SStB Neuhaus - Anninger
| SStB Neuhaus - Anninger | |
 | |
| SStB – Neuhaus - Anninger / SB 3 (régi) ÖStB – Biała - Wisnicz / CLB – Biała - Wisnicz | |
| Pályaszám | |
| SB 3 218–224 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Bécsújhely |
| Gyártásban | 1855–1856 |
| Selejtezés | 1864-ig |
| Darabszám | SStB: 7 ÖStB: 7 db |
| Műszaki adatok | |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1738 mm |
| Ütközők közötti hossz | 11 378 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 2 686 mm |
| Szolgálati tömeg | 44,0 t |
| Tapadási tömeg | 20,9 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 10,5 t |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | B3'-n2-Et |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 408 mm |
| Dugattyú lökethossza | 606 mm |
| Gőznyomás | 7,0 atm |
| Rostélyfelület | 1,21 m² |
| Csőfűtőfelület | 110,0 m² vízborított |
| Forrfelület | 114 m² |
| Teljesítmény | 220 LE kőszénfűtéssel |
| Vezérmű rendszere | Gooch |
| Vízkészlet | 6,7 m³, |
| Tüzelőanyag-készlet | 4,1 t |
Az SStB Neuhaus - Anninger sorozat Engelth-rendszerű személyvonati szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az Osztrák Déli Államvasútnál (SStB).
Az SStB a Bécsújhelyi Mozdonygyártól vásárolt 1855-ben hét darab mozdonyt (151–156 gyári számú), 1856-ban egy db (164 gyári számú) és elnevezte őket. Az alábbi neveket kapták: NEUHAUS, FEISTRITZ, LUTTENBERG, FÜRSTENFELD, JOHANNISBERG, SCHLOSSBERG és ANNINGER. A mozdonyok külső keretes, belső hengeres és belső vezérlésűek voltak. Valamennyi Engelth-rendszerű ún. támasztószerkocsis volt Bailie-féle volut tartórugókkal. A mozdonyok nem üzemeltek az elvárásoknak megfelelően. A tüzelőanyag és víz fogyásával ugyanis tapadósúlyuk – és így vonóerejük - erősen csökkent.
A sorozat valamennyi mozdonya 1858-ban a Déli Vaspályatársasághoz (SB) került, amikor az SStB-t eladták, ahol a 3 sorozatba osztották és a 218-228 pályaszámokat adták nekik. Az SB magyar pályarészein üzemeltette a mozdonyok egy részét, ám a kedvezőtlen üzemeltetési tapasztalatok (változó, viszonylag kis vonóerő, kedvezőtlen szén- és vízfogyasztás) miatt korán, már 1864-ig valamennyi mozdonyt selejtezték.
A Bécsújhelyi mozdonygyár 1855-ben a k.k. Östliche Staatsbahn-nak is épített 157–163 gyári számokon hét mozdonyt a BIAŁA, DĘBICA, JASŁO, PILZNO, RABA, TRZEBINIA és WISNICZ nevűeket. 1858-ban a hét mozdonyt a Galizische Carl Ludwig-Bahn megvásárolta, ahol 1861 és 1862 között selejtezték őket.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Neuhaus bis Anninger című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1985). ISBN 963-552-161-8
- Kubinszky Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen (német nyelven). Budapest: Akadémia Kiadó (1975). ISBN 963-05-0125-2
- Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
- Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak, Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6
További információk
[szerkesztés]- A típus története számokban (németül)
.svg){kind=small}
