KsOd IV

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
KsOd IV
KsOd IV
Pályaszám
51
Általános adatok
Gyártó MÁV Gépgyár
Gyártásban 1880
Selejtezés 1882
Darabszám1 db
Műszaki adatok
Ütközők közötti hossz6770 mm mm
Teljes tengelytávolság 1800 mm
Szolgálati tömeg18,8 t t
Tapadási tömeg18,8 t t
Legnagyobb tengelyterhelés 9,5 t
Vezérlés Stephenzon
Gőzvontatás
Jelleg B-n2t
Hengerek
Átmérője 260 mm
Dugattyú lökethossza 450 mm
Tűzcsövek
Hossza 2550 mm
Rostélyfelület 0,88 m²
Forrfelület 43,6 m²
Gépezeti vonóerő 1880 kg
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő 908 mm

A KsOd IV egy ún. omnibuszvonati mozdonya volt a Kassa-Oderbergi Vasútnak.

Története[szerkesztés]

A mellékvonali utasforgalom gazdaságosabbá tétele érdekében a vasúttársaságok a 19. század vége felé egyre több ún. omnibuszvonati mozdonyt rendeltek a mozdonygyáraktól. Ezek kis teljesítményű, egy vagy két kapcsolt kerékpárú gépek voltak, melyek vonóereje elegendő volt egy-két személykocsi továbbításához, ami a helyi érdekű forgalom kiszolgálására elegendő volt. A mozdonyok kis mérete következtében kiszolgálásukhoz általában egy ember elegendő volt. Ez párosulva a kis üzemanyag-fogyasztással a mellékvonalak üzemét gazdaságossá tette.

A budapesti gépgyár hasonlóan az ausztriai és a németországi mozdonygyárakhoz 1880-ban megtervezett és megépített egy két kapcsolt kerékpárú omnibuszvonati mozdonyt E2I típusjellel, amely a gyár 33 számú mozdonya volt. Az 1890-ben bevezetett új gyári jelölési rendszer szerint ez volt a gyár 9 szerkezetszámú mozdonya.

A gyár omnibuszvonati mozdonya valójában egy kis kéttengelyes kapcsolt kerékpárú ikergépes telített-gőzű szertartályos gőzmozdony volt.

A gőzhengerek a keret elején, kívül voltak elhelyezve, gőzellátásukat keresztezett rudazatos Stephenson vezérmű biztosította. A gépezet a mozdony hátsó kerékpárját hajtotta.

A 33 gyári számú mozdonyt a KsOd vásárolta meg, ezért a vasútnál rendszeresített légűrféket szereltek rá. A mozdonyt a KsOd a IV osztályba sorolta és az 51 pályaszámmal állította üzembe. A vasút vezetése nem találta megfelelőnek a kívánt feladatra, így 1882-ben eladták.

Irodalom[szerkesztés]

  • Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  
  • Villányi György: Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. (hely nélkül): Magyar Államvasutak Rt. 1996.