MÁV 395.1 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Steyrtalbahn 1–6  /  Mori–Arco–Riva 1–4 / SB 40  /  SKGLB 3–12  /  ÖBB 298.1  /  StLB S7, S11, S12  /  MÁV 395.1  /  CFR 395.1  /  JDŽ 183

kkStB U  /  NÖLB/StLB/BBÖ U  /  ÖBB 298  /  ČSD-Baureihe U 37.0  /  MÁV 395.1  /  Zillertalbahn 1–2  /  JDŽ 188

Steyrtalbahn 03.jpg
Steyerbahn kkStB U
Gyártó Krauss/Linz Krauss/Linz
BMMF/Prága
StEG
Gyártásban 1888, 18901893, 1914 1897–1922
Selejtezés: 1973 (ÖBB) 1982 (ÖBB)  /  1964 (ČSD)  /  1963 (MÁV)
Jelleg: C1-n2t
Nyomtávolság: 760 mm
Ütközők közötti hossz: 7 680 mm / 7 910 mm 7 182 mm
Magasság: 3 350 mm 3 594 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága: 1 900 mm
Össztengelytávolság: 4 100 mm / 4 000 mm 4 000 mm
Szolgálati tömeg: 22,0 t 24,0 t
Tapadási tömeg: 17,7 t 19,5 t
Legnagyobb sebesség: 40 km/ó 35 km/h
hajtókerék-átmérő: 820 mm
Futókerékátmérő hátul: 570 mm
Hengerek száma: 2
Hengerek átmérője: 290 mm
Dugattyúk lökethossza: 400 mm
Gőznyomás: 12 atm
Tűzcsőhossz: 3,000 mm 3250 mm
Rostélyfelület: 0,8 m² 1,0 m²
Sugárzó fűtőfelület: 3,46 m² 4,42 m²
Csőfűtőfelület: 40,65 m² 42,25 m²
Vízkészlet: 2,6 m³ / 2,9 m³ 3,2 m³
Tüzelőanyagkészlet: 0,9 t / 1,0 t 1,4 t
Vezérlés: Heusinger
Fék: Kábelfék, később légűrfék
Technikai érdekességek egyes mozdonyokon hosszú füstkamra
Teljesítmény: 225 LE

A MÁV 395.1 egy keskeny nyomtávú szertartályos gőzmozdony sorozat volt.

A Steyrtalbahn 1–6 mozdonyai 760 mm-es keskeny nyomtávú szertartályos gőzmozdonyok voltak, melyeket kifejezetten erre a pályára fejlesztettek ki. Ez volt az elődje a kkStB U sorozatnak, amely Európa egyik legnagyobb számban épített keskeny nyomtávú gőzmozdonya volt. 1953 után az ÖBB a 298.1 sorozatba osztotta be őket. Ezt a mozdonytípust több helyi magán-vasúttársaság használta a korabeli Ausztriában.

Története[szerkesztés]

298.102 in Sommerhübermühle auf der Steyrtalbahn
Lok 3 „Lago di Garda“, Gyári fotó 1891

A Felső-Ausztriai Steyrtalbahn első pályaszakaszának megnyitásakor 1888-ban vásárolt a Krauss Linzi Mozdonygyárától 3 szertartályos, 760 mm nyomtávú mozdonyt (1-3 számú mozdonyok). Ezek kéthengeres, telített gőzű, külső Heusinger vezérlésű, síktolattyús mozdonyok voltak.

A mozdony futóművét három csatolt és egy hátsó futótengellyel tervezték, amely oldalirányban együtt mozdult el a harmadik kapcsolt tengellyel. Ez az elrendezés Krauss-Helmholtz-vázszerkezet néven vált ismertté és kedvező volt az ívfutási tulajdonsága, még 60 m sugarú pályaíveken is, valamint ugyanazzal a sebességgel közlekedhetett előre és hátramenetben. A vezetőfülke alatt a futótengellyel alátámasztott kiegészítő külső keret lehetővé tette a nagy tűztér alkalmazását.

Ezek a mozdonyok teljes mértékben teljesítették a reményeket, így a Steyrtalbahn további három példányt építtetett. Az utolsó azonban már nagymértékben eltért a sorozattól és a Krauss 1914-ben megújított útvonalát követte. Rövid füstkamrával készült, hasonlóan a második sorozatú SKGLB gépekhez, azok azonban már hosszú víztartályosok voltak

Az 1 pályaszámú gépet egy balesetet követően 1937 selejtezték. A Birodalmi vasút idejében a megmaradt gépeket átszámozták DRB 99,7831-7835 pályaszámokra. A vonal államosítását követően az öt mozdony ÖBB 298.102-106 pályaszámokat kapott. A vízkészlet növelése érdekében a víztartályokat többször megnövelték. Először egy kicsit magasították, később elöl kiterjesztették a hengerek fölé. Ezek a módosítások jelentősen megváltoztatták a mozdonyok megjelenését.

Az utolsó mozdonyt 1972-ben vonta ki a szolgálatból a Steyrtalk. 1973-ban a sorozatot formálisan is selejtezték.

A Mori-Arco-Riva helyi vasúti 1891-ben négy a Steyrtalbahn-nak megfelelő típusú mozdonyt vásárolt. Az első hármat 1890-ben, az utolsót 1892-ben szállította a Krauss Linz cég. Az "ARCO", "RIVA", "Lago di Garda" és a "Pinzolo neveket kapták. A Déli Vasúttársaság (SB), amely ezeket a HÉV-eket üzemeltette, a négy gépet a 40 sorozatba osztotta. A 40,01 az első világháború után Olaszországba került. A 40,02 a k.u.k. Hadivasúthoz, majd onnan Lengyelországba, ahol egy erdei vasúton üzemelt. 1941-ben a MÁV állományába került 395.104 pályaszámon és Marosvásárhelyen üzemelt. A háború után a CFR kapta meg, ahol megtartották MÁV pályaszámát. A 40.03 JDZ 183-001-ként Jugoszláviába került. A 40,04 sorsa és holléte nem ismert.

kkStB U[szerkesztés]

Lok 3 (U.7) gyári fotó, Alsó-Ausztriai Vasút

1894-ben Stájerországban üzembe helyezték a Murtalbahn-t. Ennek a 76 km hosszú szakasznak, melynek megbízott üzemeltetője a kkStB volt, szüksége volt nagyobb teljesítményű mozdonyokra, mint az a típus, amit addig a keskeny nyomtávú vonalain a monarchia használt.

Ezért rendelt a Krauss cégtől négy mozdonyt a már bevált Steyrtalbahn típus alapján. Az alváz és a gőzgép gyakorlatilag nem változott, kazánt, tűzszekrényt és víztartályokat megnövelték. Ez jelentős fejlesztés volt a Steyrtalbahn típushoz képest: sík pályán a vontatási kapacitása 515 tonnára nőtt. 20 ezrelékes emelkedőn a mozdony 90 tonna terheléssel 20 km/h sebességre volt képes. A megengedett sebességét 35 km/h-ban állapították meg. 1897-től ez a sorozat akkor a rendszert követve - amelyet keskeny nyomtávú mozdonyoknál a kezdőbetűt a mozdony első telepítési helyéhez rendeli - U betűt kapott mint az osztály nevét (a Unzmarkt, a Murtalbahn kiindulópontja).

A 298.53 Grünburgban, OÖ

Ezek a mozdonyok olyan jól beváltak, hogy a monarchia majdnem minden keskeny nyomtávú vasútvonal üzemeltetője (kivéve Magyarországon, ahol a mozdonyépítés ment a maga módján) nagy számban rendelte és több mozdonygyár is építette. Az állami kkStB mellett a Stájer és Alsó-ausztriai Államvasutak és a Zillertalbahn is rendelt belőlük.

Az utolsó U sorozatú mozdony 1922 elején épült, amikor modernebb típusú mozdony már régóta létezett a StLB-nek. Ezek az U sorozatú mozdonyok a második világháború után az ÖBB tulajdonában kerültek, ahol 1953-ban 298 sorozatba osztották be és kétszámjegyű sorszámot kaptak.

Nagy számuk következtében még ma is sok mozdony üzemel a múzeum- és a turista vasutaknál, néhányat pedig mint egy mozdony-emlékművet kiállítottak.

Az U sorozat az monarchia felbomlása után[szerkesztés]

Az U37.002 nosztalgiamozdonyként a Jindřichův Hradec múzeumvasúton

Az első világháború bukása és a monarchia felbomlása után sok mozdony a sorozatból az utódállamokhoz került, köztük Csehszlovákiába, Lengyelországba, Olaszországba és Jugoszláviába. Csehszlovákiában a kkStB U mozdonyokat az U37.0 sorozatba osztották.

1939-ben az eredetileg U 1, U 15 és U 34 Csehszlovákiától a MÁV-hoz került, előbb mint 394.001II-003II, majd 1940-től rendre 395.101, 395.103 és 395.102 pályaszámokkal. A 395.101 és a 395.103 1944-ben a Szovjetunióhoz került (valószínűleg hadizsákmányként), a 395.102 1953-ban GV pályaszámot kapott, 1963–ban pedig selejtezve lett.

Megőrzött mozdonyok[szerkesztés]

Az SKGLB Lok 12 kirándulóvonattal a Murtalbahnon

Több példányban is megmaradt üzemképesen az utókor számára, 2004-ben reaktiválták a 298.102 mozdonyt, újjáépítették megnövelt víztartályokkal. Ez ma a legrégebbi 760 mm-es nyomtávú mozdony Ausztriában, ma a 298.106-tal a Steyrtal-i Múzeumvasút aktív mozdonyállományának része. A 298 104 a Ybbsthalbahn-Bergstrecke.Múzeumvasúton található

Három példányt a SKGLB állományából annak megszüntetése után 1957-ben eladtak a Stájer Tartományi Vasutaknak (StLB), azután kiállítottak mint műemlékek és így elkerülte a beolvasztást. A Lok 5, amely 1914 után Boszniában maradt, az 1970-es években a Club 760 megszerezte. Ezek most a Taurachbahn vagy SKGLB Múzeumban Mondseeben vannak kiállítva (kettő közülük üzemképesen tárolva).

Egy a Mori-Arco-Riva HÉV mozdonyai közül az ex Südbahn 40.02, mely később MÁV 395.104, majd CFR 395.104 pályaszámú volt, ma az USA-ban, Omahában az állatkert parkvasútján üzemel.

Csehországban ma az U 37 002 a Jindřichův Hradec múzeumvasút működőképes mozdonya. Az U 37. 008-t (korábban No. 12) 1966-ban leállították és ezután kiállították a Nymburk–i vasútállomáson. Az U 37.006 műszaki emlékként a szlovákiai Rózsahegyen (Ružomberok) van kiállítva.

Az U.37 szoborként Koperben, 1995

Az (kkStB) U 37 a szlovéniai Koperben látható.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB U című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Steyrtalbahn 1–6 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Roland Beier – Fahrzeugportrait Reihe U, transpress Verlag, 2001, ISBN 3-613-71152-4
  • Kroboth, Slezak, Sternhart – Schmalspurig durch Österreich, 4. Auflage, Verlag Slezak, 1991, ISBN 3-85416-095-X
  • Christian Hager, Peter Wegenstein – Steyrtalbahn, Verlag Denkmayr, 1998, ISBN 3-901838-22-8
  • Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7

Külső hivatkozások[szerkesztés]