SStB Neuhaus - Anninger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SStB Neuhaus - Anninger
SB alt 3 218.jpg
SStB – Neuhaus - Anninger / SB 3 (régi)
ÖStB – Biała - Wisnicz / CLB – Biała - Wisnicz
Pályaszám
SB 3 218–224
Általános adatok
Gyártó Bécsújhely
Gyártásban 18551856
Selejtezés 1864-ig
Darabszám SStB: 7
ÖStB: 7
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1738 mm
Ütközők közötti hossz 11 378 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2 686 mm
Szolgálati tömeg 44,0 t
Tapadási tömeg 20,9 t
Legnagyobb tengelyterhelés 10,5 t
Gőzvontatás
Jelleg B3'-n2-Et
Hengerek
Száma 2
Átmérője 408 mm
Dugattyú lökethossza 606 mm
Gőznyomás 7,0 atm
Rostélyfelület 1,21 m²
Csőfűtőfelület 110,0 m² vízborított
Forrfelület 114 m²
Teljesítmény 220 LE kőszénfűtéssel
Vezérmű rendszere Gooch
Vízkészlet 6,7 m³,
Tüzelőanyag-készlet 4,1 t

Az SStB Neuhaus - Anninger sorozat Engelth-rendszerű személyvonati szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az Osztrák Déli Államvasútnál (SStB).

Az SStB a Bécsújhelyi Mozdonygyártól vásárolt 1855-ben hét darab mozdonyt (151–156 gyári számú), 1856-ban egy db (164 gyári számú) és elnevezte őket. Az alábbi neveket kapták: NEUHAUS, FEISTRITZ, LUTTENBERG, FÜRSTENFELD, JOHANNISBERG, SCHLOSSBERG és ANNINGER. A mozdonyok külső keretes, belső hengeres és belső vezérlésűek voltak. Valamennyi Engelth-rendszerű ún. támasztószerkocsis volt Bailie-féle volut tartórugókkal. A mozdonyok nem üzemeltek az elvárásoknak megfelelően. A tüzelőanyag és víz fogyásával ugyanis tapadósúlyuk – és így vonóerejük - erősen csökkent.

A sorozat valamennyi mozdonya 1858-ban a Déli Vaspályatársasághoz (SB) került, amikor az SStB-t eladták, ahol a 3 sorozatba osztották és a 218-228 pályaszámokat adták nekik. Az SB magyar pályarészein üzemeltette a mozdonyok egy részét, ám a kedvezőtlen üzemeltetési tapasztalatok (változó, viszonylag kis vonóerő, kedvezőtlen szén- és vízfogyasztás) miatt korán, már 1864-ig valamennyi mozdonyt selejtezték.

A Bécsújhelyi mozdonygyár 1855-ben a k.k. Östliche Staatsbahn-nak is épített 157–163 gyári számokon hét mozdonyt a BIAŁA, DĘBICA, JASŁO, PILZNO, RABA, TRZEBINIA és WISNICZ nevűeket. 1858-ban a hét mozdonyt a Galizische Carl Ludwig-Bahn megvásárolta, ahol 1861 és 1862 között selejtezték őket.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Neuhaus bis Anninger című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1985). ISBN 963-552-161-8 
  • Kubinszky Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen (német nyelven). Budapest: Akadémia Kiadó (1975). ISBN 963-05-0125-2 
  • Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
  • Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak, Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6

Külső hivatkozások[szerkesztés]