MKpV Béts

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MKpV Béts
MKpV Béts.jpg
MKpV Béts
SöStb Béts
ÁVT 70
Pályaszám
SöStB 14
ÁVT 70
Általános adatok
Gyártó WRB
Gyártásban 1846
Szolgálatba állás 1846
Selejtezés 1865
Darabszám 1
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2-2-2
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 738 mm
Futókerék-átmérő1 106 mm
Ütközők közötti hossz 7 654 mm
Magasság 4 609 mm
Szélesség 2 213 mm
Teljes tengelytávolság 3 293 mm
Üres tömeg 24,472 t
Szolgálati tömeg 27,272 t
Tapadási tömeg 10,752 t
Gőzvontatás
Jelleg 1A1-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 368 mm
Dugattyú lökethossza 579 mm
Gőznyomás 6,0 atm
Tűzcsövek
Száma 123
Hossza 4030 mm
Rostélyfelület 1,16 m²
Sugárzó fűtőfelület 5,03 m²
Csőfűtőfelület 82,07 m²
Forrfelület 87,1 m²
Teljesítmény 55 LE

Az MKpV BETS a Magyar Középponti Vasút (röviden: MKpV, németül: Ungarischen Zentralbahn, UZB) szerkocsis gőzmozdonya volt.

A mozdonyt az WRB Mozdonygyára gyártotta 1846-ban. A kor szokásának megfelelően nevet kapott, BETS-nek nevezték el. Az alkalmazott felépítés annyiban technikailag fejlettebb volt, mint George Stephenson „Patentee“-típusa, hogy a megnövelt fűtőcső-hosszon a forró füstgázok jobban hasznosultak. A hátránya ennek a megoldásnak a rendkívül egyenetlen futás, ami a nagy első és hátsó túlnyúlásoknak a következménye. Ezért John Haswell, a WRB Mozdonygyár akkori vezetője csak egyetlen ilyen mozdonyt épített.

Az MKpV-t 1850-ben államosították és megalakították a császári (és) királyi Délkeleti Államvasutat (németül k.k. südöstlichen Staatsbahn, SöStB), itt a BETS a 14 pályaszámoz kapta. A cs. (és) kir. Délkeleti Államvasutat 1855-ben reprivatizálták, az Államvasút-Társaság vásárolta meg, ott a mozdony ismét új pályaszámot kapott a 70–est. A mozdonyt 1865-ben selejtezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Bets című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5 
  • Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5  
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3  
  • Kubinszky, Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen, Akadémiai Kiadó (német nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó [1975]. ISBN 963-05-0125-2 
  • Ernő Lányi et al.. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest: Közlekedési Múzeum [1985,]. ISBN 963-552-161-8