeditions in 2001 in Uzbekistan*
  • (angolul) Etienne de la Vaissière, Sogdian Traders. A History, Leiden : Brill, 2005. ISBN 90-04-14252-5
  • (franciául) Etienne de la Vaissière, Histoire des marchands sogdiens, Paris : de Boccard, 2004.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap