KkStB 20 sorozat

KkStB 20 sorozat
EPPK 1–6 (Umbau), 7–12 kkStB 20 sorozat
Pályaszám
EPPK 1–6 EPPK 7–12 kkStB 20.01–06, 11–16
Általános adatok
Gyártó	Sigl/Bécs, Bécsújhely
Gyártásban	1873, 1876
Selejtezés	1923-ig
Darabszám	12 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1B
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 522 mm
Futókerék-átmérő	1 175–1 180 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	60 km/h
Teljes tengelytávolság	3 160 mm
Üres tömeg	31,2 t
Szolgálati tömeg	35,0 t
Tapadási tömeg	23,5 t
Gőzvontatás
Jelleg	1B n2
Tengelytávolság szerkocsival	10 320 mm
Hengerek
Száma	2
Átmérője	408 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	10 atm
Tűzcsövek
Száma	167
Rostélyfelület	1,63 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,90 m²
Csőfűtőfelület	110,50 m²
Szerkocsi
Típusa	19
Sablon • Wikidata • Segítség

A kkStB 51 sorozat egy tehervonati szerkocsis gőzmozdonysorozat volt az osztrák cs. kir. Államvasutaknál (k.k. Staatsbahn, kkStB), amely mozdonyok eredetileg a Pilsen-Priesen(-Komotau)Vasút (Eisenbahn Pilsen-Priesen(-Komotau), EPPK) származtak.

A 20.11-16 pályaszámú mozdonyok a kkStB 13 sorozat 1897 és 1902 között átépített gépei voltak, melyek eredetileg a EPPK Nr. 1-6 pályaszámokat viseltek. A 20.01-06 eredetileg az EPPK Nr. 7-12 pályaszámú mozdonyok voltak. Ezek 1895 után mind új kazánt kaptak. A táblázat értékei erre az új kazánra vonatkoznak.

Az EPPK Nr. 1-6 számú mozdonyokat 1873-ban a Sigl bécsi gyára, az EPPK-Nr. 7–12 számúakat 1876-ban a Bécsújhelyi Mozdonygyár szállította.

Az első világháború után a sorozat megmaradt mozdonyai a Csehszlovák Államvasutakhoz (ČSD) kerültek és ott selejtezték őket anélkül, hogy pályaszámot kaptak volna.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a kkStB 20 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A típus története számokban (német nyelven)

Irodalom

• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k.k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917. Bécs: Verlag der k.k. österreichischen Staatsbahnen. 1918.  
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5  
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3