SöStB Bazin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SöStB Bazin
SoeStB Bazin.jpg
SöStB – Bazin bis Rákos / StEG I 92–95 / StEG II 26–29 / MÁV IIr 1283–1285
Pályaszám
SöStB 65–68
StEG I 92–95
StEG II 26–29
MÁV IIr 1283–1285
Általános adatok
Gyártó Wr. Neustadt
Gyártásban 1851
Selejtezés 1897-ig
Darabszám NStB: 4
ÁVT: 4 (SöStB-től)
MÁV: 4 (ÁVT-től)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 1B n2
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1740 mm
Teljes tengelytávolság 3 345 mm
Szolgálati tömeg 30,05 t
Tapadási tömeg 16,7 t
Legnagyobb tengelyterhelés 11,3 t
Gőzvontatás
Hengerek
Száma 2
Átmérője 395 mm
Dugattyú lökethossza 606 mm
Gőznyomás 6,3 atm
Tűzcsövek
Hossza 4399 mm
Rostélyfelület 1,07 m²
Forrfelület 90,0 m² (vízborított)
Tapadósúlyból számított vonóerő 30 002 kN

A SöStB Bazin – Rákos egy szerkocsis gőzmozdonysorozat volt a cs. kir. Délkeleti Államvasútnál (SöStB).

Története[szerkesztés]

A SöStB ezzel a 4 db 1B tengelyelrendezésű mozdonnyal személyvonati mozdonyállományát kívánta növelni. A Bécsújhelyi Mozdonygyár 1851-ben megépített mozdonyoknak a BAZIN, DÉVÉNY, LOSONCZ , RÁKOS neveket és a 65-68 pályaszámokat adták. A mozdonyok állókazánjai patkó alakú rostélyokkal készültek, hosszkazánjuk dóm nélküli volt.

1855-ben az Államvasút-Társaság (ÁVT) (németül: Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, StEG) megvásárolta a SöStB-t és a mozdonyait átszámozta. A sorozat mozdonyai előbb a 92-95, majd 1873-tól a 26-29 pályaszámokat kapták. 1891-ben a magyar pályarészek államosításakor a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, a RÁKOS-t selejtezték anélkül, hogy pályaszámot kapott volna, a többi mozdonyt pedig a IIr. osztály 1283-1285 pályaszámtartományba osztották. 1895-ben közülük kettőt, 1897-ben pedig az utolsót is selejtezték.

Irodalom[szerkesztés]

  • Richard von Helmholtz, Wilhelm Staby: Die Entwicklung der Lokomotive im Gebiete des Vereins deutscher Eisenbahnverwaltungen. 1 München és Berlin: Oldenbourg. 1930.  
  • Ernő Lányi et al.; Közlekedési Múzeum (Hrsg.): Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest 1985, ISBN 963-552-161-8.

Külső hivatkozások[szerkesztés]