BPV 1–18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
BPV 1–18
MÁV 1026.jpg
BPV 1–18
MÁV IIIk. osztály
MÁV 341 sorozat
Pályaszám
BPV 1–18
MÁV 1015–1032
MÁV IIIk 3031–3048
MÁV 341,001–018
Általános adatok
Gyártó Wöhlert, Berlin;
WLF, Floridsdorf
Gyártásban 18821883
Selejtezés 1955 körül (MÁV)
Darabszám BPV: 18 db
MÁV: 18 (BPV-től)
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 262 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Ütközők közötti hossz 14 790 mm (szerkocsival)
Teljes tengelytávolság 3 160 mm
Szolgálati tömeg 37,8 t
Tapadási tömeg 37,8 t
Legnagyobb tengelyterhelés 12,8 t
Gőzvontatás
Jelleg C-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 435 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 10 Atm
Rostélyfelület 1,71 m²
Forrfelület 127 m² (vízborított)
Gépezeti vonóerő 56,85 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő 59,35 kN

A Budapest–Pécsi Vasút 1–18 pályaszámcsoportú, később a MÁV IIIk. osztályú, végül MÁV 341 sorozatú mozdonyok magyar C-n2 tengelyelrendezésű gőzmozdonyok voltak. 1882 és 1883 között gyártotta a Wöhlert és a WLF. Összesen 18 db készült a sorozatból.

Története[szerkesztés]

A mozdony három kapcsolt kerékpárú, telített gőzű, ikergépezetű tehervonati mozdony. A berlini Wöhlert mozdonygyár 16 darabot, a Floridsdorfi Mozdonygyár 2 darabot szállított az 1882-ben megnyitott Budapest-Pécs Vasúttársaság számára. A vasút államosítása, 1889. június 1-je után előbb MÁV 1015-1032, 1891-től IIIk. osztály 3031-3048 pályaszámokon, 1911-től MÁV 341 sorozat 001-018 pályaszámokkal üzemelt.

A 1026 pályaszámú mozdonyt a Wöhlert gyár szállította 739-es gyári számmal, BPV 12 pályaszámmal. Hatósági vizsgáját 1882. december 21-én tartották. MÁV pályaszámai: 1889-től 1026, 1891-től IIIk. osztály 2095, 1911-től 341 012, 1959. május 12-től a sárvári cukorgyár ipari mozdonya. A BPV centenáriumára üzemképes állapotra felújította a MÁV Pécsi Igazgatósága. 1985-től nosztalgiaüzemi mozdony. 2018-tól felújítás után újra működőképes állapotban tekinthető meg a Magyar Vasúttörténeti Parkban[1].

Irodalom[szerkesztés]

  • Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a BPV 1–18 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Gőzmozdonyokért és Vasútért Egyesület (magyar nyelven). www.facebook.com. (Hozzáférés: 2018. október 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]