SB/DV 32c sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SB/DV 32c sorozat
SB 32c 1672.jpg
SB/DV 32c sorozat
DSA 32c sorozat
BBÖ 58 sorozat
FS 292 sorozat
MÁV 333 sorozat
Pályaszám
SB/DV 32c 1611–1683,
DSA 32c 1611…1683,
BBÖ 58.01–20,
MÁV 333,001–018
Általános adatok
Gyártó Mf. d. StEG, Bécs;
Lf. v. Sigl, Bécsújhely;
WLF, Floridsdorf;
MÁV Gépgyár, Budapest
Gyártásban 18841900
Selejtezés 1945 (DRB)
Darabszám 73
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés C
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 286 mm
Indító vonóerő 80 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Ütközők közötti hossz 14 973 mm
Hossz 8813 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 240 mm
Teljes tengelytávolság 3 240 mm
Üres tömeg 37,3 t
Szolgálati tömeg 42,0 t
Tapadási tömeg 42,0 t
Legnagyobb tengelyterhelés 14,0 t
Fékek
Típusa Hardy rendszerű légűrfék
Vonatfűtés gőz
Legkisebb pályaívsugár 180/120 m[1]
Gőzvontatás
Szerkezetszám MÁV Gépgyár: 45.
Jelleg C–n2
Szolgálati tömeg szerkocsival 72,8 t
Tengelytávolság szerkocsival 10 464 mm
Hengerek
Száma 2
Átmérője 480 mm
Dugattyú lökethossza 610 mm
Állókazán típusa porosz rendszerű, síktúzszekrényes
Gőznyomás 12 bar
Tűzcsövek
Száma 191 db
Belső/külső átmérője 45/50 mm
Hossza 4 275 mm
Rostélyfelület 1,8 m²
Sugárzó fűtőfelület 9,5 m²
Csőfűtőfelület 128,25 m²
Teljesítmény 480 LE
Tapadósúlyból számított vonóerő 65,92 kN
Vezérmű rendszere Stephenson
Szerkocsi
Típusa SB/DV: 12
MÁV: d
Szolgálati tömege 30,8 t
Vízkészlet 12,0 m³
Tüzelőanyag-készlet 6,1 t

Az SB/DV 32c sorozat a Déli Vasút tehervonati gőzmozdonysorozata volt, melynek egyes példányai a Duna–Száva–Adria Vasútnál is tovább szolgáltak és e vasút államosításával a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 333 sorozatjelet kapták.

Szerkezete[szerkesztés]

Keret és futómű[szerkesztés]

A 32c sorozatú mozdonyok három hajtott kerékpárral rendelkeztek, melyeket mereven a keretbe ágyaztak. A kerékpárok a hosszkazánt támasztották alá, a hengerek és az állókazán „túllógó” tömeget képeztek, mely a futásminőség szempontjából nem volt előnyös, ekkoriban viszont a C tengelyelrendezésű mozdonyok általános elrendezése volt ez.

Kazán[szerkesztés]

A mozdonyok kazánjának középvonala nem egészen 2 méterrel a sínkoronaszint fölött helyezkedett el. Az alul 1,19 m széles, 15½ és 16½ mm-es lemezekből álló porosz-, más néven Becker-rendszerű állókazánt a keretek közé húzták be. A 1,37 m átmérőjű hosszkazánt 15½ mm-es folytvas lemezekből szegecselték össze. A hengerkazán tetején elöl egy nagyobb, hátul egy kisebb gőzdómot helyeztek el, a kettő közé a hengeres alakú homoktartály került. A gőzdómokra közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelepet is felszereltek. A kazánba 191 darab 40/45 mm átmérőjű folytvas tűzcsövet építettek. Az aránylag füstszekrényben helyezték az ún. amerikai rendszerű szikrafogót, míg a kényén egyszerű Prüssmann-rendszerű kivitel volt. A kazánt 2 db Friedmann-rendszerű ún. „restarting” frissgőz-lövettyű táplálta vízzel.

Gépezet[szerkesztés]

A mozdony két gőzhengere a második kapcsolt kerékpárt hajtotta. A gőzhengerek a kereten belül elhelyezett külső beömlésű beömlésű síktolattyúkkal készültek, melyeket a szintén a kereten belül lévő Stephenson-rendszerű vezérművek szabályoztak. A keresztfejek kétvezetékesek voltak.

Segédberendezések[szerkesztés]

A mozdonyra két 450 mm átmérőjű Hardy-rendszerű légűrfékhengert szereltek. A féktuskók a mozdony kerékpárjait hátulról fékezte. A féktuskónyomás a tapadási súly 42,6%-a volt. A mozdonyokat gőzfűtési berendezéssel is ellátták.

Szerkocsi[szerkesztés]

A 32c sorozatú mozdonyokhoz a Déli Vasútnál 12 jellegűként jelölt háromtengelyes szerkocsit kapcsoltak.

A sorozat megőrzött mozdonyai[szerkesztés]

Pályaszám Gyártási év Jelenlegi állapot Tulajdonos/Telephely
32c 1665 1895 üzemképtelen Technisches Museum Wien / Eisenbahnmuseum Strasshof

Források[szerkesztés]

  • Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
  • Helmut Griebl, Josef-Otto Slezak, Hans Sternhart, BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, Wien, 1985, ISBN 3-85416-026-7
  • Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
  • Dieter Zoubek – Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nyílt vonalon / iparvágányon