KkStB 100

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(BBÖ 100 szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
KkStB 100
kkStB 100 / BBÖ 100
Pályaszám
100.01
Általános adatok
Gyártó Floridsdorf
Gyártásban 1911
Selejtezés 1928
Darabszám 1
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2-12-0
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 410 mm
Futókerék-átmérő995 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 60 km/h
Ütközők közötti hossz 19 318 mm
Magasság 4 650 mm
Mereven ágyazott tengelyek távolsága 4 590 mm
Teljes tengelytávolság 10 100 mm
Üres tömeg 88,3 t
Szolgálati tömeg 95,8 t
Tapadási tömeg 82,2 t
Vonatfűtés gőzfűtés
Gőzvontatás
Jelleg 1F h4v
Tengelytávolság szerkocsival 15 930 mm
Hengerek
Száma 4
Nagynyomású henger(ek) átmérője 450 mm
Kisnyomású henger(ek) átmérője 760 mm
Dugattyú lökethossza 680 mm
Gőznyomás 16 at
Rostélyfelület 5,00 m²
Sugárzó fűtőfelület 17,4 m²
Csőfűtőfelület 231,6 m²
Forrfelület 296,0 m²
Teljesítmény 2020 Le
Vezérmű rendszere Heusinger
Szerkocsi
Típusa 9, 56, 156, 256, 76, 86, 88

olajtüzelés

A kkStB 100.01 egy hegyi gyorsvonati szerkocsis gőzmozdony volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k.österreichische Staatsbahnen., kkStB).

Az 1909-ben megnyitott Tauernbahn növekvő turistaforgalmának lebonyolítására a kkStB 380 sorozatú mozdonyok már túl gyengék voltak, ezért Karl Gölsdorf tervezett egy még erősebb mozdonyt. Megalkotta az első igazán használható hatcsatlós mozdonyt. Akárcsak előző munkáinál, (kkStB 170, kkStB 180, kkStB 280 és a kkStB 380 sorozatoknál), Richard von Helmholtz elképzelését alkalmazta az oldalirányba elmozduló tengelyeket, ezzel téve lehetővé a könnyebb kanyarvételt.

A Floridsdorfi Mozdonygyár 1911-ben építette meg a 100.01 pályaszámú mozdonyt, amely megfelelt az elvárásoknak és működése egyszerű volt. A Tauernbahn 28‰-es emelkedőjén 360 tonnás vonatot 40 km/h sebességgel volt képes továbbítani. Maximális sebessége 85 km/h volt, teljesítménye 2020 LE, ami 20%-kal nagyobb, mint a 380-as sorozaté.

Az első világháború után a mozdony a BBÖ-höz került, ahol a vonóereje miatt igen megbecsülték. Azonban a különleges könnyűszerkezetes építési mód negatív hatásai hamar észrevehetők lettek. A villamosítási elképzelések miatt nem történt utánrendelés, így a különböző hibái nem lettek kiküszöbölve. Az egyik belső nagynyomású henger törése végül végét jelentette ennek az egyedülálló mozdonynak.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 100 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotivchronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge Österreichischer Eisenbahnen. Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, Alba, Düsseldorf 2002 (Eisenbahn-Fahrzeug-Archiv, Band A.1), ISBN 3-87094-185-5
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3