ÁVT KÖBÖLKÚT
| ÁVT KÖBÖLKÚT | |
 | |
| ÁVT KÖBÖLKÚT ÁVT IVh osztály OMÁV IVh osztály MÁV TIII. osztály MÁV 368 sorozat | |
| Pályaszám | |
| ÁVT I 448–465 ÁVT II 710–727 MÁV TIII. 3191–3200 MÁV 368,001–002 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Maffei/München |
| Gyártásban | 1856 |
| Darabszám | 18 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 0-6-4T |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1264 mm |
| Futókerék-átmérő | 941 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 40 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 11092 mm |
| Magasság | 4662 mm |
| Szélesség | 2897 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 2718 mm |
| Teljes tengelytávolság | 6952 mm |
| Üres tömeg | 41,4 t |
| Szolgálati tömeg | 53,7 t |
| Tapadási tömeg | 34,6-35,3 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 11,6 t |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | C2'-n2st |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 434 mm |
| Dugattyú lökethossza | 632 mm |
| Gőznyomás | 7,0 atm |
| Tűzcsövek | |
| Száma | 171 |
| Hossza | 4580 / 4730 mm |
| Rostélyfelület | 1,7 m²/1,64 m² |
| Sugárzó fűtőfelület | 7,8 / 8,0 m² |
| Csőfűtőfelület | 128,2 / 125,0 m² |
| Forrfelület | 136,0 / 133,0 m² |
| Teljesítmény | 276 LE |
| Tapadósúlyból számított vonóerő | 54,31 kN |
| Vízkészlet | 6,96 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 4 m³ |
Az ÁVT I 448-465 egy Engerth-rendszerű ún. támasztószerkocsis gőzmozdonysorozat volt az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaságnál.
Története
[szerkesztés]A 18 mozdony a legnagyobb számú Engelth rendszerű mozdonytípus volt az ÁVT-nél. A mozdonyokat a Maffei Mozdonygyár építette Münchenben 1856-ban. Az ÁVT első pályaszámrendszerében 448-465 pályaszámokkal és KÖBÖLKÚT, BEGA, SZIGETH, ORSOVA, SZAMOS, KREMNITZ, MOHÁCS, SZEKSZÁRD, VÁSÁRHELY, LIPTAU, FÖLDVÁR, VERSECZ, MARAMAROS, PÉTERVÁRAD, UNGHVÁR, MÉNES, ESZEG és NEUSATZ nevekkel láttak el. A BEGA más kazánt kapott, melynek adatait a táblázat tartalmazza.
1873-ban a mozdonyokat átszámozták 710-727-re és a IVh osztályba sorolták. 1891-ben az államosított MÁV mozdonyok előbb a TIII osztály 3191-3200 (később TIII. osztály 3891-3900) pályaszámokat, majd 1911-től a még meglévő két mozdony a 368.001-002 pályaszámokat kapták. A TIII. osztályú mozdonyok közül a MÁV a 3193 psz.-ut már 1896-ban selejtezte. 1898-ban a 3141-gyel kezdődő psz. csoportú IIIq. oszt. (325 sor.) gyarapítása elérte a 3191 psz.-ot. Ekkor, a még meglevő 9 db TIII. oszt. mozdonyt átszámozták a 3891–3892 és 3894–3900 számcsoportba. A mozdonyokat folyamatosan selejtezték ugyan, de az ugyancsak új beszerzésű IIIu. oszt. (324 sor.) psz. csoportja 1910-ben elérte az átszámozott gépeket is. Az ekkor meglevő 4 mozdony a 3956–3958 és 3960 psz.-ot kapta. 1911-ben a 368 sor.-ba már csak két gép került.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 448–465 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
- Übersicht des Lokomotivparkes (und Tender der k.k. priv. Staats-Eisenbahn-Gesellschaft in Wien). Bécs: (kiadó nélkül). 1879.
További információk
[szerkesztés]- A típus története számokban (német nyelven)
.svg){kind=small}
