MÁV Bbmot
| MÁV Bbmot | |
 | |
| MÁV Bbmot sorozat | |
| Pályaszám | |
| MÁV Bbmot 631–652 →Ab 15; Ab 25; Ab 35; A-153; A-168 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Ganz–MÁVAG, Budapest |
| Gyártásban | 1959. |
| Selejtezés | MÁV: 1988 |
| Darabszám | MÁV: 22 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | (1B) 2' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 500 LE (368 kW) |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 100 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 23 000 mm |
| Hossz | 21 680 mm |
| Magasság | 3861 mm |
| Szélesség | 2956 mm |
| Forgócsaptávolság | 15 560 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül |
1450 + 2750 mm (hajtott) 2950 mm (futó) |
| Teljes tengelytávolság | 18 275 mm |
| Szolgálati tömeg | 59 t |
| Tapadási tömeg | 26 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 13 t |
| Hajtás | dízelmechanikus, kardánhajtás kúpkerékkel |
| Kapcsolókészülék típusa | csavarorsós kapcsoló, sarokütközők |
| Fékek | |
| Típusa | Hildebrandt-Knorr |
| Legkisebb pályaívsugár | 150 m |
| Gőzvontatás | |
| Hengerek | |
| Átmérője | 170 mm |
| Dugattyú lökethossza | 240 mm |
| Erőátvitel | ötfokozatú, mechanikus |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | Ganz 12 JV 17/24 |
| Szerkezete | 12 hengeres, V-hengerelrendezésű, szívó, előkamrás dízelmotor |
| Névleges fordulatszám | 1 250 min-1 |
| Üzemanyagkészlet |
631–632 psz.: 2×538 l + 65 l 633–652 psz.: 2×538 l + 35 l |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | 631–632 psz.: 48 633–652 psz.: 46 db |
| Osztályok | 2. |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| gömbtámos elméleti forgáspontú forgóváz | |
- Ez a cikk a MÁV Bbmot 631–652 pályaszámú motorkocsijairól szól.
- A MÁV Hargita motorvonatainak Bbmot 323–326 pályaszámú motorkocsijairól lásd: MÁV Hargita típus
A Bbmot 631–652 pályaszámú motorkocsik a Magyar Államvasutak számára gyártott, (1B) 2’ tengelyelrendezésű dízel-mechanikus erőátvitelű vontató motorkocsijai voltak. A típus az ABb motorkocsik továbbfejlesztett, nagyobb teljesítményű változata. Fő szerkezeti egységei megegyeztek azzal. A Ganz–MÁVAG összesen 22 db-ot gyártott 1959-ben a MÁV részére.
Kifejlesztése[szerkesztés]
A MÁV még 1956-ban, az első ABb motorkocsik szállítása idején újabb 22 db öttengelyes motorkocsit rendelt a Ganz Vagon- és Gépgyártól. A járművek végleges kivitelét 1957-ben hagyták jóvá és az első két példányt 1958-ban gyártásba vették. A MÁV állagában Bbmot sorozatjelet kapott típus számos ponton eltért az előd ABb motorkocsikétól. Az áttervezés során törekedtek a motorkocsi tömegének és tengelyterhelésének csökkentésére annak érdekében, hogy a mellékvonalakon is közlekedhessen. Rövidebb lett a kocsiszekrény, elhagyták az egyik feljáróajtó párt, áthelyezték a vonatfűtési kazánt, az 1. osztályú utasfülkéket egy 16 ülőhelyes 2. osztályú termes szakasszal váltották fel. A Ganz-Rónai-féle csúszótámokkal szerzett kedvezőtlen tapasztalatok miatt a járműszekrény a Rónai-támok helyett továbbra is forgócsap és himbamozgás nélkül, vízszintes és függőleges gömbtámokon támaszkodott a forgóvázakra. A vezetőállásokon a vezetőasztalokat megemelték, a gépteret 1-1 oldalablakkal látták el. Mivel a Ganz Vagon- és Gépgyárban 1953-ban jelentős dízelmotor-fejlesztés indult, ezért a Bb motorkocsikba új típusú, a XII Jv 170/240 típusból kifejlesztett, azzal azonos hengerszámú, furatú és löketű, de 500 lóerőre (368 kW) növelt teljesítményű, 12 Jv 17/24 típusjelű dízelmotor került. A járművezérlés feszültségét 24 V-ról 72 V-ra növelték annak érdekében, hogy két motorkocsi a vonat két végére sorozva is vezérelhesse egymást.
A prototípus motorkocsikba a gyár kísérletképpen új vezérlőberendezést épített be, mely lehetővé tette a motorkocsi egyetlen irányítókarral történő vezetését a szokásos három (külön töltésszabályozó, sebességváltó és fék) helyett. [1] A Ganz Vagon- és Gépgyár nem tudta 1958. végéig átadni az első két példányt, ezért mind a 22 db 1959-ben került az akkor már Ganz–MÁVAG-nak hívott gyártól a MÁV állagába Bbmot 631–652 pályaszámokon.
A motorkocsik üzeme[szerkesztés]
A Bb motorkocsik első honállomásai Budapest-Déli, Debrecen és Nyíregyháza volt. A kezdetben 1. osztályúként besorolt utasterű motorkocsik Budapestről Debrecenen át Záhonyig, valamint az ABb motorkocsikhoz hasonlóan a Budapest–Wien-expresszt és más, Budapestről a nagyobb vidéki városokba közlekedő gyors- és sebesvonatokat továbbítottak.[2] Egy motorkocsi rendszerint három, míg két, szinkronba kapcsolt motorkocsi öt-hat négytengelyes személykocsit továbbított. A Bb motorkocsik üzemkészsége az üzembeállítást követő első két évben alacsony volt. A legtöbb probléma az új fejlesztésű, ám kellő mértékű próbák nélkül gyártásba vett, "rajztábláról eladott" dízelmotorokkal adódott. Számos alkalommal fordult elő hajtórúdszakadás, de például csapágyproblémák is előfordultak. Ugyanezek a problémák jelentkeztek néhány évvel korábban az ugyancsak 12 JV 17/24 típusú motorral szerelt, az Egyiptomi Vasutak részére szállított DHM1 gyári típusjelű és az ezzel közel megegyező DHM2 típusú, a MÁV-nál M31 sorozatként közlekedő tolatómozdonyokkal is. A Ganz–MÁVAG-nak rengeteg erőfeszítésébe és pénzébe került a dízelmotorok garanciális hibáit kijavítani, mely sok esetben a motorok gyárba történő visszaszállítását és helyettük módosított kivitelű motorok szállítását jelentette. A Bb motorkocsiknál a dízelmotorok hibái mellett a sebességváltóval és a fűtőkazánnal is akadtak kezdetben problémák. Végül a motorkocsitípus üzemkészsége 1961-re érte el a MÁV által elvárt szintet. A prototípus motorkocsikba épített új vezérlőberendezés a kezdeti kisebb hibák megszüntetését követően megbízhatóan működött, azonban a dízelmotor teljesítménye nem mindig tette lehetővé a beállított sebesség minden pályaviszony melletti tartását. Ezért a berendezést a többi motorkocsiba nem építették be és 1962-ben a kísérleti példányokat is visszalakították.[3] A próbák során Bb motorkocsik géptérben elhelyezett vezetőállásánál igen magas zajszintet mértek.[4] A motorkocsivezetők is panaszkodtak a zajra, ami miatt hosszabb utakra két motorvezetőt vezényeltek, akik menet közben váltották egymást. Az ügy a napi sajtóba is eljutott.[5][6][7][8].
Mivel a Budapest–Záhony vonalon 1966-ban a személyszállító vonatok továbbítását dízelmozdonyok vették át, az itt üzemelő Bb motorkocsikat Szentesre helyezték át, ahol az addig ABb motorkocsik által kettesével továbbított irányváltós ingaszerelvények (két motorkocsi, közéjük sorozott személykocsikkal) vontatását vették át. Az 1960-as évek végére a budapesti Bb motorkocsikat Pécsre, Szentesre és Békéscsabára helyezték át. Pécsről többek között Szombathelyre, Bátaszékre, Mohácsra és Barcsra közlekedtek[9], a többi motorkocsi a Szegedi Vasútigazgatóság területén járt, ugyanakkor továbbra is közlekedtek Békéscsabáról Dombóvárra, illetve Pécsre. Az 1970-es évek elején a pécsi Bb motorkocsikat Bátaszékre állomásították a Budapest–Baja gyorsvonatok továbbítására. Az 1970-es évek második felére a még maradt példányokat Békéscsabára vonták össze.
A sorozat Magyarországon 1988-ig volt rendszeres szolgálatban.
A sorozatból a Bbmot 640 megmaradt üzemképesen.
Műszaki jellemzők[szerkesztés]
A Bb motorkocsi dízelmotor erőforrású, mechanikus ötfokozatú mechanikus sebességváltóval. Felépítése és szerkezete követi az ABb motorkocsikét, az alábbi eltérésekkel. A 631–632 pályaszámú prototípus motorkocsikban három, egyenként 16 ülőhelyes 2. osztályú utastermet alakítottak ki. A 633–652 pályaszámú sorozat motorkocsikban az egyik utasteremben az ülőhelyek száma 14-re csökkent. Az üléseket párnázással és műbőr huzattal látták el. A géptér mögötti poggyászterem változatlan elrendezésű. Az utastermek oldalanként 1-1 feljáróajtóval voltak megközelíthetők. A feljáróajtók és a futóforgóváz felőli utasterem között az egyik oldalon a két WC-fülkét a másik oldalon a vontatott személykocsik fűtésére szolgáló olajtüzelésű vonatfűtő kazánt és annak tápvíztartályát helyezték el.
Dízelmotor[szerkesztés]
A motorkocsik hajtott forgóvázába a Ganz gyár új fejlesztésű, 12 JV 17/24 típusú Ganz-Jendrassik-rendszerű előkamrás, feltöltés nélküli dízelmotorját építették. A dízelmotor változatlanul 12 hengeres, 170 mm furatú, V hengerelrendezésű motor volt 40°-os hengerszöggel. Az erőforrás névleges teljesítménye 500 LE-re (368 kW), névleges fordulatszáma 1250 min−1-re nőtt. A fő- és mellékhajtórudas elrendezés helyett villás és közrefogott hajtórudas elrendezést választottak, így mindkét hengersor 240 mm löketű lett. V hengersorok között, egyetlen vezértengelyen lévő bütykökről történik a szelepek mozgatása. A szemközti hengerek szelepeit közös bütyök mozgatják. A befecskendező szivattyúkat és a regulátort a vezértengely fölött helyezték el, míg a többi segédüzem a motor elejére került. Elmaradtak az öntöttvas hengerpárok és a könnyűfém forgattyúházba nedves hengerperselyek kerültek. A páros hengerfejek helyett, egyedi hengerfejek készültek. A forgattyúház az előddel ellentétben száraz olajteknős és könnyűfém anyagú lett. A könnyen megmunkálható alumínium forgattyúház alkalmazását, a súlycsökkentés mellett az is indokolta, hogy ez volt az egyetlen fém, amely hazai nyersanyagból előállítható volt. Az alumínium forgattyúházat - ebben a motor nagyságrendben - más motorgyárak általában nem alkalmazták. A korábbi alumínium dugattyú kivitele alig változott. A dugattyú hűtése csak a hajtórúdfejből kiáramló olaj fecskendezésével történik. A félben csereszabatos, acélhátú, galvanikus úton bevont, bejárató és korrózió védő rétegű csapágyak alkalmazása, szintén jelentős fejlesztés volt. Ugyanis a korábbi Jendrassik motorok bronz csapágyait, a forgattyúházban és a hajtórudakban, helyben fúrták méretre. Az új megoldások a javítási munkát könnyítették és az élettartamot növelték. A régi motorok mechanikus regulátorai helyett, hidraulikus szervo-regulátor került a motorra.[10] A dízelmotor fajlagos tüzelőanyag-fogyasztása ... g/LEh.
Erőátvitel[szerkesztés]
Felépítése és szerkezete megfelel az ABb motorkocsikénak, azonban a hűtőventillátor szakaszos működtetése érdekében a segédüzemi elosztóhajtóműbe egy pneumatikusan működtetett szárazlemezes tengelykapcsolót is beépítettek.
Forgóvázak[szerkesztés]
Felépítése és szerkezete követi az ABb motorkocsikét, azonban a járműszekrény a Rónai-támok helyett továbbra is forgócsap és himbamozgás nélkül, vízszintes és függőleges gömbtámokon támaszkodott a forgóvázakra. Az egyenletesebb súlyelosztás és a tengelyterhelés csökkentése érdekében a háromtengelyes hajtott forgóvázban változatlan szélső tengelytávolság mellett a második tengelyt az első (futó-) tengelyhez 120 mm-rel közelebb helyezték el.
Fékberendezés[szerkesztés]
Felépítése és szerkezete megfelel az ABb motorkocsikénak.[11]
Villamos berendezés[szerkesztés]
A villamos energiát a segédüzemi elosztó hajtóműről meghajtott, 72 V egyenfeszültséget termelő világítási dinamó termeli. A feszültségszabályozó Ganz rendszerű. Az alvázra függesztett ládákban elhelyezett lúgos akkumulátorok kapacitása 200 Ah. Az utas- és előtereket 72 V névleges feszültségű fénycsövek világítják meg.[12]
Vezérlés[szerkesztés]
Felépítése és szerkezete megfelel az ABb motorkocsikénak a következő eltérésekkel. A töltésszabályozás továbbra elektropneumatikusan vezérelt, azonban hidraulikusan működtetett.[13] A motorkocsik elektropneumatikus távvezérlése változatlanul két motorkocsi szinkronban történő vezérlését tett lehetővé, azonban mivel a vezérlés feszültségét 72 V-ra növelték, így a két motorkocsi a vonat két végére sorolva is megbízhatóan távvezérelhetővé vált. Ennek eredményeképp a két motorkocsiból és a közéjük sorozott személykocsikból összeállított szerelvény irányváltós ingavonatként közlekedhetett.
Vonatfűtési kazán[szerkesztés]
A 631 pályaszámú motorkocsiba Clayton RO 508 típusú, 195 kg/h teljesítményű[14], míg a 632-esbe osztrák égőfejes, a Ganz Daru- és Kazángyár által gyártott gőzkazán került. A sorozatjárművekbe szintén a Ganz Daru- és Kazángyár készült, az ABb motorkocsikban is alkalmazott kazánokat építettek.
Megőrzése[szerkesztés]
Egy Bbmot motorvonatot kiállítottak Budapesten a Magyar Vasúttörténeti Parkban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szécsey 1999 114-115. old.
- ↑ Szécsey 1999 118. old.
- ↑ Szécsey 1999 114-115. old.
- ↑ Szécsey 1999 113. old.
- ↑ Baktai Ferenc: Munkásokról van szó. In: Népszava 1961. május 30. 3.o.
- ↑ Cikkünk nyomán: Hangszigetelést kapnak a BB-mozdonyok. In: Népszava 1961. július 4. 8.o.
- ↑ Baktai Ferenc: 22 Bb-mozdony és egy kétesztendős ígéret. In: Népszava 1963. május 19. 2.o.
- ↑ Cikkünk nyomán: Újítás a Bb-mozdonyok zajának csökkentesére. In: Népszava 1963. augusztus 23. 2.o.
- ↑ Lőrincz János: Hogyan biztosítják a tárgyi és a személyi feltételeket? Diesel-motorok a pécsi fűtőházban. In: Magyar Vasutas 1968. január 2., 4.o.
- ↑ Somogyi Ferenc: Ganz motorfejlesztések. Jendrassiktól napjainkig. 2010. október
- ↑ Lovas – Mezei 1986 217–223 old.
- ↑ Lovas – Mezei 1986 217–223 old.
- ↑ Lovas – Mezei 1986 217–223 old.
- ↑ Lovas – Mezei 1986 217–223 old.
Források[szerkesztés]
- ↑ Szécsey 1999: Szécsey István: A MÁV és a GySEV 5-tengelyes Ganz és Ganz-MÁVAG dízelmotorkocsijai (1956-1959). In Vasúthistória Évkönyv. Szerk. Mezei István. Budapest: MÁV Rt. 1999. 100–132. o.
- ↑ Lovas – Mezei 1986: Lovas József – Mezei István: Vasúti dízeljármű-vezetők zsebkönyve. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1986. ISBN 963-10-7008-5
- Kubinszky Mihály – Kopasz Károly – Manndorff Béla – Varju Béla: Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Budapest: Akadémiai Kiadó; Basel: Springer Basel AG. 1975. ISBN 978-3-0348-6446-6
- Eisenbahnnostalgie in Ungarn. Szerk. Generaldirektion der MAV, Autonomieabteilung für Presse, Reklame und Propaganda. (hely nélkül): Hungaria Sport Egri Nyomda, Eger 902436.
