StEG I 158–168

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
StEG I 158–168
StEG 158.jpg
StEG I 158–168 / StEG II 3–13 / StEG 10.0
Pályaszám
StEG I 158–168
StEG II 3–13
StEG 1001−1011
Általános adatok
Gyártó StEG
Gyártásban 1861
Selejtezés 1909-től
Darabszám 11
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 2 055 mm
Futókerék-átmérő1 264 mm
Ütközők közötti hossz 8 370 mm
Magasság 4 653 mm
Szélesség 2 688 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 479 mm
Teljes tengelytávolság 3 479 mm
Üres tömeg 29,6 t
Szolgálati tömeg 32,2 t
Tapadási tömeg 12,5 t
Gőzvontatás
Jelleg 2A-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 395 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 8,0 atm
Tűzcsövek
Száma 160
Hossza 4 429 mm
Rostélyfelület 1,4 m²
Sugárzó fűtőfelület 7,8 m²
Csőfűtőfelület 117,2 m² [1]
Teljesítmény 227 LE[2]

A StEG I 158–168 egy szerkocsis gyorsvonati gőzmozdonysorozat volt az Államvasút-társaságnál (ÁVT).

Története[szerkesztés]

Amikor az ÁVT 1861-ben megkezdte vonalain a gyorsvonatok közlekedtetését 11 db mozdonyt rendelt a StEG mozdonygyárától. A mozdonyok külsőkeretesek, külső hengerelrendezésűek és Hall forgattyúsok voltak A visszatérés a kapcsolatlan kerékpárú gépekhez ez idő tájt már szokatlannak tűnik, ezen felül nem kéttengelyes forgóváza, hanem két különálló fix beépítésű futótengellyel készült. Kinézetben hasonlított a Duplexhez, de csak két hengere volt. Ez a mozdony volt az első az ÁVT—nél, melyre a személyzet időjárás elleni védelmére egy kis védőlemezt szereltek, melyet a későbbi átépítés során szabályos vezetőfülkére cseréltek. A mozdonyok a kor szokásának megfelelően a KARLOWITZ, BELGRAD, SEMENDRIA, GRADISTIE, RAMA, HIRSCHBERG, HUSINEC, MELNIK, JAROMĚŘ, PODOL és ROKICAN neveket, valamint a 158–168 pályaszámokat kapták.

Ezeknek a mozdonyoknak az üzemelése idején a StEG és a nemzetközi szabvány ütközők közötti távolsága eltért, ezért időnként a járművek mindkét végén négy ütköző volt. (lásd: a fotón) 1873-ban a IIIe" osztályiba sorolták a gépeket és a pályaszámaikat 3–13-ra változtatták. 1897-ben 1001–1011 pályaszámokat kaptak.

Az 1880-as években a mozdonyok közül 6 az ÁVT magyar pályarészein teljesített szolgálatot.

A mozdonyokat 1909-től selejtezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. vízborított
  2. széntüzeléssel

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 158–168 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
  • Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
  • Ernő Lányi et al: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Szerk. Közlekedési Múzeum. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. 1985. ISBN 963-552-161-8  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A típus története számokban (német nyelven)