Ugrás a tartalomhoz

MÁV M63 sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MÁV M63 sorozat
MÁV M63
Pályaszám
M63 001–010
Általános adatok
GyártóGanz–MÁVAG, Budapest
Gyártásban19701975
Selejtezés19871990
Gyári típusjelDVM10
Darabszám10 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésCo'Co'
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1250 mm
Indító vonóerő330 kN
Teljesítmény
Névleges1980 kW (2208 kW)
Engedélyezett legnagyobb sebesség130 km/h
002: 160 km/h
Ütközők közötti hossz19 540 mm
Magasság4220 mm
Szélesség3060 mm
Forgócsaptávolság10 440 mm
Tengelytáv forgóvázon belül2100 + 2100 mm
Teljes tengelytávolság14 300 mm
Szolgálati tömeg120 t
002: 124 t
Erőátvitelvillamos
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa18 PA4–185
Üzemanyagkészlet4400 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV M63 sorozat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
M63 003 kiállítva Vasúttörténeti parkban

A MÁV M63 sorozat a MÁV részére szállított legnagyobb teljesítményű fővonali dízel-villamos erőátvitelű dízelmozdony-sorozat. Becenevei: Gyík, Buldog, Dízelgigant, Olajkirály.

Története

[szerkesztés]

Az 1960-as évek végére a MÁV-nál szükségessé vált az M61 és M62 sorozatú mozdonyokon kívül további nagy teljesítményű, elsősorban személyszállító vonatok továbbítására alkalmas – vonatfűtő berendezéssel felszerelt – dízelmozdony beszerzése. A tervek szerint a szovjet Vorosilovgradi Dízelmozdonygyár által kifejlesztett 2200 kW teljesítményű, 140 km/h legnagyobb sebességű dízelmozdonyokat szerezték volna be. Ezekbe a mozdonyokba már a Kolomna '5D49' típusú, 16 hengeres, V elrendezésű dízelmotor volt beépítve, amely a mozdony főgenerátorát meghajtva villamos energiával látta el a forgóvázakban elhelyezett marokcsapágyas vontatómotorokat. Ezen újabb szovjet tipust - amelyet a személyvonatok fűtése érdekében egy villamos fűtőberendezéssel is felszereltek - nagyobb mennyiségben került rendszeresítésre a Deutsche Reichsbahn (NDK) vasúttársaságánál Baureihe-130 jelzés alatt 1970-től kezdődően több alváltozatban is (DR-130, DR-131, DR-132, DR-142), amelyeket egységesen „Ludmilla” becenéven ismernek a német nyelvterületen. A mozdonyokból egy 1972–1974 között esedékes szállításra összesen 50 darabot a MÁV is megrendelt, ám helyettük a szovjet fél a beszerzési tervben már nem szereplő korábbi M62 sorozatú járművekből szállított további példányokat.

Eközben itthon a Ganz–MÁVAG 1967-ben a dízel vontatás fejlesztése és korszerű dízelmozdonyok gyártása érdekében megvásárolta a francia S.E.M.T. Pielstick PA4–185 típusú motorcsalád licencét. A gyár az akkor elkészült M41,2002 psz. mozdonyba épített be először 8 PA4–185 típusú motort. A mozdonnyal a MÁV vonalain történt próbák jó eredményekkel zárultak.

Ilyen előzmények után a MÁV vezetősége egy hazai gyártású nagy teljesítményű mozdony beszerzése mellett döntött. A megrendelt mozdonyokba a sikeres próbákon átesett Pielstick motort kérték beépíteni.

A gyár Franciaországban vásárolt 2 db motor segítségével hozzáfogott az új mozdony kifejlesztéséhez. 1970-ben DVM–10 típusként, 403 és 404 gyári számmal leszállították az M63,001 és 002 pályaszámú mozdonyt. A mozdonyok erőforrása a 18 PA4V-185 típusú S.E.M.T. Pielstick gyártmányú 18 hengeres, 4 ütemű, V hengerelrendezésű, két turbófeltöltővel ellátott dízelmotor. Ez 1500 1/min névleges fordulatszámon 2700 LE (1980 kW) teljesítményt adott le. A motor főtengelyére szerelt torziós rugalmas tengelykapcsolóval szerelték be a Ganz Villamossági Művek által gyártott, ON 870x460/12 típusú, egy egységet képző háromfázisú generátor gépcsoportot. A gépcsoport a vontatáshoz, vonatfűtéshez, valamint a segédüzemhez szükséges villamos energiát szolgáltatta.

Működése

[szerkesztés]

A dízelmotor indítása légindító berendezéssel ellátott, maximum 35 bar nyomású levegővel meghajtott légmotorral történt. Az indító légtartályokat Ganz–MÁVAG gyártmányú TKV5/12 típusú, egyenáramú motorral hajtott kompresszor töltötte fel, de lehetőség volt a tartály feltöltésére legalább három alkalommal akkumulátorról anélkül, hogy azokat tölteni kellene.

A villamos erőátvitel egy háromfázisú szinkrongenerátorból, hídkapcsolású főüzemi diódás egyenirányítókból és egyenáramú, soros gerjesztésű vontatómotorokból állt. A vontatómotorok TC 501 típusúak és marokcsapágyas felfüggesztésűek voltak.

A vontatott személyvonatok fűtésére egyfázisú szinkrongenerátor termelte az áramot. A dízelmotor névleges fordulatszáma mellett a fűtési feszültség 1500 V, frekvenciája 50 Hz.

Az M63-ast nagy indító és vonóereje alkalmassá tette nehéz teher- és gyorsvonatok továbbítására. Egy 2000 tonnás tehervonatot sík pályán 60 km/h, 600 tonnás személyvonatot pedig 110 km/h, a szokásos 10 kocsiból álló gyorsvonatot 130 km/h sebességgel volt képes vontatni. 130 km/h-es sebesség mellett gondot okozott a futásjóság biztosítása, valamint a megfelelő fékezettség. Ezért a mozdonyok a hordrugórendszer teljes kiegyenlítése mellett lágy primer hordrugókkal és megfelelő lengéscsillapítással, valamint keresztirányú szekunder rugózással épültek, ám utóbbiakat azok hatástalansága miatt a későbbiekben folyamatosan leszerelték. A megfelelő fékezettséget a beépített háromnyomású, Knorr-rendszerű fékberendezés biztosította. Az M63,001 és 002-es mozdonyt egymástól függetlenül és együttesen is működtethető légfékkel és elektrodinamikus fékkel is felszerelték. A MÁV igényeinek megfelelően 160 km/h sebességre alkalmas forgóvázakat is készítettek csőtengelyes hajtással, amit az M63,002 psz. mozdonyba építettek be.

A mozdonyok alváza és oldalfalai hajlított és sík lemezekből épített szekrénytartós felépítésűek, amelyek együtthordó szerkezetet alkottak. Így a teherviselésben a bontható tetőrészek kivételével a mozdonyba épített minden szerkezeti anyag részt vett. A mozdony külső formatervét Budavári István formatervező iparművész készítette.

A mozdonyok a futópróbák idejére a szombathelyi fűtőházhoz kerültek. 1972–1973-ban visszakerültek a gyárba, ahol részletes vizsgálatoknak vetették alá mindkét gépet. Ezután 1973-ban a MÁV állagba vette a gépeket. 1975-ben újabb 8 darab gépet szállítottak le, DVM10–2 típusjelzéssel. A mozdonyok számára a motorokat már a licencszerződés alapján a Motor és Hajtómű Gyáregység gyártotta. A két turbófeltöltő helyett egy darab BBC-gyártmányú feltöltővel szerelték fel a motorokat. A megváltoztatott feltöltő miatt le kellett cserélni a befecskendező rendszert is, így két darab kilenc hengeres soros befecskendezőszivattyút szereltek a motorra az eredeti V elrendezésű tizennyolc hengeres helyett. Emiatt a változtatások miatt kapta a motor a VG utójelet. Egy motor változó geometriájú égéstérrel készült, ennek névleges teljesítménye 3000 LE (2208 kW) volt. A TC motorokon kisebb változtatásokat hajtottak végre, ezért a TC 502 típusjelet kapta. A többi berendezés lényegében változatlan maradt.

A két prototípus és a nyolc darab új mozdony 1975-ben a ferencvárosi fűtőházhoz került. Ott elsősorban személyvonatokat és nemzetközi gyorsvonatokat továbbítottak az akkoriban még nem villamosított Budapest–Kelebia-vasútvonalon.

A mozdonyok üzemének kezdeti időszakában előforduló hibákat fokozatosan sikerült kiküszöbölni és kisebb változtatásokkal megszüntetni. Több gépen befecskendező szivattyút kellett cserélni, mechanikus sérülések miatt. Kenési eredetű hibák is jelentkeztek a vontatómotorok marokcsapágyainál. Kisebb szerkezeti átalakításokat hajtottak végre a turbófeltöltő konzoljainak repedése miatt, hasonlóképpen a kipufogórendszer hődilatációs szerkezetének tömítését kellett cserélni. Többször előfordultak kábel- és olajcső-törések, amelyek kivitelezési hibának voltak tekinthetők.

1980-ban a gépeket Szombathelyre állomásították, ahová valójában 6 gép érkezett meg. Az M63,009 pályaszámú gép az év végén, a 008 pályaszámú mozdony 1981-ben került ki a Főműhelyből. A 006 és 007 pályaszámú gép a műhelyben maradt, ahol alkatrészpótlásra használták fel. A 008 pályaszámú mozdony 1982-ben visszakerül a műhelybe. 1985. január 7-én a 904 számú gyorsvonattal az M63.004 pályaszámú mozdony főgenerátor forgórésze szétrepült. A mozdonyt a Főműhelybe szállították, ahol már nem újították fel. A főműhelyben tárolt négy mozdonyt (004, 006, 007 és 008) 1987. szeptember 7-én selejtezte a MÁV. Ettől kezdve a maradék 6 mozdonnyal többször láttak el tehervonati szolgálatot, mert egyre több lett a szolgálatképtelenséggel járó meghibásodás. 1989-től már csak szakaszosan üzemeltek. 1990-ben az Északi Főműhelybe vontatták a gépeket, ahol le is selejtezték őket.

Ebből a mozdonytípusból mára csak egy példány maradt fenn. Az M63,003 pályaszámú mozdonyt jelölték ki múzeális célra. A korábban Szombathelyen tárolt mozdony 2009-től a Magyar Vasúttörténeti Parkban üzemképtelen állapotban látható. A Magyar Vasút Baráti Kör Egyesület elhatározta, hogy megmenti, ezért első lépésként (több év utánajárás után) sikerült elérni, hogy a gép 2015. október 22-én fedett helyre kerüljön.[1] 2018-ra újrafestették a mozdonyt.[2]

Állományadatok

[szerkesztés]
Pályaszám Gyártás éve Állagból törlés Megjegyzés
M63 001 1970 1991. február 6. Prototípusgép
M63 002 1970 1991. február 6. Prototípus, 1989.05.23. tűzeset
M63 003 1975 1990. december 13. Az egyetlen ma is fennmaradt gép
M63 004 1975 1987. szeptember 7. 1985. január 7-én súlyos balesetet szenvedett
M63 005 1975 1990. december 13.
M63 006 1975 1987. szeptember 7.
M63 007 1975 1987. szeptember 7.
M63 008 1975 1987. december 17. (a mozdony vágása Szombathelyen történt)
M63 009 1975 1990. december 13.
M63 010 1975 1990. december 13.


Modellek

[szerkesztés]

Az M63-as mozdony modelljét két nagyszériás gyártó készítette el. Az MTB a 2022-es modellévben jelentette be a prototípus DVM10 modelljét, ami végül 2023 tavaszán jelent meg a boltok polcain. A 2023-as modellévre pedig az olasz A.C.M.E. is felvette a portfoliójába a nullszériás DVM10–2 mozdonyt, ami végül 2024. februárjában vált elérhetővé. Időközben a nullszériával együtt az A.C.M.E. prototípus DVM10 mozdony hivatalos bemutatója is megtörtént, 2024. márciusában azonban ez a modell még nem volt megvásárolható.

Az MTB modelljei:

  • M63 001: DVM10 MÁV IV, prototípus festés (2023)
  • M63 001: DVM10 MÁV IV (2023)
  • M63 001: DVM10 MÁV IV, sötétszürke forgóvázzal, Modell & Hobby exkluzív kiadás (2023)

Az A.C.M.E. modelljei:

  • M63 006: DVM10–2 MÁV IV (60680, 2024)
  • M63 009: DVM10–2 MÁV V (60681, 2024)
  • M63 001: DVM10 MÁV IV, prototípus festés (60689, TBD)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Segítséggel újjászülethet a 3-as Gyík!. iho.hu. [2016. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 26.)
  2. Lefestették a Gyíkot. iho.hu, 2018. április 4. [2019. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 3.)

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:MÁV M63
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV M63 sorozat témájú médiaállományokat.