GYSEV M 1–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
GYSEV M 1–2
GYSEV M 1-2
DSA 1-3
?ÁV 4-6
Pályaszám
GYSEV M 1-2
DSA 1-3
MÁV 4-6
Általános adatok
Gyártó Ganz Budapest
Gyártásban 1925
Selejtezés GYSEV: 1953
Darabszám GYSEV : 2
DSA : 3
MÁV : 3 (DSA-tól)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 1 A
Nyomtávolság 1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 75 km/h
Hossz 9 500 mm
Teljes tengelytávolság 6 500 mm
Üres tömeg 6,7 t
Legnagyobb tengelyterhelés 4,5 t
Hajtás kardánhajtású, kúpkerekes
Sebességmérő Rezsny ill. Deuta
Fékek
Típusa kézifék + hátsó kerekeken ferodobetétes pofás fék
Vonatfűtés Motor hűtővize, később hőlégfűtés
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa Ganz IV AmC1 130
Szerkezete 4 hengeres soros
Névleges fordulatszám 1 000 1/min
Üzemanyagkészlet 200 l
Gőzvontatás
Hengerek
Átmérője 130 mm
Dugattyú lökethossza 160 mm
Teljesítmény 55 LE (40 kW)
Erőátvitel mechanikus, 5 + 2 fokozatú
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő 750 mm
Ülőhelyek száma 29
Osztályok II.

A GYSEV Ml—2 psz. 1 A tengelyelrendezésű benzin-mechanikus sínautóbusza. Gyártotta : Ganz, Budapest, 1925. Ugyanilyen sínautóbuszt szerzett be a DSA is és 1-3 pályaszámokon közlekedtette őket.

Kifejlesztése[szerkesztés]

A különböző vasúttársaságok már a századfordulót megelőzően szembesültek a személy és teherforgalom szétválasztásának igényével mind az utazóközönség részéről, mind gazdasági szempontból. Ennek hatására születtek meg az első gőzmotorkocsik, majd a belsőégésű motorok fejlődésével az 1920-as évek elejére a belső égésű motoros motorkocsik és sínautóbuszok.

A GYSEV és a DSA vezetői a hazai vasúttársaságok közül elsőként – részben a fokozódó gazdasági nehézségek kényszerítette költségcsökkentés érdekében - építtetett sínautóbuszt a Ganz gyárral. A GYSEV a már korábban üzembe állított Pearl osztrák kissínautóbuszokat kívánta felváltani gazdaságosabb nagyobb befogadóképességűre, a DSA pedig nyári időszakban a balatoni forgalomban kívánta felhasználni un. „gyűjtőüzemben”, vagyis a balatoni fürdőhelyek utazóközönségét szállította a kevés helyen megálló gyorsvonatokhoz.

1925-ben a GYSEV 2 db, a DSA pedig 3 kéttengelyes sínautóbuszra adott megrendelést a Ganz gyárnak.

Műszaki felépítésük[szerkesztés]

A járművek autóbuszra emlékeztető karosszériával készültek. Erőforrásként Ganz AmC1 130 típusú négyhengeres négyütemű soros benzinmotort építettek bele. Az 56 LE-s motor teljesítményét ötfokozatú mechanikus sebességváltó és kúpkerekes kardánhajtás adta át a jármű hátsó kerékpárjának. A motor Bosch villamos indítókészülékkel vagy kézzel volt indítható. A vezetőállás az utastértől elkülönítetten került kialakításra. Itt helyezték el a motorkocsi irányításához szükséges vezérlő, kapcsoló ellenőrző készülékeket és műszereket, a Rezsny-féle sebességmérőt, a tuskós kézifék és a hátsó kerek belső felére ható ferodóbetétes pofás fék működtető kerekeit.

A karosszéria laprugókkal támaszkodott az alvázra. A kocsiszekrény elektromos világítással volt felszerelve, a fel és leszállásra a két végén mindkét oldalon elhelyezett ajtók szolgáltak. A II. osztályú utastérben 29 ülést helyeztek el. A kocsit az ülések alatt elhelyezett radiátorokkal fűtötték, melybe a motor hűtővizét vezették be. Ez azonban kevésnek bizonyult, ezért 1927-ben német légfűtőberendezést szereltek pótlólag fel. Az utasok számára a nagyméretű ablakok biztosítottak megfelelő kilátást.

Üzemük a GYSEV-nél[szerkesztés]

A GYSEV 1925 júliusában állította forgalomba M1 és M2 pályaszámmal ellátott sínautóbuszait a Győr–Sopron-vasútvonalon. A két jármű 1935-ig vett részt a menetrendszerű forgalomban, amikor a GYSEV forgalomba állította helyettük az új, két és négytengelyes Ganz motorkocsijait. Ezután kisegítő szolgálatot láttak el. A sínautóbuszok a második világháborúban súlyosan megsérültek, majd helyreállításuk után egy ideig a Vörös Hadsereg használta őket. 1946-ban visszaadták a GYSEV-nek, ahol 1953-as selejtezésükig különvonati szolgálatot láttak el.

Üzemük a DSA-nál[szerkesztés]

A DSA, mint a bevezetőben már említésre került, kezdetben nyári időszakban a balatoni forgalomban üzemeltette 1-3 pályaszámú járműveit, ahol a déli parton mindössze három helyen megálló gyorsvonathoz hordta az utasokat a fürdőhelyek megállóhelyeiről. 1931-ben a Sopron–Szombathely-vasútvonalon gyorsvonati szolgálatban közlekedtek. 1932-ben a DSA beleolvadt a MÁV-ba, a sínautóbuszok 4-6 pályaszámokat kaptak és Dombóvár és Székesfehérvár környékén közlekedtek. A II. világháború alatt a 4 psz-ú kocsi Miskolcra került és a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon közlekedett.

A MÁV sínautóbuszai a második világháború alatt eltűntek. A 4 psz-ú megsemmisült, a 4-es és 6-os valószínűleg Csehszlovákiába került, de ott nem kapott pályaszámot. Sorsuk ismeretlen.

Irodalom[szerkesztés]

  • Szécsey István. Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik. Budapest: MÁV Rt. [2001]. ISBN 963-7085-742 
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8