KkStB 40 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
KkStB 40 sorozat
LCJE 15.jpg
LCJE IVd / kkStB 40.01–30
Pályaszám
LCJE IVd 1–17, 35–39, 58–63,
kkStB 4001-4030
kkStB 40.01–30 hézagokkal
Általános adatok
Gyártó Sigl/Bécs, Bécsújhely, StEG, ?
Gyártásban 18661887
Selejtezés kkStB: 1914-ig
Darabszám 30
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 0-6-0
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 264 mm
Ütközők közötti hossz 4 319 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 320 mm
Teljes tengelytávolság 3 320 mm
Szolgálati tömeg 30,0 t
Tapadási tömeg 30,0 t
Gőzvontatás
Jelleg C n2
Tengelytávolság szerkocsival 10 300 mm
Hengerek
Száma 2
Átmérője 420 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 8,0 kg/cm²
Rostélyfelület 1,4 m²
Forrfelület 112,0 m²
Szerkocsi
Típusa 20

A kkStB 40 egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichische Staatsbahnen, kkStB), mely mozdonyok eredetileg a Lemberg-Czernowitz-Jassy Eisenbahn (LCJE), a Galizische Carl Ludwig-Bahn (CLB) és a Böhmische Westbahn (BWB) –tól származtak.

kkStB 40.01–30 (Lemberg-Czernowitz-Jassy-Eisenbahn)[szerkesztés]

Ezeket a mozdonyokat az LCJE 1866 és 1887 között rendelte különböző mozdonygyáraktól. A mozdonyokat a IV a, b, c, d sorozatba osztotta be, valamint az 1-17, 35-39, 58-63, 67-69 pályaszámokat osztotta ki rájuk. Az LCJE 68 és 69 (később kkStB 40.29, 30) pályaszámú mozdonyok a Bukowinaer Lokalbahnen-től származtak. A kkStB az LCJE 1872-es államosítása után a 4001-4030 pályaszámtartomány alá osztotta be őket. Időközben ismeretlen számú mozdony a Román Államvasutak (CFR) állományába került a kkStB-től, így 1905-től a 40 sorozatba már csak 8 mozdonyt lett beszámozva (8, 14, 16, 22, 2,5, 28-30 pályaszámmal). A mozdonyok 1880 és 1891 között új, erősebb kazánokat kaptak. A kkStB az utolsó a sorozathoz tartozó mozdonyt 1914-ben selejtezte.

KkStB 40 sorozat
CLB IIIa,b,c / kkStB 40.51–65
Pályaszám
CLB IIIa 28–29 (később 41–42)
CLB IIIb 43–50, 52–70
CLB IIIc 51
kkStB 40.51–65
Általános adatok
Gyártó Sigl/Bécs, Bécsújhely
Gyártásban 1859, 18611862, 1864
Selejtezés 1906-ig
Darabszám 31
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 0-6-0
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 258 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 320 mm
Teljes tengelytávolság 3 320 mm
Üres tömeg 31,5 t
Szolgálati tömeg 36,5 t
Tapadási tömeg 36,5 t
Gőzvontatás
Jelleg C n2
Tengelytávolság szerkocsival 10 300 mm
Hengerek
Száma 2
Átmérője 422 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 6,5 / 7.0 / 8,0 at
Tűzcsövek
Száma 148 / 152
Rostélyfelület 1,27 / 1,65 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,2 / 7,4 m²
Csőfűtőfelület 100,1 / 102,8 m²
Forrfelület 107,3 / 110,2 m²
Szerkocsi
Típusa 20, 21

kkStB 40.51–65 (Galizische Carl Ludwig-Bahn)[szerkesztés]

Ezeket a mozdonyokat a CLB 1849 és 1864 között rendelte a Bécsújhelyi Mozdonygyártól és a Sigl bécsi gyárától. A III a, b, c sorozatba osztotta be őket. A kisbetűk az eltérő kazánméretekre utalnak.

A CLB 1892-es államosítása után a kkStB a megmaradt mozdonyokat a 40.51-40.65 pályaszámtartományba osztotta be. A mozdonyok megkapták a 18 sorozat kazánját. A 40.57-nek un „hullámos tűztere” volt a hozzávaló kazánnal. Ennek a méretét a táblázat második oszlopa tartalmazza. Az eltérő kazánméretek mellett a gőznyomások is különböztek. A mozdonyokat 1903-ig selejtezték.

KkStB 40 sorozat
BWB 25 Boehmerwald.jpg
BWB II
BWB III
kkStB 40.70–99
ČSD 312.4
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 0-6-0
Hajtókerék-átmérő 1 258 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 318 mm
Teljes tengelytávolság 3 318 mm
Üres tömeg 31,3 t / 33,8 t
Szolgálati tömeg 35,2 t / 37,4 t
Tapadási tömeg 35,2 t / 37,4 t
Gőzvontatás
Jelleg Cn2
Tengelytávolság szerkocsival 10 186 mm
Hengerek
Átmérője 435 mm / 422 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 10
Tűzcsövek
Száma 167
Rostélyfelület 1,63 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,9 m²
Csőfűtőfelület 110,5 m²
Szerkocsi
Típusa 22

kkStB 40.70–99 (Böhmische Westbahn)[szerkesztés]

Az EWB 1861 és 1872 között 30 db háromcsatlós mozdonyt szerzett be tehervonati szolgálatra a Sigl bécsi, később a Maffei müncheni gyárától. A Sigl szállítású mozdonyokat a II sorozat 4-8, 16-25 és 27, a Maffei által szállítottakat pedig a III sorozat 28-41 pályaszámokkal látták el.

Az államosításután a kkStB előbb a 4070-4099 pályaszámokat adta nekik, majd 1895-től a 40 sorozat 70-99 pályaszámtartományba sorolta át őket, ám már nem folyamatos számozással az időközben megejtett selejtezések miatt.

Az I. világháborút követően a még üzemelő mozdonyok közül tíz a Csehszlovák Államvasutakhoz került, ahol a ČSD 312.4 sorozatjelet kapták, a többi az Osztrák Szövetségi Vasutakhoz került, ahol azonban már nem kaptak besorolást, selejtezték őket.

A ČSD-nél 1931-ig selejtezték a sorozatot.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 40 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak meg.

Irodalom[szerkesztés]

  • Verzeichnis der Locomotiven und Tender der unter der k.k. General-Direction der österreichischen Staatsbahnen vereinigten Linien. Bécs: Verlag der k.k. General-Direction der österreichischen Staatsbahnen. 1892.  
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k.k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 31. Dezember 1897. Bécs: Verlag der k.k. österreichischen Staatsbahnen. 1898.  
  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978, ISBN 3-900134-40-5
  • Griebl, Slezak, Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Richard von Helmholtz, Wilhelm Staby: Die Entwicklung der Lokomotive im Gebiete des Vereins deutscher Eisenbahnverwaltungen. 1 München és Berlin: Oldenbourg. 1930.  
  • Johann Stocklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3

Külső hivatkozások[szerkesztés]