Káma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káma
A Káma Jelabugánál
A Káma Jelabugánál
Közigazgatás
Országok Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz 1805 km
Vízhozam 3500 m³/s
Vízgyűjtő terület 507 000 km²
Forrás Udmurtföld
Torkolat Volga, Kujbisevi-víztározó
é. sz. 55° 21′ 50″, k. h. 49° 59′ 52″Koordináták: é. sz. 55° 21′ 50″, k. h. 49° 59′ 52″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Káma témájú médiaállományokat.

A Káma (oroszul: Кама) Oroszország európai részének egyik legjelentősebb folyója, a Volga legnagyobb, bal oldali mellékfolyója.

Orosz nevének előzménye az udmurt (votják) „Kam” ( jelentése: folyó).[1]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza: 1805 km, vízgyűjtő medencéje: 507 000 km². 966 km-en át hajózható, nagyvízhozam idején ez további 600 km-rel megnő.

Udmurtföld északi részén ered. Eleinte a Kirovi területen észak felé halad, majd a Permi határterületen (a megszüntetett Komi-Permják Autonóm Körzetben) előbb keletre, majd nagy kanyart téve déli, délnyugati irányba fordul. Egy rövidebb szakaszon újból érinti Udmurtföldet, végül a Tatárföldön át éri el a Volgát.

Felső szakaszán széles völgyben folyik, medre bizonytalan, sok kanyart és mellékágat képez. A Visera torkolatától a vidék megváltozik: a jobb part alacsony, a bal part magas, néhol meredeken szakad le, sok a zátony és a sziget. A Belaja torkolatától éppen ellenkezőleg: a bal part alacsony és a jobb part magas. Alsó szakaszán a Káma kb. 15 km széles völgyben halad, medrének szélessége 450–1200 m között váltakozik, több helyen ágakra bomlik. A Vjatka torkolata alatt ömlik a Volgán létesített Kujbisevi-víztározó széles öblébe.

A tavaszi nagyvízhozam idején folyik le az éves vízmennyiség mintegy 63%-a, nyáron és ősszel 28%-a, télen 9%-a. A vízállás erősen ingadozó, az ingadozás mértéke 8 m, az alsó és a felső szakaszon 7 m. A tél beálltával 10-20 napig tartó jégzajlás után a folyó befagy, április körül enged fel. A tavaszi jégzajlás 3-15 napig tart. A folyó halban igen gazdag, de több halfaj létét erősen veszélyeztetik az ipari üzemek által a vízbe juttatott káros vegyianyagok.

Mellékfolyók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb mellékfolyói:

Néhány hidrológiai mutató alapján indokolt lenne a Volgát tekinteni a Káma mellékfolyójának, nem pedig fordítva. Ezt támasztja alá a folyórendszer kialakulása is. A legutóbbi jégkorszak utolsó előtti glaciálisának idején a Káma megváltoztatta medrét, a korábbi északi helyett déli irányba fordult és a Kaszpi-tengerbe ömlött. A Volga ekkor még más irányba folyt, csak jóval később alakította ki mai medrét és torkollt a Kámába.

Víztározók, városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Káma Permnél
A Transzszibériai vasútvonal hídja a folyó felett

A folyón három nagy víztározó, illetve vízerőmű létesült:

A legjelentősebb Káma-menti városok (a torkolat irányában haladva):

Permet rendszeres hajójáratok kötik össze Moszkvával és több volgai nagyvárossal. A folyópart és a víztározók partjai a belföldi turizmus kedvelt célpontjai.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyó az őstörténetben és a magyar nép történetében is fontos szerepet játszott. Az uráli alapnyelvet beszélő népek őshazája a Volga-Káma vidékén, az Urál-hegység középső részénél lehetett. Együttélésük az Kr.e.4. évezred körül kezdett felbomlani, de a finnugor népek a vidéket továbbra is lakták, és néhány finnugor nép – főleg az udmurt és a komi-permják – lakja ma is. A 10. és a 13. század között pedig a Volga-Káma vidéken magyar népesség is élt, őket találhatta meg Julianus barát 1235-ben. Nyomukat őrzi többek között a Káma-parti Csisztopol kikötőváros temetőjében fellelt egyik sírkőfelirat is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-1490-7 (1978)