BBÖ 1100 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
BBÖ 1100 sorozat
SF 1189.jpeg
BBÖ 1100 és 1100.1 sorozat
DRB E89 és E891sorozat
ÖBB 1089 és 1189 sorozat
Pályaszám
BBÖ 1100.01–07
BBÖ 1100.101–109
ÖBB 1089.01–07 (mit Lücke)
ÖBB 1189.01–09
Általános adatok
Gyártó BBC/Bécs, Floridsdorf
Gyártásban 1923-1924 /
1926-1927
Selejtezés 1979-től
DarabszámBBÖ 1100: 7
BBÖ 1100.1: 9
ÖBB 1089: 6
ÖBB 1189: 9 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés (1'C)'(C1')'
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1350 mm
Futókerék-átmérő870 mm
Indító vonóerő 220 kN /
224 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség65 km/h /
75 km/h
Ütközők közötti hossz22 350 mm /
22 400 mm
Teljes tengelytávolság 17 700 mm
Szolgálati tömeg113,6 tonna /
116 t
Tapadási tömeg89 tonna /
91,2 t
Legnagyobb tengelyterhelés 14,8 tonna /
15,2 tonna
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Szerkezete 1~Rs
Villamos vontatás
Áramnem 15 kV 16,7 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Teljesítmény
Rövid idejű 1800 kW / 53 km/h /
1900 kW / 55 km/h
Állandó 1600 kW / 57 km/h /
1740 kW / 60 km/h
Vontatómotorok száma 4
A Wikimédia Commons tartalmaz BBÖ 1100 sorozat témájú médiaállományokat.

A BBÖ 1100 sorozat és a BBÖ 1100.1 sorozata két világháború közötti időszakból származó, krokodil kivitelű, (1'C)'(C1')' tengelyelrendezésű villamos gyorsvonati mozdonyok voltak az Osztrák Szövetségi Vasutak (akkoriban BBÖ) szolgálatában. Az első példányokat 1923 és 1924-ben állították szolgálatba. Ausztria 1938-as Anschlussja után a Deutsche Reichsbahn E 89 (1100), valamint E 89.1 (1100.1) néven jelölte őket. A második világháború után a megmaradt gépek ÖBB 1089 sorozat és ÖBB 1189 sorozat néven az újjáalakult Osztrák Szövetségi Vasutakhoz (ÖBB) kerültek, amely csak 1979-ben vonta ki őket teljesen a forgalomból.

Története[szerkesztés]

1189.02, itt az Attnang-Puchheim-i szolgálatból való kivonása után, az egyetlen példány, amely vérnarancs színű festést kapott (1980)
1189.05 Bécs Heiligenstadt állomáson (1985)
1189.09 az Ampflwangi vasúti múzeumban (2008)
1089.06 a Technik-Museum Sinsheim múzeumban

Az Arlbergbahn rámpaszakaszaihoz a BBÖ-nek villamos gyorsvonati mozdonyokra volt szüksége. Az 1920-as évek elején még mindig nem volt életképes alternatívája a rúdhajtásnak. A döntés a svájci modell, az SBB Ce 6/8 II alapján készült konstrukció mellett született. Az 1100 és 1100.1 sorozat az egyetlen "krokodil" típus Ausztriában, amely elnevezés a játékvasút-ágazatban tevékenykedő Märklin cégtől származik. A prototípussal ellentétben valamivel egyszerűbb meghajtást választottak, egyetlen hajtórúddal, amely összekötötte a vezérműtengelyt és a hajtókerekeket. A félreértések elkerülése végett: természetesen összesen négy ilyen hajtórúd volt mozdonyonként.

Az első hét gépet a Brown Boveri & Cie (elektromos rész) és a Lokomotivfabrik Floridsdorf (mechanikus rész) szállította 1923/24-ben. 1926/27-ben újabb kilenc mozdony következett, amelyek erősebbek és valamivel nehezebbek voltak, mint az első szállítmány (lásd a táblázatot). Az első hét leszállított jármű az 1100-as, az utolsó kilenc 1100.1-es sorozatjelzést kapta. Kezdetben Innsbruckban, később Salzburgban is állomásoztak, ahonnan teljes megelégedettséggel használták őket az Arlberg és a Tauern vonalakon. A völgyekben futó vonalakon a BBÖ 1670 sorozat mozdonyai váltották fel őket.

Ausztria 1938-as Anschlussja után a Deutsche Reichsbahn E 89 (1100) és E 89.1 (1100.1) néven jelölte őket.

A második világháborúban két korábbi 1100-as elpusztult. Az egyiket, az 1100.01-est az ÖBB átépítette, és 1953-ban az 1089-es és 1189-es pályaszámot adta a járműveknek, és több mint húsz évig még rendeltetésszerűen használták.

1979-re az összes gépet leállították, amihez hozzájárult az is, hogy a hajtás kenéséhez egy második emberre volt szükség a gépek működtetéséhez.

Konzervált gépek[szerkesztés]

Az 1189.02 a mai napig megmaradt, és nosztalgiavonatok vontatására használták. A mozdonyt a két világháború közötti eredeti állapotába állították vissza, az eredeti 1100.102-es számot is megkapta, és a sorozat egyetlen olyan mozdonya volt, amely az 1970-es években vérnarancs színű festést kapott. 2021-ben a Bécsi Nyugatból az Ampflwangban található ÖGEG-hez került. Az 1089.06 az Auto- und Technikmuseum Sinsheimben, az 1189.05 az Eisenbahnmuseum Strasshofban található. Az 1189.09-es szobormozdony a wolfurti vámépület előtt a teherpályaudvar megnyitása (1983) óta. Wolfurt önkormányzata ezt a mozdonyt az ÖGEG-nek adta tartós kölcsönbe az ampflwangi vasúti és bányászati múzeum számára.

Irodalom[szerkesztés]

  • B. van Nes: Die erste elektrische Gebirgs-Schnellzugs-Lokomotive der österr. Bundesbahnen. Wien, Selbstvlg d. österr. Brown-Boveri-Werke 1923
  • Roland Alber: Die Elektrolokomotive 1100.102. Beigabe zur Museumsausgabe der Lok.
  • Helmut Griebl: Österreichs Krokodil. Die Baureihe 1100/E89/1089. Eisenbahn-Bildarchiv Band 11, EK-Verlag, Freiburg im Breisgau 2005, ISBN 3-88255-350-2.
  • Markus Inderst: Bildatlas der ÖBB-Lokomotiven. Alle Triebfahrzeuge der Österreichischen Bundesbahnen. GeraMond, München 2010, ISBN 978-3-7654-7084-4.
  • Richard Rotter, Helmut Petrovitsch: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Elektrische Lokomotiven und Triebwagen. alba Verlag, Düsseldorf 1990, ISBN 3-87094-132-4.
  • Franz Gemeinböck, Markus Inderst: Die Reihen 1089 und 1189. Kiruba-Verlag, Mittelstetten 2017, ISBN 978-3-945631-03-4.

További információk[szerkesztés]