StEG I 118–124

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
StEG I 118–124
StEG I 124.jpg
StEG I 118–124
StEG II 354–356
Pályaszám
StEG I 118–124
StEG II 354–356
Általános adatok
Gyártó Haswell
Gyártásban 1854
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2-4-0
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 422 mm
Futókerék-átmérő843 mm
Ütközők közötti hossz7 112 mm
Magasság 4 315 mm
Szélesség 2 845 mm
Szolgálati tömeg28,869 t
Tapadási tömeg19,846 t
Gőzvontatás
Jelleg 1B-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 395 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 7,0 atm
Tűzcsövek
Száma 171
Hossza 3 767 mm
Rostélyfelület 1,1 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,6 m²
Csőfűtőfelület 101,3 m²
Forrfelület 108,9 m²
Teljesítmény 198 LE (széntüzeléssel)
Tapadósúlyból számított vonóerő 40,5 kN
SablonWikidataSegítség

A StEG I 118–124 hét szerkocsis gőzmozdony volt az Államvasút-Társaságnál (ÁVT, németül Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, StEG).

Ezeket a mozdonyokat még a Bécs-Győr Vasút (németül:Wien-Raaber Bahn, WRB) rendelte meg, a BruckÚjszőny-i (ma Komárom) vonal forgalmához, de a vonal eladása miatt a mozdonyokat már az ÁVT állította forgalomba. A mozdonyokat az akkori szokásoknak megfelelően elnevezték TOTIS, NEU SZŐNY, BABOLNA (később: LANZENDORF), MARTINSBERG, ZURNDORF, RAAB nevekre és a 118-124 pályaszámokat kapták. A mozdonyok belsőkeretes, külső hengerelrendezésűek, belső vezérlésűek voltak.

Az 1B építésű mozdonyok nagyobb átmérőjű hajtókerekei arra utalnak, hogy nem tehervonati szolgálatra tervezték őket. Az ÁVT 1873-ban a IIIf osztály 354–356 pályaszámait osztotta ki nekik. A mozdonyokat 1897–ben selejtezték.

1891 után néhány példány a sorozat mozdonyaiból a MÁV tulajdonába is került, de besorolást már nem kapott.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 118–124 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
  • Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  
  • Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk.Kubinszky Mihály. Budapest: Akadémia Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  

Külső hivatkozás[szerkesztés]