MKpV Béts
| MKpV Béts | |
 | |
| MKpV Béts SöStb Béts ÁVT 70 | |
| Pályaszám | |
| SöStB 14 ÁVT 70 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | WRB |
| Gyártásban | 1846 |
| Szolgálatba állás | 1846 |
| Selejtezés | 1865 |
| Darabszám | 1 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 2-2-2 |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1 738 mm |
| Futókerék-átmérő | 1 106 mm |
| Ütközők közötti hossz | 7 654 mm |
| Magasság | 4 609 mm |
| Szélesség | 2 213 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3 293 mm |
| Üres tömeg | 24,472 t |
| Szolgálati tömeg | 27,272 t |
| Tapadási tömeg | 10,752 t |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | 1A1-n2 |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 368 mm |
| Dugattyú lökethossza | 579 mm |
| Gőznyomás | 6,0 atm |
| Tűzcsövek | |
| Száma | 123 |
| Hossza | 4030 mm |
| Rostélyfelület | 1,16 m² |
| Sugárzó fűtőfelület | 5,03 m² |
| Csőfűtőfelület | 82,07 m² |
| Forrfelület | 87,1 m² |
| Teljesítmény | 55 LE |
Az MKpV BETS a Magyar Középponti Vasút (röviden: MKpV, németül: Ungarischen Zentralbahn, UZB) szerkocsis gőzmozdonya volt.
A mozdonyt az WRB Mozdonygyára gyártotta 1846-ban. A kor szokásának megfelelően nevet kapott, BETS-nek nevezték el. Az alkalmazott felépítés annyiban technikailag fejlettebb volt, mint George Stephenson „Patentee“-típusa, hogy a megnövelt fűtőcső-hosszon a forró füstgázok jobban hasznosultak. A hátránya ennek a megoldásnak a rendkívül egyenetlen futás, ami a nagy első és hátsó túlnyúlásoknak a következménye. Ezért John Haswell, a WRB Mozdonygyár akkori vezetője csak egyetlen ilyen mozdonyt épített.
Az MKpV-t 1850-ben államosították és megalakították a császári (és) királyi Délkeleti Államvasutat (németül k.k. südöstlichen Staatsbahn, SöStB), itt a BETS a 14 pályaszámoz kapta. A cs. (és) kir. Délkeleti Államvasutat 1855-ben reprivatizálták, az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság vásárolta meg, ott a mozdony ismét új pályaszámot kapott a 70–est. A mozdonyt 1865-ben selejtezték.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Bets című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Mezei István. Mozdonyok, 1984 (magyar nyelven), Móra Könyvkiadó, 64. o.. ISBN 963-11376-3-5
- Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3
- Kubinszky, Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen, Akadémiai Kiadó (német nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó [1975]. ISBN 963-05-0125-2
- Ernő Lányi et al.. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon, Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest: Közlekedési Múzeum [1985,]. ISBN 963-552-161-8
.svg){kind=small}
