MÁV 12 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
MÁV 12 sorozat
MÁV 12.jpg
MÁV MII. osztály
MÁV 12 sorozat
Pályaszám
10101–10102
1911-től: 12,001–002
Általános adatok
Gyártó Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest
Gyártásban 1907.
Darabszám 2
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés AA (B)
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 990 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 60 km/h
Ütközők közötti hossz 6 480 mm
Magasság 3 820 mm
Szélesség 2 750 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2 900 mm
Teljes tengelytávolság 2 900 mm
Üres tömeg 17,33 t
Szolgálati tömeg 20,6 t
Tapadási tömeg 20,6 t
Legnagyobb tengelyterhelés 10,3 t
Sebességmérő Haushälter
Fékek
Típusa kézifék
Vonatfűtés gőz
Gőzvontatás
Szerkezetszám 771
Jelleg AA–h2t (B–h2t)
Hengerek
Száma 2
Átmérője 260 mm
Dugattyú lökethossza 2 × 280 mm
Állókazán típusa porosz rendszerű síktűzszekrényes, nagyfüstcsöves Schmidt-túlhevítős
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett

2 100 mm
Gőznyomás 12 bar
Tűzcsövek
Száma 106 db
Belső/külső átmérője 33,5 / 38 mm
Hossza 2 000 mm
Füstcsövek
Száma 10
Belső/külső átmérője 106 / 114 mm
Rostélyfelület 0,72 m²
Sugárzó fűtőfelület 2,8 m²
Csőfűtőfelület 32,3 m²
Túlhevítő felület 6,65 m²
Gépezeti vonóerő 26,97 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő 31,39 kN
Vezérmű rendszere Heusinger–Walschaert
Vízkészlet 1,8 m³
Tüzelőanyag-készlet 0,5 t
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV 12 sorozat témájú médiaállományokat.

A MÁV 12 sorozata egy kísérleti motorpótló szertartályos gőzmozdonytípus (régies nevén: kismozdony) volt.

Története[szerkesztés]

A MÁV jelentős számú gőzmotorkocsival rendelkezett, ám azok üzembiztonsága rossz volt, ezért gyakran kiestek az üzemből. Ezen hiányok pótlására írt ki pályázatott a MÁV un. motorpótló mozdonyokra. A MÁV gépgyár 77. szerkezetszámú, 1976-1977 gyári számú mozdonyai 1907 végén készültek el Ezek a mozdonyok a bajor ML 2/2 mozdonyok másolatai voltak tekinthetők. A Maffei rendszert azért választották, mert ennél a henger kerékpárok közötti elhelyezése és a két kisméretű ellendugattyú az alternáló mozgást végző tömegeket és azok hatását csökkentette, így a mozdony futása 60 km/h sebességnél sem vált nyugtalanná.

A két mozdonyt a MAV új kategóriaként, az egyszemélyes kiszolgálású motorpótló mozdonyok számára új jelöléssel mint MIl. osztályt, a 10101 és 10102 pályaszámokkal 1907 december 11-én, illetve 19-én vette át és azokat Nyíregyháza fűtőház állagába osztotta be. 1911-ben a mozdonyokat a 12,001 és 12,002 pályaszámokra számozták át Bonyolult szerkezetük miatt nem voltak kedveltek, és karbantartásuk is nehézkes volt, ezért az első világháború után már nem teljesítettek vonali szolgálatot. Az 1925-ben tervezett átszámozás során túlhevítős jellegüknél fogva a 12,501-502 pályaszármokat jelölték kis számukra. 1926 decemberben mindkét mozdonyt letétbe helyezték az Északi Főműhelyben, selejtezésükre azonban csak 1936-ban került sor.

Műszaki leírás[szerkesztés]

A kis, mindössze 6,48 m ütközők közötti hosszú mozdonyok elrendezése, méretei szinte azonosak voltak, mint a mintául vett bajor mozdonyoké: a Schmidt-féle túlhevítővel ellátott 0,72 m2 rostélyfelületű, 35 m elgőzölögtető- és 6,6 m2 túlhevítő felületű, kazán 12 bar nyomású túlhevített gőzt állított elő. A tüzelőanyag félönműködő táplálása a sátorbain elhelyezett tölcsér alakú széntartóból rázóadagolással történt. A kazáriban termelt gőz dugattyús tolattyúkkal szabályozva jutott el a mozdony 2,9 m tengelytávolságának felezőjében a keret külső oldalán felszerelt hengerekbe, amelyekben két-két 260 mm mérőjű ellendugattyú nűködött 280 mm lökethosszal. A dugattyúk hajtórúddal hajtott az első és hátsó kerékpár egymástól 180-ra elékelt forgattyúit. a két kerékpárt belső csatolórudak kapcsolták össze. A mozdonyt Heusinger-Walschaert rendszerű vezérművel látták el. A 191 kW (260 lóerő) teljesítményű, 20,6 t üzemképes tömegű mozdonyt, melynek gépezeti vorióereje 27 kN, tapadási vonóereje 32,4 kN volt, a 990 mm futók átmérőjű kerékpárok 322 1/min fordulatón 60 km/h sebességgel hajtották

Irodalom[szerkesztés]

  • Villányi György. Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Magyar Államvasutak Rt. (1996) 
  • Magyar Vasúttörténet: 1900-tól 1914-ig (4. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993