Ilosvai Varga István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ilosvai Varga István
Született1895. augusztus 31.
Kunhegyes
Meghalt1978. december 18. (83 évesen)
Budapest

Ilosvai Varga István Endre György Mihály[1] (Kunhegyes, 1895. augusztus 31.Budapest, 1978. december 18.[2]) magyar festő, érdemes művész (1968), kiváló művész (1974).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Ilosvai Varga István vármegyei tisztviselő és Takácsy Ida voltak. 1913-ban Jászberényben érettségizett.[1] 1913-ban a jogot kezdett tanulni, de közben a fővárosi Iparrajziskola esti tagozatán is tanulmányokat folytatott. 1916–1917 között Kernstok Károly szabadiskolájában Rippl-Rónai József mellett dolgozott. 1917-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede oktatta. 1922-ben Kunhegyesen élt és dolgozott. 1924–1926 között Párizsban a Colarossi Akadémia hallgatója volt, itt ismerkedett meg Paul Cézanne és Vincent van Gogh művészetével. 1926-ban hazatért, és a nagybányai festők körébe került. 1928-tól volt kiállító festő. Az 1930-as évek elején Szentendre ihlette tájképfestészetében, s 1934-ben itt is telepedett le. 1933-ban a Paál László Társaság tagja lett. 1935-ben a Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága tagjává választotta. 1941-ben a Szentendrei Festők Társaságának tagja lett. 1972-ben látásának romlása miatt abbahagyta a festészetet.[1]

Élete végéig magába zárkózottan, visszavonultan festett.

Magánélete[szerkesztés]

1926-ban házasságot kötött Botos Eszterrel (-1967). 1969-ben ismét házasságot kötött; ekkor Csaba Margitot (1900-1997) vette el.[1]

Művei[szerkesztés]

[3]

1935-ig[szerkesztés]

  • Nagybánya (1929, 1931)
  • Virágcserepek ablakpárkányon (Szentendrei részlet) (1931)
  • Első önarckép (1932)
  • Csendélet abrosszal (1932)
  • Lelátás a Dunára (1933)
  • Önarckép ecsettel (1933)
  • Viharos szentendrei utca (1933)
  • Önarckép ecsettel és pipával (1934)
  • Sárga emeletes ház (1934)
  • Festő modellel (1934)
  • Festőnő (1934)
  • Sikátor (1935)

1936-1942[szerkesztés]

  • Házak kőhordó emberrel (1936)
  • Zöld birsek (1936)
  • Szegény ember (1936)
  • Rab Ráby tér (1938)
  • Önarckép piros háttérrel (1938)
  • Fehér falak (1939)
  • Házak mankós emberrel (1939)
  • Zinniák (1939)
  • Rab Ráby háza (1940)
  • Erdőszéle csikóval (1940)
  • Kép feleségemről (1941)

1943-tól[szerkesztés]

  • Fák között (1943)
  • Molyhos birsek (1943)
  • Kék színek (1947)
  • Rózsaszín kép (1947)
  • Csendélet kompozíció (1948)
  • Olvasó kislány (1953)
  • Piros csendélet (1956)
  • Kútnyomó (1957)
  • Virágos udvar (1957)
  • Lány a kapuban fiúkkal (1959)
  • Zsuzsanna kaktusszal (1959)
  • Narancsok és kaktusz (1962)
  • Szürkés falak (1965)
  • Fehér önarckép (1972)
  • Házak és emberek (1972)

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Válogatott, csoportos[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

1986-ban szülőháza falán emléktáblát helyeztek el. 1990-ben szülővárosában emlékkiállítást rendeztek. 1995-ben születésének 100. évfordulója alkalmából Kunhegyesen róla nevezték el a Művelődési Központot. 2005-ben születésének 110. évfordulójára a Művelődési Központ emlékkiállítást rendezett.[1]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Elek Artúr: Ilosvai Varga István (Újság, 1937. jan. 10.)
  • Kárpáti Aurél: Ilosvai Varga István (Magyarország, 1942. ápr. 25.)
  • Németh Lajos: 1967. okt. 20. kiállítási katalógus
  • Pogány Ö. Gábor: Ilosvai Varga István szentendrei kiállítása (Művészet, 1971. 1. sz.)
  • Kampis Antal: Ilosvai Varga István (Budapest, 1978)
  • Csapó György: Ilosvai Varga István (Budapest, 1980)
  • Losonci Miklós: Ilosvai Varga István öröksége (Dunakanyar, 1983. 3. sz.)
  • Pogány Ö. Gábor: A festő és a kisváros. Ilosvai Varga István emlékezete (Népszava, 1985. szept. 29.)
  • Benedek Katalin: Megkésett emlékezés…megkésett sorok. Ilosvai Varga István (Művészet, 1990. 2. sz.)
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerkesztő: Fonó Györgyné, Kis Tamás. Budapest, Kossuth, 1969.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő (Budapest, 1940)
  • Kortárs magyar művészeti lexikon I–III. Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999–2001. ISBN 963-8477-43-1
  • Magyar művészeti kislexikon. Főszerkesztő: Körber Ágnes. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002.
  • XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve. Válogatás a Ferenczy Múzeum gyűjteményéből. Szerkesztő: Mazányi Judit. Szentendre, PMMI, 2003.
  • Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György (Szeged, 1988)
  • Művészeti kislexikon. Szerk. Lajta Edit. Budapest: Akadémiai. 1973. 687. o. ISBN 9630515245  
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. ISBN 963-9257-00-1  
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
  • Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8