ÁVT BALATON

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
ÁVT BALATON
StEG I 144.jpg
ÁVT BALATON
ÁVT IVg." osztály
OMÁV IVg." osztály
MÁV TIIb. osztály
MÁV 269 sorozat
Pályaszám
ÁVT I 133–145
ÁVT II 32–44
MÁV TIIb. 1351–1361
MÁV 269,001–003
Általános adatok
Gyártó Mf. d. StEG, Bécs
Gyártásban 1856
Selejtezés 1898-1912
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1629 mm
Futókerék-átmérő954 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 60 km/h
Ütközők közötti hossz 10523 mm
Magasság 4570 mm
Szélesség 2880 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2,63 m
Szolgálati tömeg 48,15 t
Tapadási tömeg 21,6 t
Legnagyobb tengelyterhelés 11,4 t
Gőzvontatás
Jelleg B2-n2Et
Hengerek
Száma 2
Átmérője 421 mm
Dugattyú lökethossza 579 mm
Gőznyomás 7,0 atm
Tűzcsövek
Száma 154
Rostélyfelület 1,32 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,72 m²
Csőfűtőfelület 110,8 m²
Forrfelület 118,52 m² /vízborított/
Teljesítmény 222 LE
Vízkészlet 4,10 m³
Tüzelőanyag-készlet 2,84 m³

A MÁV 269-es sorozat a MÁV egyik Engerth-rendszerű szertartályosgőzmozdony-sorozata volt, mely mozdonyok eredetileg az ÁVT-től (Staats-Eisenbahn-Geselschaft, StEG származtak.

Története[szerkesztés]

Az osztrák-magyar Államvasút-Társaság (ÁVT)- mely nevével ellentétben egy magántársaság volt - 1856-ban kezdte el építtetni az új Engerth-rendszerű mozdonytípust saját mozdonygyárában , amit az akkori számozási rendszerében I., később IVg." osztálymegjelöléssel látott el. A mozdony bonyolult felépítése miatt egy év alatt mindössze 13 darab épült meg belőlük.

A Társaság magyar vonalainak 1892-es államosításával az ott szolgáló népes mozdonypark is a MÁV állagába került. Az átvett mozdonyok között volt 11 db IVg." osztályú gép is, amelyeket a MÁV TIIb. osztálymegjelöléssel és 1351 pályaszámmal kezdve be is számozott saját rendszerébe.

Az 1890-es években megjelenő újépítésű mozdonytípusok úgy teljesítmény, mint sebesség vonatkozásában jelentősen felülmúlták ezeket a nagyon elavult és bonyolult gépezetű magánvasúti-eredetű mozdonyokat. Ezért a TIIb. osztályú gépek, amelyek eredetileg is alacsonyabb rangú feladatokat láttak el, a vontatásból lassan kiszorultak, és már 1898-ban elkezdődött azok selejtezése.

Az 1911-ben bevezetett új mozdonyszámozási rendszerben a TIIb osztályt átnevezték 269 sorozatra, és a megmaradt mindössze 3 db mozdonyt folytatólagosan 001-003 pályaszámmal látták el.

A mozdonyokat folyamatosan selejtezték, az ekkor már közel ötvenéves típus utolsó példányát 1912-ben törölték az állagból.

A mellékelt fotó az ÁVT I.144 pályaszámú "Hermannstadt" nevű gőzmozdonyát ábrázolja. 1892-től a MÁV állagában TII.b 1360 pályaszámon üzemelt egészen 1909-es selejtezéséig.

Szerkezete[szerkesztés]

A mozdonyok Engerth rendszerűek - azaz szerkocsival egybeépítettek voltak, külsőkeretesek, vagyis a gőzhengerek és a vezérlés a kereten belül kapott helyet.A kerekek rugózását Beillie rendszerű tekercs (volute) rugók biztosították. A hajtókerekek méretei megfeleltek az akkori személyvonati mozdonyokénak.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 133–145 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Übersicht des Lokomotivparkes (und Tender der k.k. priv. Staats-Eisenbahn-Gesellschaft in Wien)
  • Mihály Kubinszky: Ungarische Lokomotiven und Triebwagen Kiadó= Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, ISBN 963-05-0125-2
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 

További információk[szerkesztés]