GYSEV M17

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
GYSEV M17
GYSEV M 17
Pályaszám
M 17
Általános adatok
Gyártó MWG, Győr
Gyártásban 1929
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1435 mm
Teljesítmény
Névleges 95 LE (69 kW)
Engedélyezett legnagyobb sebesség 60 km/h
Teljes tengelytávolság 6100 mm
Szolgálati tömeg 17,25 t
Hajtás marokcsapágyas vontatómotor
Gőzvontatás
Jelleg Bo
Erőátvitel Gebus villamos, DC
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa Rába—Krupp
Szerkezete 6 hengeres soros Otto-motor
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő 920 mm
Ülőhelyek száma II/III o. 20/30

A GYSEV M17 psz. Bo tengelyelrendezésű, dízel-villamos kísérleti motorkocsija volt. Az MWG gyártotta 1929-ben Győrben.

Története[szerkesztés]

Szinte a belső égésű motorok vasútüzemi megjelenésével egyidőben történtek próbálkozások villamos hajtású motorkocsik kifejlesztésére. A század húszas éveire a szakemberek egy része a villamos erőátvitelt előnyösebbnek tartotta a mechanikusnál; pl. az USA-ban 1929-ben a gyártott motorkocsik 98%-a villamos erőátvitelű volt.

Hazánkban a győri Magyar Waggon és Gépgyár 1929-ben épített egy kísérleti benzin–villamos motorkocsit. A kocsi gépi berendezéseit az MWG, míg az osztrák GEBUS rendszerű elektromos berendezéseit a Magyar Siemens-Schuckert Művek gyártotta.

Motor és erőátvitel[szerkesztés]

A motorkocsi erőforrása egy Rába-Krupp soros hathengeres felülszelepelt benzinmotor volt, amely 1800 1/min-es fordulatszámon 95 LE-t teljesített. Ez hajtotta a vele egy tengelyre szerelt dinamót, amely az 50 kW teljesítményű villanymotort táplálta. A kocsi vezetése sokkal egyszerűbb volt, mint a mechanikus erőátvitelűeké, mivel a vezetőnek csupán a töltésszabályzót és a fékkart kellett kezelnie.

Kocsiszekrény[szerkesztés]

A Ganz motorkocsikhoz hasonló felépítményű, poggyászszakaszt és vízöblítéses WC-t is tartalmazó kocsi utasterében húsz II. osztályú és harminc III. osztályú ülőhely volt. A kocsinak 6100 mm tengelytávolsága, 980 mm átmérőjű kerekei voltak, szolgálati tömege 17,25 t volt. Felszerelték Kuncze-Knorr önműködő légfékkel és Kürtössy-féle önműködő vonó- ütköző- és kapcsolókészülékkel. A motorkocsi 60 km/h legnagyobb sebességre volt képes és mellékkocsi vontatására is alkalmas volt. A motor hűtőit az alváznál a kocsi homlokfalainál voltak. Mivel a motort az utastér alá helyezték el, az ülések elrendezése kedvezőbb volt a Ganz kocsikénál.

Üzeme[szerkesztés]

A motorkocsi 1930-ra elkészült, ám a mellékkocsi gyártása elmaradt. Az év májusában az MWG megállapodott a GYSEV-vel egy fél éves, átvételi kötelezettség nélküli próbaüzemben (tulajdonképpen a GYSEV MWG-nél javításon lévő Ganz motorkocsi javítási idejére adta „kölcsön”). Az M 17 psz-ú motorkocsit végül 1930 november 8-án adák át a GYSEV-nek.

1929-ben az ÖBB is üzembe állított egy hasonló motorkocsit VT 40.01 pályaszámon. A két járművet összevetve a győri kocsi néhány paramétere jobb volt az osztrákénál.

Az M 17 Sopron és Győr között közlekedett. A Sopron előtti 5,5 ‰-es emelkedőn 17 t vonattömeggel 50 km/h sebességet ért el. Benzinfogyasztása kb. megegyezett a Ganz motorkocsikéval, ám a próbák során azt tapasztalták, hogy 40–45 km/h sebességig jól, ám utána nehezen gyorsul, a hűtés a dinamó együttműködése nem megfelelő, a különböző gyártóktól beszerzett fődarabok együttműködése nem megfelelő. A motorkocsi nem nyerte el a GYSEV tetszését, így visszaadták a gyárnak.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szécsey István. Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik. Budapest: MÁV Rt. [2001]. ISBN 963-7085-742 
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8