MÁV V42 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MÁV V42 sorozat
V42 527 2010.jpg
MÁV V42
Pályaszám
V42 501–542
Általános adatok
Gyártó GanzMÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár[1]
Gyártásban 19611966
Gyári típusjel VM12
Darabszám 42
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés Bo'Bo'
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1040 mm
Indító vonóerő 235 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség 80 km/h
Ütközők közötti hossz 12 290 mm
Magasság 3755 mm
Szélesség 3150 mm
Forgócsaptávolság 6500 mm
Tengelytáv forgóvázon belül 2200 mm
Teljes tengelytávolság 8700 mm
Szolgálati tömeg 74 t
Legnagyobb tengelyterhelés 18,5 t
Hajtás marokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár
Vezérlés szinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról
Kapcsolókészülék típusa csavarkapocs
Fékek
Kiegészítőfék légfék
Rögzítőfék kézifék
Átmenő fék levegős tuskós fék
Vonatfűtés villamos
Legkisebb pályaívsugár 80 m
Villamos vontatás
Áramnem 16 kV/25 kV 50 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Teljesítmény
Állandó 1215 kW
Vontatómotorok száma 4
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V42 sorozat témájú médiaállományokat.

A MÁV V42 sorozat a MÁV részére szállított villamosmozdony-sorozat. Beceneve: "Leó"

Története[szerkesztés]

1961-ben kezdték el gyártani, 1966-ig 42 db épült belőle. Járműszerkezetileg azonos a MÁV V41 sorozatjelű mozdonyokkal, a főgépcsoport teljesítménye nagyobb, fordulatszáma kisebb, és kettő helyett csak egy fődinamót építettek be. Eleinte TatabányaOroszlány és MiskolcDiósgyőr között, valamint a budapesti körvasúton tehervonatokat, valamint Budapest–Komárom, Budapest–Hatvan, Budapest–CeglédSzolnok és Budapest–VácSzob vonalakon ingavonatokat is továbbítottak BDt 200-as vezérlőkocsival. A tolt ingavonatoknál a mozdonyvezető a vezérlőkocsiból irányította a mozdonyt, de a mozdonyon is tartózkodott egy segédkezelő. Később könnyű tehervonati szolgálatot teljesítettek, utoljára állomási tolatómozdonyként dolgoztak. A sorozatot az 1990-es évek elején selejtezték le, több mozdonyt átalakítottak villamos előfűtőgépnek. A V42 527 mozdonyt a Magyar Vasúttörténeti Parkban az utolsó festésben kiállították, majd 2005-ben az Északi Járműjavítóba vitték, abból a célból, hogy újból üzemképessé tegyék. 2008-ra a mozdony újra működőképes lett.

Szintén V42 sorozatú, de jelentősen eltérő szerkezetű a V42 001 pályaszámot kapott, a V41 501 pályaszámú mozdonyból átalakított kísérleti tirisztoros egyenirányítós mozdony is.

Szerkezete[szerkesztés]

A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét körülbelül 1000 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú, hatpólusú szinkronmotort táplál, mely 1000 1/min szinkron fordulatszámmal egy tízpólusú, egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamó által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, amely a gerjesztődinamókat hajtja, valamint fázisváltóként ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat.

Napjainkban[szerkesztés]

Néhány forgalomból kivont mozdonyt fűtőgépként használnak. A V42 527 pályaszámú mozdony nosztalgiameneteket, különvonatokat, esetenként anyagvonatokat továbbít 2008 vége óta.

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. később: Ganz–VM

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V42 sorozat témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés]