BCmot 03501
| BCmot 03501 | |
 | |
| MÁV BCmot 03501 | |
| Pályaszám | |
| MÁV BCmot 03501, MÁV BCmot 06701 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Komarek, Bécs (Ausztria) |
| Gyártásban | 1904 |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | A1, később 1A 1-ra átépítve |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 45 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 11 100 mm |
| Teljes tengelytávolság | 5000 mm |
| Szolgálati tömeg | 25,5 t |
| Tapadási tömeg | 10,0 /átépítés után/ t |
| Hajtás | rudazathajtás |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | 1A 1-n2v |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Nagynyomású henger(ek) átmérője | 250 mm |
| Kisnyomású henger(ek) átmérője | 390 mm |
| Dugattyú lökethossza | 400 mm |
| Gőznyomás | 25 atm |
| Rostélyfelület | 1,0 m² |
| Csőfűtőfelület | 40,0 m² |
| Túlhevítő felület | 20,0 m² |
| Forrfelület | 60,0 m² |
| Teljesítmény | 150 LE (110 kW) |
| Vezérmű rendszere | Joy |
| Vízkészlet | 1,4 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 0,4 m³ |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Kerékátmérő | 980 mm |
| Ülőhelyek száma | II/III o. 10/22 db |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A MÁV BCmot 03501, később BCmot 06701 psz. A 1, átépítés után 1A 1 tengelyelrendezésű, Komarek-rendszerű gőzmotorkocsi volt a MÁV-nál. A Komarek gyártotta Bécsben 1904-ben.
Története[szerkesztés]
A Ganz-de Dion gőzmotorkocsik beszerzése mellett a MÁV más rendszerű motorkocsikat is kipróbált. Így 1903-ban megrendelt a Ganz-gyárnál, mint közvetítőnél egy Komarek rendszerű gőzmotorkocsit. A Ganz-gyár 1904. december 19-én adta át a megrendelőnek a BCmot 03501 régi / 06701 új pályaszámú motorkocsit.
A kocsi 2 tengelyű II-III. osztályú Komarek F. X. rendszerű volt, 150 LE normál teljesítménnyel, ami 200 LE-ig növelhető. A II. osztályú szakaszban 10, a III. osztályúban pedig 22 ülőhely volt. Ezen kívül árnyékszék, 1000 kg poggyász befogadására alkalmas poggyászszakasz is helyet kapott a kocsiban. A kerekek acélöntésű küllős kivitelűek voltak abroncsozott kivitelben, melyeket 8 tuskós kézifékkel láttak el. A motorkocsiban világításra körégős olajlámpa szolgált.
A Komarek-rendszerű motorkocsit az újonnan létesített debreceni motorkocsiszínbe állomásították.
A Bcmot 03501 pályaszámú Komarek gőzmotorkocsi átadás előtti minősítő próbamenetét 1904. szeptember 3-án tartották meg Budapest és Hatvan között. A motorkocsi Budapestről Hatvanba két személykocsit (31,6 t), visszaúton három személykocsit (43,7 t) vontatott a személyvonatok számára előírt menetrend szerint. A közel 70 elegytonna tömegű szerelvény az Aszód és Gödöllő közötti 16 km hosszú, 7‰-es emelkedőn 45 km/h sebességet ért el. A Komarek-féle motorkocsi hajtott kerékpár tengelyterhelése a kazán és a gépezet nagy tömege miatt a MÁV másodrendű vonalai számára túl magasnak bizonyult, ezért utólag egy vezető futókerékpárt építettek be a mozdonykeretbe 1570 mm-rel a hajtott kerékpár elé.
Szerkezete[szerkesztés]
A MÁV Komarek-rendszerű gőzmotorkocsija 5000 mm tengelytávolságú jármű volt, amely a vezetőállásban elhelyezett Komarek-féle túlhevítős gőzfejlesztő kazánnal és a vezetőállás alatti kerékpárt meghajtó hagyományos mozdonygépezettel volt ellátva. A kazánt az alváz hossztartói közé, a két gőzhengert a rudazathajtással és a vezérművel az első kerékpár mögött elhelyezett, a kocsi alvázával egybeépített, mozdonyfőkerethez hasonló lemezkeretbe építették.
Kazán[szerkesztés]
A Komarek-rendszerű gőzfejlesztő 25 bar nyomásra méretezett álló elrendezésű kazán volt, melynek belsejében több koncentrikus csőkígyót helyeztek el. Ezek közül a legkülső képezte a tűztér köpenyét. Magassági irányban mindegyik csőkígyó több részből állt, az egyes szakaszok egymással párhuzamosan kötve az álló elrendezésű kombinált víz és gőzgyűjtő edénybe csatlakoztak, ezáltal a víz és az égéstermékek bizonyos ellenáramlását valósították meg. A vízcsövek ilyen jellegű elrendezése azért is előnyös volt, mert szivárgás esetén a csövek egy részét ki lehetett iktatni és a kazánt csökkentett teljesítménnyel tovább lehetett üzemeltetni.
A tápvíz beadagolása a vízgyűjtő alsó részén történt, ahol a vízben lévő szennyeződések lerakódhattak. Így nem kezelt víz használata esetén is csökkent a kazánkő-lerakódás veszélye. A gőz túlhevítésére a kazán felső részében elhelyezett csőkígyók szolgáltak, amelyeken át a fejlesztett gőz a gőzgyűjtő edényből a tárolótérbe áramlott.
Források[szerkesztés]
- Villányi György: Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. (hely nélkül): Magyar Államvasutak Rt. 1996.
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
- Alfred Horn. Dampftriebwagen und Gepäcklokomotiven in Österreich, Ungarn, der Tschechoslowakei und Jugoslawien (német nyelven). Wien: Bohmann (1972). ISBN 3-7002-0309-8
