ÁVT KÖBÖLKÚT

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ÁVT KÖBÖLKÚT
StEG I 483.jpg
ÁVT KÖBÖLKÚT
ÁVT IVh osztály
OMÁV IVh osztály
MÁV TIII. osztály
MÁV 368 sorozat
Pályaszám
ÁVT I 448–465
ÁVT II 710–727
MÁV TIII. 3191–3200
MÁV 368,001–002
Általános adatok
Gyártó Maffei/München
Gyártásban 1856
Darabszám 18
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1264 mm
Futókerék-átmérő 941 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 40 km/h
Ütközők közötti hossz 11092 mm
Magasság 4662 mm
Szélesség 2897 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2718 mm
Teljes tengelytávolság 6952 mm
Üres tömeg 41,4 tonna
Szolgálati tömeg 53,7 t
Tapadási tömeg 34,6-35,3 t
Legnagyobb tengelyterhelés 11,6 t
Gőzvontatás
Jelleg C2'-n2st
Hengerek
Száma 2
Átmérője 434 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 7,0 atm
Tűzcsövek
Száma 171
Hossza 4580 / 4730 mm
Rostélyfelület 1,7 m²/1,64 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,8 / 8,0 m²
Csőfűtőfelület 128,2 / 125,0 m²
Forrfelület 136,0 / 133,0 m²
Teljesítmény 276 LE
Tapadósúlyból számított vonóerő 54,31 kN
Vízkészlet 6,96 m³
Tüzelőanyag-készlet 4 m³

Az ÁVT I 448-465 egy Engerth-rendszerű ún. támasztószerkocsis gőzmozdonysorozat volt az Államvasút-Társaság-nál (ÁVT).

Története[szerkesztés]

A 18 mozdony a legnagyobb számú Engelth rendszerű mozdonytípus volt az ÁVT-nél. A mozdonyokat a Maffei Mozdonygyár építette Münchenben 1856-ban. Az ÁVT első pályaszámrendszerében 448-465 pályaszámokkal és KÖBÖLKÚT, BEGA, SZIGETH, ORSOVA, SZAMOS, KREMNITZ, MOHÁCS, SZEKSZÁRD, VÁSÁRHELY, LIPTAU, FÖLDVÁR, VERSECZ, MARAMAROS, PÉTERVÁRAD, UNGHVÁR, MÉNES, ESZEG és NEUSATZ nevekkel láttak el. A BEGA más kazánt kapott, melynek adatait a táblázat tartalmazza.

1873-ban a mozdonyokat átszámozták 710-727-re és a IVh osztályba sorolták. 1891-ben az államosított MÁV mozdonyok előbb a TIII osztály 3191-3200 (később TIII. osztály 3891-3900) pályaszámokat, majd 1911-től a még meglévő két mozdony a 368.001-002 pályaszámokat kapták. A TIII. osztályú mozdonyok közül a MÁV a 3193 psz.-ut már 1896-ban selejtezte. 1898-ban a 3141-gyel kezdődő psz. csoportú IIIq. oszt. (325 sor.) gyarapítása elérte a 3191 psz.-ot. Ekkor, a még meglevő 9 db TIII. oszt. mozdonyt átszámozták a 3891–3892 és 3894–3900 számcsoportba. A mozdonyokat folyamatosan selejtezték ugyan, de az ugyancsak új beszerzésű IIIu. oszt. (324 sor.) psz. csoportja 1910-ben elérte az átszámozott gépeket is. Az ekkor meglevő 4 mozdony a 3956–3958 és 3960 psz.-ot kapta. 1911-ben a 368 sor.-ba már csak két gép került.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 448–465 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 
  • Übersicht des Lokomotivparkes (und Tender der k.k. priv. Staats-Eisenbahn-Gesellschaft in Wien). Wien 1879.

További információk[szerkesztés]