MKpV Béts

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MKpV Béts
MKpV Béts.jpg
MKpV Béts
SöStb Béts
ÁVT 70
Pályaszám
SöStB 14
ÁVT 70
Általános adatok
Gyártó WRB
Gyártásban 1846
Szolgálatba állás 1846
Selejtezés 1865
Darabszám1 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2-2-2
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 738 mm
Futókerék-átmérő1 106 mm
Ütközők közötti hossz7 654 mm
Magasság 4 609 mm
Szélesség 2 213 mm
Teljes tengelytávolság 3 293 mm
Üres tömeg24,472 t
Szolgálati tömeg27,272 t
Tapadási tömeg10,752 t
Gőzvontatás
Jelleg 1A1-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 368 mm
Dugattyú lökethossza 579 mm
Gőznyomás 6,0 atm
Tűzcsövek
Száma 123
Hossza 4030 mm
Rostélyfelület 1,16 m²
Sugárzó fűtőfelület 5,03 m²
Csőfűtőfelület 82,07 m²
Forrfelület 87,1 m²
Teljesítmény 55 LE

Az MKpV BETS a Magyar Középponti Vasút (röviden: MKpV, németül: Ungarischen Zentralbahn, UZB) szerkocsis gőzmozdonya volt.

A mozdonyt az WRB Mozdonygyára gyártotta 1846-ban. A kor szokásának megfelelően nevet kapott, BETS-nek nevezték el. Az alkalmazott felépítés annyiban technikailag fejlettebb volt, mint George Stephenson „Patentee“-típusa, hogy a megnövelt fűtőcső-hosszon a forró füstgázok jobban hasznosultak. A hátránya ennek a megoldásnak a rendkívül egyenetlen futás, ami a nagy első és hátsó túlnyúlásoknak a következménye. Ezért John Haswell, a WRB Mozdonygyár akkori vezetője csak egyetlen ilyen mozdonyt épített.

Az MKpV-t 1850-ben államosították és megalakították a császári (és) királyi Délkeleti Államvasutat (németül k.k. südöstlichen Staatsbahn, SöStB), itt a BETS a 14 pályaszámoz kapta. A cs. (és) kir. Délkeleti Államvasutat 1855-ben reprivatizálták, az Államvasút-Társaság vásárolta meg, ott a mozdony ismét új pályaszámot kapott a 70–est. A mozdonyt 1865-ben selejtezték.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Bets című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5 
  • Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.  
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5  
  • Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3  
  • Kubinszky, Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen, Akadémiai Kiadó (német nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó [1975]. ISBN 963-05-0125-2 
  • Ernő Lányi et al.. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest: Közlekedési Múzeum [1985,]. ISBN 963-552-161-8