SöStB Gyula
SöStB Gyula | |
SöStB Gyula - Monostor / ÁVT I 366–369 / ÁVT II 203–206 | |
Pályaszám | |
SöStB 41–44 ÁVT I 366–369 ÁVT II 203–206 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Esslingen |
Gyártásban | 1851 |
Selejtezés | 1891-ig |
Darabszám | 4 db |
Műszaki adatok | |
Nyomtávolság | 1 435 mm |
Ütközők közötti hossz | 13 597 mm |
Szolgálati tömeg | 22,4 t |
Tapadási tömeg | 9,5 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | 1B n2 |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Tapadósúlyból számított vonóerő | 29,43 kN |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SöStB GYULA - MONOSTOR sorozat négy szerkocsis gőzmozdony volt a cs. kir. Délkeleti Államvasút-nál (németül k.k. Südöstlichen Staatsbahn, SöStB).
A SöStB ezzel a négy mozdonnyal fejlesztette 1B tengelyelrendezésű személyvonati mozdonyállományát. A mozdonyokat 1851-ben az Esslingeni Gépgyárban építették és a kor szokása szerint GYULA, BARCS, PALOTA és MONOSTOR neveket, valamint a 41–44 pályaszámokat kapták. Az állókazán a már elavultnak számító félgömb alakú fedéllel készült.
Amikor 1855-ben az SöStB-t az ÁVT felvásárolta, a birtokába került mozdonyok is új pályaszámokat kaptak. Előbb 366-369, majd 1873-tól 203-206 lett a pályaszámuk. 1891-ben a PALOTA még átkerült a MÁV-hoz, de ott már pályaszámot nem kapott, selejtezték.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a SöStB – Gyula bis Monostor című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon.. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. , ISBN 963-552-161-8 (1985)
- Kubinszy Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen (német nyelven). Budapest: Akadémia Kiadó (1975)
További információk
[szerkesztés]- A típus története számokban (német nyelven)