MÁV 387

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MÁV 387
MÁV XX 5901.jpg
SKV 1-3
MÁV XX / MÁV 387
ČSD 35.1
Pályaszám
Pályaszám = SKVV 1-3
MÁV 6901-6904
MÁV 287.001-004
ČSD 35.101-104
Általános adatok
Gyártó Sigl Bécs
MÁV Gépgyár Budapest /6904-es/
Gyártásban 1870 / 1897
Selejtezés 1950 - 1963
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1000 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 25 km/ó
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2100 mm
Szolgálati tömeg 15 t
Tapadási tömeg 15 tonna
Legnagyobb tengelyterhelés 5 t
Legkisebb pályaívsugár 50 m
Gőzvontatás
Jelleg C-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 290 mm
Dugattyú lökethossza 500 mm
Gőznyomás 8,5 kg/cm2
Tűzcsövek
Száma 76
Rostélyfelület 0.75 m2
Sugárzó fűtőfelület 3,66 m²
Csőfűtőfelület 36,7 m²
Forrfelület 40,36 m²
Teljesítmény 156 LE
Gépezeti vonóerő 21,92 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő 23,56 kN
Vezérmű rendszere Stephenson
Szerkocsi
Típusa 003.0

Az SKV 1-3 sorozat egy szerkocsis keskeny nyomtávú gőzmozdonysorozat volt a Selmecbányai Keskenynyomtávú Vasútnál.

1872-ben A Sigl bécsi gyára három 1000 mm-es keskenynyomtávú szerkocsis mozdonyt szállított a Selmecbányai Keskenynyomtávú Vasútnak. A vasutat 1873-ban nyitották meg személyvonati és tehervonati szolgálatra. A mozdonyok az 1-3 pályaszámokat kapták. 1897-ben egy további mozdonyt szereztek be a MÁV Gépgyártól, mely a Sigl háromcsatlós mozdonya alapján épült. A mozdonyok külsőkeretes, Stephenson vezérlésű, Hall forgattyúsok voltak.

A vasút 1897-es államosításakor a MÁV a XX osztályba sorolta őket, és az 5901-5903 pályaszámokat kapták, melyeket később 6901-6903-re változtattak, illetve az újonnan beszerzett mozdony a 6904-es pályaszámot kapta. 1911-ben a MÁV III. számozási rendszerében a 387 sorozat 001-004 pályaszámokat kapták. Az első világháború után a vasútvonal Csehszlovákiához került. A mozdonyokat átszámozták CSD U35.101-104-re. A kanyargós és meredek pályát az 1940-es években átépítették normál nyomtávúra, amit 1949-ben nyitottak meg. A mozdonyok közül az U 35.101 és 102 számút 1950-ben selejtezték. A másik két mozdony 1955-ben a Kassai Úttörővasúthoz került, ahol 1962-ig üzemelt. A 103 pályaszámút a Kassai Technikai Múzeumnak felajánlották, de ott nem mutattak érdeklődést iránta, így selejtezték.

Források[szerkesztés]

  • Kubinszky Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Budapest: Akadémia kiadó. ISBN 963-05-0125-2. (1975) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]