KkStB 59 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(BBÖ 59 sorozat szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
KkStB 59 sorozat
kkStB 59 sorozat
BBÖ 59 sorozat
ČSD 324.2 sorozat
FS 127 sorozat
PKP Th24 sorozat
ÖBB 353 sorozat
Pályaszám
kkStb 59.001-193
Th24.01-63
ČSD 324.201-230
JDŽ 127-001-011, 127-21
DRB
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1258 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 50 km/h
Hossz 15 105 mm
Magasság 4570 mm
Teljes tengelytávolság 3160 mm
Üres tömeg 37,5 t
Szolgálati tömeg 42,0 t
Tapadási tömeg 42,0 t
Gőzvontatás
Jelleg C n2v
Tengelytávolság szerkocsival 10 624 mm
Hengerek
Száma 2
Nagynyomású henger(ek) átmérője 500 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője 740 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 10/12 kg/cm² / 12 kg/cm²
Tűzcsövek
Száma 186 / 188
Rostélyfelület 1,81 m²
Sugárzó fűtőfelület 8,0 m² / 8,6 m²
Csőfűtőfelület 124,0 m² / 125,4 m²
Szerkocsi
Típusa 8, 10, 18, 22, 31, 34, 36, 40, 66

A kkStB 59 sorozat egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichische Staatsbahnen, kkStB).

Ez a mozdony volt az első Karl Gölsdorf által tervezett mozdony. Látható, hogy méretei hasonlítanak az 56 sorozatéhoz, de már belsőkeretes, külső Heusinger-vezérlésű és kompaund gépezetű. Ez volt az első osztrák kompaund mozdony. A mozdony minden eddigi háromcsatlós mozdonynál erősebb volt. Javított a mozdony kinézetén, hogy Gölsdorf az 56-os nyereg alakú homoktartálya helyett homokdómot alkalmazott.

A kkStB 1893 és 1903 között 193 mozdonyt vett állományba ebbe a sorozatba. A szállításban valamennyi osztrák mozdonygyár részt vett és az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén használták őket.

Az első világháború után a sorozat megmaradt mozdonyai a Csehszlovák Államvasutakhoz ČSD 324.2 sorozatként, a Lengyel Államvasutakhoz PKP Th24 sorozatként, a Jugoszláv Államvasutakhoz JDŽ 127 sorozatként kerültek, továbbá az Osztrák Szövetségi Vasutaknál (Bundesbahnen Österreichise, BBÖ) is maradt 36 db, ezen kívül a CFR is kapott mozdonyokat, melyek további sorsa ismeretlen.

Az Anschlusst követően a Német Birodalmi Vasút (Deutsche Reichsbahn, DRB) csupán négy db mozdonyt számozott be az 53.7201-7204 pályaszámokra. Ezek tolatómozdonyok voltak Bécs Dél, Knittelfeld és Michael pályaudvarokon. A második világháború után már csak egyetlen mozdony maradt az Osztrák Szövetségi Vasutak-nek a sorozatból amelynek a 353.7204 pályaszámot adta és 1955-ben selejtezte. A PKP-hez is került még vissza 8 db mozdony, amelyeket újraszámoztak sorozatjelüket megtartva és 1951-ig selejteztek. A JDŽ –nél öt mozdony maradt a világháború után, amelyeket 1948-ban átszámozott a JDŽ 121-001II-005II pályaszámokra.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 59 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A típus története számokban (német nyelven)[halott link]

Irodalom[szerkesztés]

  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, ČSD-Dampflokomotiven, Teil 2, Verlag Slezak, Wien, 1969
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3