ÁVT Vd

ÁVT Vd
ÁVT Vd osztály OMÁV Vd osztály MÁV TIV. osztály OMÁV 41 sorozat kkStB 378 sorozat MÁV 450 sorozat ČSD 403.3 sorozat
Pályaszám
StEG Vd 1301–1313 StEG 4101–4104 MÁV TIV 4261–4269 kkStB 378.01–04 MÁV 450,001–009 ČSD 403.301–304
Általános adatok
Gyártó	StEG
Gyártásban	1879–1891
Selejtezés	1965
Darabszám	13 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1100 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	35 km/h
Csatolt kerekek tengelytávolsága	1185 mm
Teljes tengelytávolság	3555 mm
Üres tömeg	38,4 t
Szolgálati tömeg	50,8 t
Tapadási tömeg	46,7 t
Gőzvontatás
Jelleg	D n2t
Hengerek
Átmérője	450 mm
Dugattyú lökethossza	600 mm
Gőznyomás	9 bar
Tűzcsövek
Száma	159
Rostélyfelület	1,68 m²
Sugárzó fűtőfelület	8,00 m²
Csőfűtőfelület	118,20 m²
Teljesítmény	336 LE
Tapadósúlyból számított vonóerő	5840 kp
Vezérmű rendszere	Stephenson
Vízkészlet	6,0 m³
Tüzelőanyag-készlet	2,3 t szén
Sablon • Wikidata • Segítség

A Vd osztályú szertartályos mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (ÁVT/OMÁV) tolató és helyi tehervonati gőzmozdonyai voltak. Közülük 9 példány a MÁV állagába került TIV. osztályjelzéssel, melyek 1911-ben a 450 sorozatjelet kapták.

Története

Eredetileg az Államvasút-Társaság részére készült 13 példány 1879 és 1891 között. A mozdony 4 kapcsolt kerékpárral, belső kerettel készült. Az OMÁV államosítása után 9 darab került a MÁV állományába először a TIV. osztályba, majd a 450 sorozatba sorozva. Az osztrák rész államosítása után a kkStB 378 sorozatba osztotta a megmaradt gépeket.

Az első világháború után az összes osztrák mozdony ebből a kategóriából a ČSD-hez került 403.3 sorozatba és az 1930-as években selejtezték őket. A 403.3 számú mozdony üzemi mozdonyként szolgált egy cseh cukorgyárban 1965-ig. Ma Jaroměř-ben található a Vasútmúzeumban.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 1301–1313 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Verzeichnis der Lokomotiven, Tender, Wasserwagen und Triebwagen der k. k. österreichischen Staatsbahnen und der vom Staate betriebenen Privatbahnen nach dem Stande vom 30. Juni 1917, 14. Auflage, Verlag der k. k. österreichischen Staatsbahnen, Wien, 1918
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
• Helmut Griebl, ČSD-Dampflokomotiven, Teil 2, Verlag Slezak, Wien, 1969
• Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
• Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993 
• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8