MÁV Cmot 230–232

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
MÁV Cmot 230–232
M 131 0 Studenka.JPG
ČSD M 131.001–008
Cmot230-232
Pályaszám
M 131.001–008
Cmot 230-232
Általános adatok
Gyártó Vagonka Studénka Studénka
Gyártásban 1929
Darabszám ČSD : 8
MÁV : 2 (ČSD-től)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés A1
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 850 mm
Ütközők közötti hossz 11 800 mm
Szolgálati tömeg 20,74 t
Tapadási tömeg 10,52 t
Legnagyobb tengelyterhelés 11 t
Hajtás marokcsapágyas vontatómotor
Fékek
Típusa KNORR
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa Gräf & Stift Benzinmotor
Szerkezete 6 hengeres, soros
Névleges fordulatszám 1 900 1/min
Üzemanyagkészlet 200 l
Gőzvontatás
Teljesítmény 100 LE
Erőátvitel Gebus villamos, egyenáramú
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő 850 mm
Ülőhelyek száma 58
Osztályok 3.
Üzemmód benzin-elektromos

A ČSD M. 131.0 sorozat kéttengelyes mellékvonali motorkocsi volt az egykori Csehszlovák Államvasutaknál (ČSD), amelyből a második világháború alatt két példány MÁV állományba került, ahol Cmot 230-232 pályaszámokat kaptak.

Kifejlesztése[szerkesztés]

A motorkocsi 1929-ben a ČSD számára két gyártási sorozatban épült elektromos erőátvitellel és GEBUS hajtási rendszerrel. A cég műhelyei Bécsben és Salzburgban voltak, ahol vasúti járművek elektromos berendezéseit és felszereléseit gyártották és szerelték.

A járművek alapját képezték az M 122.0 sorozatnak, melyek 1930 után nagyobb darabszámban épültek.

Műszaki adatok[szerkesztés]

A jármű erőátvitelének alapját egy hathengeres négyütemű Graf & Stift benzinmotor képezte. A motor hengerátmérője 115 mm, lökete 125 mm volt. Figyelemreméltó, hogy a motornál a mérnökök a teljesítménynövelésnek azt a módját választották, hogy csökkentették a löketet és növelték a fordulatszámot. Az üzemben nyilvánvalóvá vált, hogy a teljesítménymutatók nem olyan jók, mint az M 122.0 sorozat Tatra motorjának. Az elektromos GEBUS erőátviteli rendszer azonban a későbbi sorozatoknál megmaradt.

A kocsi felépítménye 3 részből állt. Az első sorozat utasterében 58 ülőhely volt. A vezérállás a kocsivezetőnek a jármű első végében volt. A hátsó rész a 2. sorozatnál nagyobb volt. Itt kapott helyet a WC és a poggyásztér. Az ülőhelyek száma így 48-ra csökkent. A második sorozat súlya is eltér az elsőtől. A kocsi fűtése a motor kipufogógázával történt. A többi felszerelés, mint pl. a fék, a már bevált M 122.0 sorozaton alkalmazottak voltak.

A járművek használatára vonatkozólag a szakirodalomban több feljegyzés nem található.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) ČSD-Baureihe M 131.0 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8