Komik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komik
Komi
Komi peoples.jpg
Komi emberek
Teljes lélekszám
kb. 420 000
Lélekszám régiónként
Régió
Komiföld Komi Köztársaság 285 000
Permi határterület 124 000
Nyelvek
Komi
Vallások
Történelmileg pogány természetimádók, majd az 14. századtól Permi Szent István térítése után elterjedt az ortodox kereszténység.
Rokon népcsoportok
permjákok, udmurtok, tágabb értelemben finnugor népek.

A komik (zürjének) Oroszországban élő finnugor eredetű nép. Legtöbbjük a Komi Köztársaságban és a Permi határterületen él. Komik élnek még a Murmanszki területen, a Hanti–Manysi Autonóm Körzetben, és a Jamali-Nyenyec Autonóm Kerületben. Oroszországban a komikat etnikailag két csoportra, a komikra és a permjákokra osztják, valójában azonban a permjákok a komik egy csoportja.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A komi nép legközelebbi rokona az udmurt, a két népet szokták permieknek is nevezni. A zürjének önálló élete Kr. u. 9-10. században kezdődött meg, amikor a permiek egy csoportja a bolgárok elől a Vjatka és a Káma vidékéről észak felé vándoroltak. 11. században elérik a Vicsegda vonalát és a 14. századra alapítják meg országukat, Bjarmát, és a Szuhona és a Vicsegda összefolyásánál központjukat, Pyrast. Az udmurtok és a komik Kr. u. 1000. tájékán még egy nyelvet beszéltek, ekkor kezdődött meg nyelvi szétválásuk, bár ma is sokat megértenek egymás nyelvéből. A komik a 11. századtól a 13. századig virágzó kapcsolatban álltak a vepszékkel és a karélokkal, akik a mai Arhangelszk körül éltek, azonban ez a kapcsolat nem volt hosszú távú, mert az oroszok már a 13. századtól kezdve megvetették a lábukat a két nép között futó kereskedelmi út mentén.

Az orosz fejedelemségek (kezdetben a Novgorodi, később a Moszkvai) 1552-ig csak ebbe az irányba tudtak terjeszkedni a Kazanyi tatár kánság miatt, ezért a komik már igen korán szerepelnek az orosz őskrónikákban adófizető népként. A 14. századtól az oroszok célként tűzték ki a környező pogány népek megtérítését, és ez a komi körében sikerrel is járt. Köszönhető ez Permi Szent Istvánnak, aki habár orosz származású volt, komi környezetben nőtt fel, így a komikhoz anyanyelvükön tudott szólni, és a többi orosz térítővel szemben békés eszközökkel térített. Ekkor élték a zürjének kulturális fénykorukat. Permi Szent István megszervezte a Permiai püspökséget, kialakított egy írásrendszert a komiknak, az abur-t, mely szándékosan eltért az orosztól. Ekkoriak az első komi nyelvemlékek, melyek görögről lefordított liturgiák, evangéliumi részletek.

Permi Szent István halála ennek a sokat ígérő kornak a végét és az egyre agresszívabb orosz terjeszkedés korát jelentette. Nyugatról, délről orosz telepesek érkeztek, akik az őslakók jogait semmibe véve igyekeztek hatalmat szerezni maguknak, ráadásul az Urálon túli vogulok, osztjákok és tatárok keletről támadták komiföldet, mivel féltek a keresztény terjeszkedéstől. A komi fejedelmek kezéből lassan kicsúszott minden hatalom az orosz nagybirtokosok és az oroszpárti papság javára. Különösen nagy csapást jelentett a komikra a Sztroganov család, amely a 16. században az Urál vidékén mérhetetlen nagyságú területeket kapott, s a vidék komi lakosságát rabszolga sorba süllyesztette. A komik ellenben szívósan ragaszkodtak kultúrájukhoz és anyanyelvükhöz, ezért (egyedülálló módon a többi finnugor néphez képest) sok orosz elzürjénesedett.

Forradalmi változás az első világháborút követő lázadások után következett be a komik körében. 1921 augusztus 22-én az Orosz Tanácsköztársaság önkormányzatot adott az északi komik részére, akik megalapíthatták a Zürjén Köztársaságot. Ebben az időben a lakosság 92%-a komi anyanyelvű volt, és csak a 6%-a orosz. A Káma vidéki permjákoknak azonban nem adta meg ezt a jogot, csak 1928-ban kaptak autonómiát. Az orosz kormány ezt a helyzetet 1936-ban elégelte meg, a köztársaságot átnevezte Zürjén Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá, és nagyfokú oroszosítást hajtott végre, oroszokat telepítve Komiföldre. Szántalan láger létesül Komiföldön, ahol azonban a komikkal sem bánnak jobban mint a "kulákokkal". Százezrek halnak meg ebben az időben komi területen.

A komik 1990-ben újra visszaváltoztatják országuk nevét Komi Köztársasággá, ám a szovjet kisebbségi politika eredményeképp a lakosságnak nagyjából már csak az egynegyede komi. Az oroszok mellett nagyon sokan élnek itt volt szocialista országokból származó emberek is, legtöbben németek, ezenkívül nagyjából 4000 szamojéd él az északi határ mentén. 1993-ban a Komi Köztársaság vendége Göncz Árpád, megalakul a komi nemzeti párt (Dorjam Asjnymös - Megvédjük Magunkat). 2005. december 1-jén Permják Autonóm Övezetet (melyben a komik aránya 60% volt) egyesítették a Permi területtel.

Komi nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szócikk: komi nyelv

A komi nyelv az uráli nyelvek finnugor ágának egy nyelve, legközelebbi rokonnyelve az udmurt, melyel közösen alkotják a permi nyelveket.

Komi kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A komi nép a legkorábban és leginkább asszimilálódott az európai világba, ennek eredményeképp egy szomszédos orosz és komi falu építészetileg, lakberendezésileg alig különbözik egymástól. A folklór különböző elemeit is átvették: népszokásokat, népviseletet. A komi zene is igen oroszos, ám a részletek megfigyelése után bárki észreveheti a sajátos komi elemeket. Egyedül a nyelvükhöz ragaszkodtak a komik, makacsul megőrizték a történelem során, és őrzik ma is.

Híres komik:

  • Permi Szent István, a komik megtérítője, az első Permiai püspök.
  • Ivan Kuratov, aki a 19. század legjelentősebb komi költője, "komi Petőfi".
  • P. A. Szorokin, az orosz szociológia egyik megalapítója. Később Amerikába emigrált, és ott világhírt szerzett, életrajza több nyelven is megjelent.
  • K. F. Zsakov, néprajztudós, szabadgondolkodó, filozófus, emigrációban halt meg.
  • V. I. Lütkin, finnugor nyelvész, Magyarországon is tanult, komi költészet terjesztője, Ilja Vasz álnéven költő.
  • Ligyia Loginova, zenész

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
komikű változatát!

Történelem:

Kultúra:

  • Dobó Attila: Komiföldi Betekintő In: Finnugor Kalauz Szerk.: Csepregi Márta 81-89 (2001) Panoráma