MÁV 355 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MÁV 355 sorozat
Magyar Északi Vasút 12 pályaszámú mozdonya.jpg
MÉV 1–2 és 9–16
MÁV IIIb. osztály
MÁV 355 sorozat
Pályaszám
MÉV: 1–2, 9–16
MÁV 1891-ig: 1–2, 9–16
MÁV 1891-től: IIIb. osztály 2221–2230
1911-től: 355,001–010
Általános adatok
Gyártó Lf. v. Sigl, Bécsújhely
Gyártásban 18651869
Selejtezés 1928-ig
Darabszám 10
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés C
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1285 mm
Indító vonóerő 35,9 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Ütközők közötti hossz 14 216 mm
Magasság 4570 mm
Szélesség 3100 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3320 mm
Teljes tengelytávolság 3320 mm
Üres tömeg 31,6 t
Szolgálati tömeg 35,35 t
Tapadási tömeg 35,35 t
Legnagyobb tengelyterhelés 12,2 t
Fékek
Típusa kézifék
Rögzítőfék kézifék
Gőzvontatás
Jelleg C-n2
Szolgálati tömeg szerkocsival 62,35 t
Hengerek
Száma 2
Átmérője 425 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 7 bar
Tűzcsövek
Száma 160 db
Belső/külső átmérője 46,5/52 mm
Hossza 4220 mm
Rostélyfelület 1,45 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,4 m²
Csőfűtőfelület 110,3 m²
Hasznos gőztermelő képesség
3762 kg/h
Teljesítmény 250 LE (183 kW)
Tapadósúlyból számított vonóerő 55,49 kN
Vezérmű rendszere Stephenson keresztezett
Szerkocsi
Típusa C
Szolgálati tömege 27 t
Vízkészlet 8,4 m³
Tüzelőanyag-készlet 8,9 m³

A Magyar Északi Vasút 1–2 és 9–16 pályaszámcsoportú, később a MÁV IIIb. osztályú, 1911. után 355 sorozatú mozdonyok a MÁV első tehervonati gőzmozdonyai voltak.

Történet[szerkesztés]

A típust a bécsújhelyi Sigl gyár már 1857-ben kifejlesztette a személyvonati szolgálatra tervezett testvértípusával együtt, mely utóbbit a MÁV-nál mint IIa. osztályt (később 236 sorozat) rendszeresítettek. Ebből a mozdonytípusból szerzett be két darabot a Magyar Északi Vasút (MÉV) a tervezett Pest-Salgótarján forgalom szénszállító vonatainak vontatására.

Amikor a MÁV 1868-ban megalakult, átvette a tönkrement MÉV pályáját és gördülőanyagát. Így kerültek ezek a mozdonyok is a MÁV állagába, ahol még osztályozási rendszer híján az 1. és 2. sorszámot kapták. A mozdonyok beváltak a MÁV-nál, és 1868-ban további hármat, 1869-ben öt darabot szereztek be, így a sorozat összesen 10 mozdonyból állt. A sorozat tagjait az 1880-as évek közepén a IIIb. osztályba sorolták be, majd 1911-ben a 355 sorozatszámot kapták.

A mozdonyok kezdetben a Pest-Salgótarján, majd a Hatvan-Miskolc vonat tehervonati forgalmát szolgálták ki. Amikor a nagyobb teljesítményű III. osztályú (később 335 sorozatú) tehervonati gépek kellő számban rendelkezésre álltak, a IIIb. osztály tagjai kisebb jelentőségű feladatokat kaptak, Salgótarján környékén szenesvonatok helyi továbbítását végezték, két darab pedig Komáromba került tartalék szolgálatra.

A mozdonyoknak kezdetben nem volt mozdonysátruk, csak egy, a kazánfej fölé behajlított homloklemez védte a személyzetet, ami az eső ellen nem nyújtott védelmet. Az 1880-as években a mozdonyokat felújították, ekkor mozdonysátrat kaptak. Ezzel együtt a korábbi tölcséres, Klein-féle szikrafogós kéményét cső formájú kéményre cserélték ki. A mozdonyok füstszekrényét is folyamatosan átépítették hosszú, ún. amerikai kivitelre.
A mozdonyok 1894-től új hadijelet kaptak, mely a típus esetén lett.

A típus nagyjavítását 1918-ban teljesen beszüntették, így ettől az időponttól csak már kisebb futójavításokat végeztek el a mozdonyokon, a következő esedékes nagyjavítás előtt pedig javítatlanul félreállították őket.

A trianoni határmódosítás következtében két mozdony csehszlovák területre került. A többi mozdonyt mint műszakilag teljesen elavult típust 1928-ig selejtezték.

Műszaki leírás[szerkesztés]

A 355 sorozat kettős külső lemezkerettel készült, tipikus Sigl-szerkezet. A lemezrugók a tengelyek fölött helyezkednek el, a hátsó kettő himbával van összekötve, tehát a mozdony négypontos felfüggesztésű.

A kazán sík tűzszekrénnyel és Crampton-rendszerű állókazán-fedéllel készült, nedves gőzt szolgáltat. Az 1,45 m² felületű rostély a keret oldallemezei között vízszintesen helyezkedik el. A hamuláda alján nem volt csappantyú, így a hamut csak lapátolással lehetett eltávolítani. A füstszekrény eredetileg kis méretű, a későbbi átalakítás után nagy méretű, ún. amerikai típus. A mozdony kéménye a korai kivitelnél Klein-féle szikrafogóval ellátott tölcséres, később csöves kivitelű.

Az iker elrendezésű gépezet két hengere a kereten kívül helyezkedik el. A téglalap keresztmetszetű hajtó- és csatlórudak Hall-rendszerű forgattyúkkal hajtják a kerekeket. A mozdony síktolattyúkkal készült, amelyeket a főkereten belülre szereltek. A keresztfejek kétvezetékesek. A Stephenson-rendszerű vezérmű egyenes kivitelű, a főkereten belül helyezkedik el. Az excenterek a középső, hajtott tengelyre vannak felékelve.

A mozdonyok légfék-berendezés nélkül készültek, a kézifék csak a szerkocsit fékezte. A szerkocsi a szokásos 3 tengelyes, kézifékes, B osztályú volt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Fialovits Béla: A M.Á.V. gőzmozdonyainak történeti fejlődése - TECHNIKA 1942/1.
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985). ISBN 963-552-161-8 
  • Mezei István: MÁV Vontatójármű Album 1868-1993 - MÁV Rt. ISBN 963-552-290-8
  • Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési és pályaszámrendszerei, Vasúthistória Évkönyv 1993 

Külső hivatkozások[szerkesztés]