BHÉV MIX/A

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
BHÉV MIX/A
MIX/A Csepelen
MIX/A Csepelen
BKV–HÉV MIXa
Pályaszám
MIX/A 801-854
PXXV/A 601–627
Általános adatok
Gyártó BHÉV Budafoki Üzem, MÁV Dunakeszi Járműjavító HUN
Gyártásban 1963-1966
Darabszám 54 motorkocsi, 27 háromrészes motorvonat
Sorozat MIX/A+PXXV/A+MIX/A
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés motorkocsi: Bo’Bo’
pótkocsi: 2'2'
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 700 mm
Futókerék-átmérő700 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 80 km/h
Hajtás a forgóvázban keresztirányban elhelyezett vontatómotorok, félig rugózott, marokcsapágyas
Vezérlés szinkronvezérlés max. 2 motorvonatig
Kapcsolókészülék típusa járműhomloknál: Scharfenberg
motor- és pótkocsik között: rugózott vonórúd
Fékek
Rögzítőfék rugóerőtárolós
Dinamikus fék elektrodinamikus
Átmenő fék elektropneumatikus tárcsafék
Vonatfűtés villamos
Legkisebb pályaívsugár 60 m (15 km/h-val)
Villamos vontatás
Áramnem 1000 V DC
Áramellátás felsővezeték
Vontatómotorok száma motorkocsi: 4
háromrészes vonat: 8
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma MIX/A: 53
PXXV/A: 58
MIX/A háromrészes motorvonat: 164
Állóhelyek száma MIX/A: 85
PXXV/A: 89
MIX/A háromrészes motorvonat: 259 (4 fő/m²)
Padlómagasság 825 mm
Alacsony padlós rész (%) 0
Osztályok 2.
Üzemmód villamos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz BHÉV MIX/A témájú médiaállományokat.

Az MIX/A sorozatú háromrészes villamos motorvonatok a MÁV-HÉV személyszállító járművei, melyek ma már csak a H7-es HÉV-vonalon találhatóak meg (ezalól kivételt képez az első szerelvény, a 801-601-802, mely a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum lakója).

Története[szerkesztés]

A Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV) 1963 januárjában forgalomba állította a saját tervezésű és gyártású, német elektronikával felszerelt motorvonat-típusának első kettő motorkocsiját. Ez a két motorkocsi, és az egy hónappal később forgalomba állított pótkocsi a BHÉV Budafoki Üzemében készült el. Az MIX típust az NDK-beli LEW cégtől vásárolt elektronikával szerelték fel, a sorozatkocsik a MÁV Dunakeszi Jáműjavítójában készültek. Összesen 27 egység (2 motorkocsi és 1 közbenső pótkocsi) készült el.
(1962 novemberében a két prototípus motorkocsi, a mai 41-es villamos elődjén, a még teljes Budaörs-Törökbálint BHÉV vonalon teljesítette a próbameneteit.)

Felépítése[szerkesztés]

Az MIX/A motorvonatok két motorkocsiból és közéjük kapcsolt pótkocsiból álló háromrészes járművek (ezt a legkisebb, a forgalomban közlekedő vonat-összeállítást nevezik „kisegység”-nek) (M+P+M). A motorkocsik, egyben a motorvonatok sorozatjele MIX/A, míg a pótkocsik sorozatjele PXXV/A. Nagyobb forgalmú időszakokban két „kisegység”-et összekapcsolnak és szinkronban, egy vezetőállásból vezérlik. Ezt a hat kocsiból álló szerelvényt hívják „nagyegység”-nek (M+P+M+M+P+M). Ezt a megnevezést az MX és MX/A típusú járművekre is alkalmazzák.

Elrendezés[szerkesztés]

Az MIX/A típusnál meglévő azon (egyébként a BKV által nem alkalmazott) összeállítási lehetőség, mely szerint csak két összekapcsolt motorkocsi közlekedik egy szerelvényként.

Járműszerkezet[szerkesztés]

A motorkocsik és pótkocsik főbb paramétereikben messzemenőkig azonosak, így a járműszekrény befoglaló méretei, forgócsaptávolság, az ülőhelyek elhelyezése, az oldalfalak, az ajtók és ablakok elrendezése s kialakítása. A jármű külső és belső kialakítását ipari formatervező tervezte.
A forgóvázak tervezésekor a minél alacsonyabb padlómagasság elérése volt a cél. A forgóvázkeret H-alakú könnyűszerkezetű hegesztett acélszerkezet. A vontatómotorok egyik oldalukon csúszó marokcsapágyakon a tengelyekre támaszkodnak, másik végükön pedig gumirugókon keresztül a forgóvázkeretre.
A járműszekrény könnyűszerkezetű hegesztett acélkonstrukció, mely az alvázból és a vele együtt hordó oldalfalakból és tetőből áll. Az alváz két, kívül futó hossztartóból, fő kereszttartókból, az ütköző-vonókészüléket hordozó homloktartóból, valamint a villamos- és levegős berendezéseket hordozó segédtartókból áll.A jármű padlójában a különféle gépi berendezésekhez való jobb hozzáférhetőség érdekében nyílások vannak kiképezve. Az oldalfalak vázszerkezete hajlított profilokból, valamint a rájuk hegesztett lemezekből állnak. A tetők szintén hossz- és kereszttartósak, és mind a motor- mind a pótkocsiké egységes.

Villamos berendezés[szerkesztés]

A felsővezeték feszültségét egy-egy, a motorkocsikon elhelyezett pneumatikus működtetésű, kettős széncsúszóval ellátott pantográf áramszedőn, a túlfeszültség-levezetőn és a főkapcsolón keresztül jut el a motorvonat nagyfeszültségű vezetékéhez, mely mindkét motorkocsi áramellátását biztosítja. A motorkocsik 4–4 vontatómotorja közül 2–2 db állandóan sorba van kapcsolva. Az indító-, fék- és söntellenállásokat a motorkocsik tetején helyezték el. Anyaguk króm-nikkel ötvözet.A felsővezetéktől független, öngerjesztésű villamosellenállás-fékezést keresztkapcsolással valósítják meg. A fékkapcsolásnál ugyanazokat az elektromágneses kapcsolókat és ellenállásokat használják, mint a menetüzem során.

Vezérlés[szerkesztés]

A menet- és a fékvezérlés távvezérlésű.

Menetvezérlés[szerkesztés]

Fékvezérlés[szerkesztés]

Utastér[szerkesztés]

Az utasterek hő- és hangszigeteltek. Az ablakok eredetileg bukóablakok voltak, jelenleg azonban osztott kivitelűek, alul-felül 50%-ban eltolhatóak, egyedül a kocsivégi oldalablakok teljesen fixek. Az ablaküvegek egyrétegű biztonsági üvegek. Az utastéri ajtók kétszárnyú, az oldalfalakba nyíló elektropneumatikus tolóajtók. A két ajtószárny mechanikusan nincs egymáshoz rögzítve, ezért külön is nyithatók. A beszállóterek között 8-8, míg a járművek végein 5–5 ülőpadot helyeztek el. Az ülések könnyűszerkezetűek. A farost alapú dekoritlemez borítás színe a tetőn és az oldalfalakon tört fehér, a válaszfalakon szürkésfehér, egyes járműveken azonban világoszöld. A beszállótér és a vezetőállás-hátfal zöld színű. Az utasterek fűtése háromfokozatú konvekciós villamosfűtés, az ülések alatt elhelyezett, egyenként 500 W-os fűtőtestekkel. Az utastér-világítás fénycsöves. A vezetőfülkében a járművezető ülését középen helyezték el. A homlokszélvédő három részre osztott, jobb oldali nyitható. A vezetőállásban a két oldalon 1-1 leengedhető oldalablak található.

Változtatások[szerkesztés]

A járművek típusjele eredetileg MIX volt, valamint festésük is különböző volt a maitól (krémszínű, rajta vékonyabb, valamint vastagabb sötétzöld csíkozások). Később, a folyamatos nagyjavítások keretében a járművek egy nagyobb átalakításon estek át (többek között az MXA sorozatéval megegyező forgóvázakat építettek alájuk), ekkor változott a típusjelük MIXA-ra, és festették őket a mai BHÉV flottával egyező sötétzöld-fehér csík színükre. A 90-es évek végén, a BKV-Plusz programban felújították a sorozat megmaradt járműveit, többek között ekkor kaptak nagyobb nyitófelület, eltolható ablakaikat is.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8