Hagyó-Kovács Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hagyó-Kovács Gyula
Életrajzi adatok
Születési név Hagyó-Kovács Gyula András
Született 1888. március 14.
Sajóvárkony
Nemzetiség magyar magyar
Elhunyt 1960. március 9. (71 évesen)
Pannonhalma
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1913
Tisztség az előszállási uradalom jószágigazgatója
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hagyó-Kovács Gyula témájú médiaállományokat.

Hagyó-Kovács Gyula, teljes nevén Hagyó-Kovács Gyula András (Sajóvárkony, 1888. március 14.Pannonhalma, 1960. március 9.) ciszterci szerzetes, Előszállás uradalmának jószágigazgatója, mezőgazdász, felsőházi tag.

Munkássága[szerkesztés]

1908-ban lépett a rendbe. Teológiai, majd a budapesti egyetemen végzett matematikai és fizikai tanulmányai után 1913-ban pappá szentelték. 1914-1917 között - Békefi Remig zirci apát kérésére - Magyaróváron a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait és mezőgazdász oklevelet szerzett; ezt követően a ciszterciek 31 000 katasztrális holdnyi birtokát irányította a Fejér megyei Előszálláson. Jószágigazgatói működése alatt az uradalom az ország - a mezőhegyesi mellett - második legkorszerűbb, legjövedelmezőbb mezőgazdasági nagyüzeme lett. Fejlesztette az állattenyésztést, növelte a kukorica és cukorrépa vetésterületét és hozamát. Gondot fordított a gépesítésre. Nyugat-európai és afrikai tanulmányutat tett. Nem feledkezett meg az ott dolgozókról sem. A cselédek életkörülményeit, jövedelmi, egészségügyi és iskolázási feltételeit nagymértékben javította.

1939-től Fejér megye küldötteként az országgyűlés főrendi házában a földreform érdekében szólalt fel. 1940-ben azonban a Teleki Pál által felajánlott földművelésügyi miniszteri széket nem fogadta el.

1944 végén a front közeledtével beosztottjait arra buzdította, hogy maradjanak a nép mellett, megtiltotta, hogy bárki elhagyja munkahelyét. 1945-ben a földosztást saját elgondolása szerint akarta irányítani, ezért a katonai bíróság rövidebb időre őrizetbe vette. Előszállásra többé nem térhetett vissza. 1945-től 1950-ig Budapesten a rend tanulmányi házában, a Bernardiumban lakott, Endrédy Vendel zirci apát megbízásából a rend központi vagyonkezelését végezte.

Meghurcolása és elítélése[szerkesztés]

Hagyó-Kovácsot 1950-ben letartóztatták, majd 1951-ben a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós per hetedrendű vádlottjaként "népellenes magatartás" címén 13 évi börtönre ítélték. A per részleteiről a korabeli sajtó beszédes címekkel tudósított: a Világosság című folyóirat 1951. június. 26.-i számában például „A vádlottak szerteágazó aknamunkájukkal új, véres háborút akartak előkészíteni” címmel számolt be a perről.[1] A Hagyó-Kovács ellen felhozott vádak egy része, amelyre az Északmagyarország című lap 1951. július 3-i száma „egy nagykarácsonyi kisfiú meggyilkolásaként” hivatkozik, az 1935-ös ún. Retyege-tavi ügyre vezethető vissza.[2] Az Előszálláshoz közeli halastóban előszeretettel fürdőztek a helyi gyerekek, amit a környék intézője, Zalay Kálmán nem nézett jó szemmel. Hogy elijessze a gyerekeket, vasvillákat szúratott a tó talajába. Egy, a tiltás ellenére a tóba ugró kisfiú így lelte halálát. A Veszprémi Levéltárban őrzött visszaemlékezései szerint Hagyó-Kovács csak utólag szerzett tudomást Zalay intézkedéséről, a gyerek halálát pedig csak a temetés utáni napon jelentette neki Bosnyák Pongrác plébános.[3] A Grősz-perről tudósító sajtó azonban tényként kezelte, hogy az intézkedés Hagyó-Kovács tudtával és beleegyezésével történt. A Világosság említett száma beszámol arról is, hogy a tárgyaláson tanúként megjelent az elhunyt fiú apja, Szabó Mihály előszállási cseléd, akinek a vallomás szerint Hagyó-Kovács megtiltotta, hogy feljelentést tegyen, és harminc pengőt „lökött elő” kárpótlásul.

A Hagyó-Kovács ellen felhozott vádak másik része a cselédséggel kapcsolatos bánásmódra irányult. A Szabad Nép 1951. június 21. száma idézi Hagyó-Kovács vallomását: „Magam is megpofoztam három cselédet. Gazdatisztjeink is durván, gorombán bántak velük. Én erről tudtam és helybenhagytam ezt.”[4] Ezekhez a vádakhoz javarészt Sándor András Hiradás a pusztáról című, 1950-ben megjelent könyve szolgált alapként, amelyre hivatkoztak is a tárgyaláson. A kommunista párttag Sándor, aki a felszabadulást követően telepedett le Nagykarácsonypusztán, nem fest túl kedvező képet a jószágkormányzóról:

„A cselédnek sohasem volt nyugta. Hagyó-Kovács Gyula, a jószágkormányzó, messze földön híres volt irgalmatlanságáról. Jellemző erre, hogy a nagykarácsonyiak között két emlék maradt meg legerősebben. Egyik a hajnali ordítás: »ganézni, hej!« A felszabadulás óta, mind a mai napig ezt tartják a nagykarácsonyi volt cselédek, a pusztaiak a demokrácia egyik legnagyobb ajándékának: nem hallják ezt a hangot és nem kell felkelni hajnali két órakor. A másik emlék Hagyó-Kovács mondása: »A szegény embernek elég annyit tudni, hogy a fát kikerülje.« A rabszolgaságnak huszadik századbeli változata volt ez, bármiféle személyi szabadság és lelkiismereti szabadság nélkül.”[5]

A lelkileg és fizikailag is megtört Hagyó-Kovácsot a pert követően a váci börtönbe szállították, ahol a következő éveket javarészt rabkórházban töltötte. 1956-ban szabadult, 1957-ben - egy kórházban - ismét letartóztatták és a Mosonyi úti rabkórházba szállították, ahonnan augusztus 23-án engedték el. Utolsó éveit Pannonhalmán töltötte.

Emlékezete[szerkesztés]

Előszállás, Hagyó-Kovács Gyula emléktáblája a rendházon.

Az előszállási templomban ma is látható az a Jó Pásztor-szobor, amelyet a harmincas években az előszállási cselédek ajándékoztak Hagyó-Kovács Gyulának. A rendszerváltást követően a község díszpolgárává választották, és 2003-ban emléktáblát avattak a tiszteletére az egykori rendház homlokzatán.

Forrás[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Farkas Gábor: Az előszállási uradalom igazgatása, 1920-1945 (Levéltári Szemle, 1982. 1. sz.).

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Világosság, 1951. június 26. 1. o.
  2. A helyi tanács véleménye szerint „becsületes középparasztok” az összeesküvő Hagyó-Kovács Gyula ózdi kulák-rokonai. In: Északmagyarország, 1951. július 3. 4. o.
  3. A visszaemlékezéseket kivonatolva Farkas Gábor adta közre. Hagyó-Kovács Gyula: Harminc esztendő Előszálláson, XXXI. évfolyam, Agrártörténeti Szemle, 228-272. o (1989)
  4. Hagyó-Kovács Gyula jószágkormányzó a ciszterciek spekulációs üzleteiről vallott. Szabad Nép 1951. június 21. 4. o.
  5. Sándor András: Hiradás a pusztáról. Szikra, Budapest, 1950. 24-25. o.