kkStB P sorozat

KkStB P sorozat
kkStB P sorozat BBÖ P sorozat FS 402 sorozat ÖBB 199 sorozat
Pályaszám
kkStB P.1–3, BBÖ P.1–3, FS 402.001–009, ÖBB 199.01–02
Általános adatok
Gyártó	Krauss/Linz, Reggiane
Gyártásban	1911, 1922, 1926
Selejtezés	1959 (FS) 1973 (ÖBB)
Darabszám	kkStB: 3 BBÖ: 3, FS: 9 (3 a kkStB-től), ÖBB: 2 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	D1h2t
Nyomtávolság	760 mm
Hajtókerék-átmérő	900 mm
Futókerék-átmérő
Hátul	560
Engedélyezett legnagyobb sebesség	40 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz	8 680 m
Magasság	3530 m
Csatolt kerekek tengelytávolsága	3 000 mm
Teljes tengelytávolság	4 700 mm
Üres tömeg	28,6 t
Szolgálati tömeg	36,1 t
Tapadási tömeg	27,8 t
Gőzvontatás
Hengerek
Száma	2
Átmérője	330 mm / 300 mm
Dugattyú lökethossza	400 mm
Gőznyomás	13,0 atm
Tűzcsövek
Száma	12/50
Hossza	3 700 mm
Rostélyfelület	1,25 m²
Sugárzó fűtőfelület	4,1 m²
Csőfűtőfelület	46,4 m²
Túlhevítő felület	15,5 m²
Forrfelület	66,0 m²
Vízkészlet	3,0 m³
Tüzelőanyag-készlet	2,0 m³
A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB P sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az kkStB P sorozat egy keskenynyomtávú szertartályosgőzmozdony-sorozat volt a kkStB-nél.

A kkStB 1911-ben vásárolt három db-ot ezekből a keskenynyomtávú mozdonyokból a Krauss linzi gyárából a Triest–Parenzo helyiérdekű vasút számára. A sorozatjel Parenzo (ma Poreč) kezdőbetűjéből ered.

Az I. világháború után a mozdonyok megmaradtak a vonalon, és akkortól az FS állományába tartoztak. Jelölésük FS P sorozat lett. Mivel az FS nagyon elégedett volt velük, 1922-ben további hat mozdonyt rendelt ebből a sorozatból a Reggianenél. A vasúti kereslet akkori állása okán a hat mozdonyt valójában a Krauss Linz az építette meg, de a háború után átadták Olaszországnak.

Az eredeti pályaszakasz megszüntetése után 1938-ban a most már kilenc mozdonyt átépítették 950 mm nyomtávúra, és átköltöztették Szicíliába. R.402 a csoportbesorolást kaptak. 1959-ben selejtezték őket. Csak az FS 402.007 amely 1943-ban, Parmába, majd 1963-ban Rómába került maradt meg és 1967-től a milánói National Museum of Science and della tecnologia Leonardo da Vinci (Leonardo da Vinci, Természettudományi és Műszaki Múzeum Milánó) van kiállítva.

A BBÖ, amely 1923-ban átvette a Niederösterreichische Landesbahnen (NÖLB) –t , az 1927-ben elkészült Mariazellerbahn Ruprechtshofen–Gresten szárnyvonalára keresett megfelelő mozdonyokat. Mivel a pályaadottságok hasonlóak voltak a Triest–Parenzo vonaléhoz, a P sorozat mellett döntöttek és megrendeltek három mozdonyt a Kraussnál Linzben. A hengerek méretei valamivel kisebbek voltak a kkStB gépekénél.

A Deutsche Reichsbahn 1938-ban 99,1001-1003 pályaszámokat adott a mozdonyoknak. Az elkövetkező években a 99 1001 pályaszámú mozdonyt a lembergi Erdészeti Igazgatóság bérelte ahonnan többé nem került vissza.

1953-ban az ÖBB a két mozdonyt átszámozta 199.02-03 –ra és főként Karintiában használták a keskenynyomtávú vasutakon a Gurktalbahn-on és a Vellachtalbahn-on. 1973-ban selejtezték őket.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB P című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Források

• A típus története számokban (német nyelven)

Irodalom

• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
• Walter Krobot, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart: Schmalspurig durch Österreich 1825–1975, 4. Aufl., Verlag Slezak, Wien, 1991, ISBN 3-85416-095-X
• Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
• Die Reihe P, Franz Gemeinböck, Zeitschrift Schmalspur 4/2003